Kedves Éttermesek, Vendéglátók! Való igaz, hogy a január nem kimondottan a legvadabbul dübörgő salátaszezon, azt is belátom, hogy egy nagyszerű, friss, sokszínű és változatos zöld tálat otthon sokkal egyszerűbb összeállítani, mint éttermi konyhán. Jogos tehát a felvetés, hogy aki januárban salátázni akar, tegye meg bátran, de lehetőleg otthon, a négy fal között. Ha viszont mégis úgy döntenének, hogy beleállnak a....
Tovább a cikkre >>
Január a levesek hónapja. A nagy lakomákon túli, de még tavasz előtti kulináris holtidőszakban ebben a műfajban tudunk leginkább kibontakozni, mert jó leveseket a semmiből is lehet főzni. Ilyenkor gyakran előkerülnek a különböző kultúrák ételei is, a népszerű, csípős – chilis, gyömbéres - ázsiai levek jól felfűtik az ember szervezetét, de érdemes ihlet után nézni az orosz konyha felé is,....
Tovább a cikkre >>
A libanoni konyha évekig alulreprezentált volt Budapesten, sokáig kellett várni, hogy valamirevaló metropoliszhoz méltóan nálunk is képviseltesse magát a világ egyik legjobb és legváltozatosabb gasztronómiája. Most viszont már két kiváló helyen is lehet tobzódni, nevezetesen a Leila’s-ban és a Byblosban. Előbbit észt-libanoni házaspár viszi, a beltér hangulata inkább északi, mint arab, a konyha pedig nagyszerű. A Byblos a belváros szívében,....
Tovább a cikkre >>
Hivatalosan is elérkezett a forró levesek és gazdag egytálételek, sült zöldségek időszaka, nincs visszaút. A reggelek élesen hidegek, a fények még lágyak, de hideg salátáknak, paradicsomoknak, üde, frissítő fogásoknak már nincs keletje. Külön kategóriát képviselnek a csípős, tésztás ázsiai levesek, amik már nálunk is igen népszerűek, az összes “egzotikus” étel közül talán ezek épültek be legjobban a hétköznapi étkezésünkbe. Egy....
Tovább a cikkre >>
Tel Aviv-ban árulják a földkerekség legfinomabb szendvicsét: a puha pitába olajban sült padlizsánt, főtt tojást, uborkából és paradicsomból álló, friss salátát, tahini öntetet és csípős mangóchutneyt, ambát töltenek. Izraelben az iraki bevándorlók honosították meg, és a mai napig az egyik legnépszerűbb utcai étel. Azon kevés izraeli ételek egyike, amelynek eredetéről nincs vehemens csetepaté (szemben például a falafellel és a hummusszal). Vita....
Tovább a cikkre >>
A nagy meleg miatt idén minden nagyon korán jelent meg a piacokon, az ember kettőt pislog, és már le is ment a szezonja egy-egy gyümölcsnek, zöldségnek. A zöldbab is a szokásosnál néhány héttel hamarabb érkezett meg, csodálkoztam is. Amihez hozzájutottam, az mind nagyon zsenge és jóízű volt, elsőként pedig természetesen –mint minden évben – hideg zöldbabfőzelék készült belőle. Az alábbi....
Tovább a cikkre >>
Az egyik legjobb konyhai illat: a vajban sülő zsálya intenzív, fűszeres illata. Bármilyen fogást egy újabb szintre emel: tésztát, nudlit, gnocchit, rizottót, halat, sült borjú- és csirkemájat, göngyölt húsok töltelékét – az olaszok gasztronómiai ízlésében mindig lehet bízni. A Dél-Európában és Kis-Ázsiában őshonos növényt elsősorban az olasz konyhából ismerjük, talán ott a legváltozatosabb a felhasználása. A zsályák royce royce-a viszont....
Tovább a cikkre >>
Hétvégén Hajdúszoboszlón, Nagy Sanyi/Hódítás a konyhában nagymamájánál, a szupersztár 80 éves Ballamama, azaz Eti néni házában vendégeskedtünk. Mivel minden nagymamát imádok, Eti nénivel pedig már volt szerencsém több alkalommal is találkozni, és megcsodálni frissességét és humorát, nem volt kérdés, hogy örömmel elfogadom Sanya meghívását. Kelet-Magyarország és az Alföld pedig amúgy is a szívem csücske, így hát a látogatást természetesen összekötöttem....
Tovább a cikkre >>
Csillapíthatatlan főzelékmániám szűnni nem akar, kétségtelenül az egyik kedvenc hétköznapi fogásom. Már a magyar konyha elkötelezett, külföldi séf rajongói is a megfelelő nemzetközi kifejezés megalkotásán vannak, hogy az országon kívül is főzelékfanokat tudjunk toborozni. Ilyenkor ráadásul egy percig sem kell gondolkozni, miből főzze az ember, a piaci kínálat adja magát. A spárga csúcson, árban nem fog már lejjebb menni, már....
Tovább a cikkre >>
Gyakran kérdezitek, hogy hogyan születik meg egy-egy recept, hogyan találok ki egy ételt. Sokezer recepttel a hátam mögött magabiztosan tudom állítani, hogy a legkézenfekvőbb és legfontosabb gondolatvezetőm szinte mindig a szezon és a piac. Főleg ilyenkor tavasszal, hétről hétre jelennek meg az évszak új zöldségei, gyümölcsei, ilyenkor pedig fel sem merül, hogy ne ezekből dolgozzak. Szombat reggel megveszem a zöldségeket,....
Tovább a cikkre >>
A piaci standok egyre hívogatóbbak, pompázik a sok, kicsattanó zöld levél, megérkezett a spárga, lassan indul az eper, piroslik a sok retekcsokor. Utóbbi többnyire csak mellékesen kerül a kosárba – majd elfogy a szendvics mellé, vagy jó lesz a salátába. Pedig Franciaországban óriási kultusza van a zsenge tavaszi – hosszúkás, piros-fehér – reteknek, amit már szerencsére hazai kis kertészeteink is....
Tovább a cikkre >>
Spárgaszezonban minden évben az első étel a konyhámban a sült spárga hatperces tojással. A spárga megjelenésének ünneplésére nem tudok elképzelni ennél jobbat. Ehhez jönnek mindig új „feltétek”, vagy raguk, idén ez a medvehagymás zöldborsó. A retek csodás pirítva, vagy sütve, nem csak nyersen finom!....
Tovább a cikkre >>
Két jellegzetes magyar tavaszi alapanyag találkozik ebben a töltött karalábéban. Bár mind a karalábét mind a sóskát ismerik számos kultúrában, sokkal kevésbé elterjedt, mint nálunk, a kettőt együtt pedig nemigen párosítják. A sóskának Franciaországon kívül csekély hagyománya van, többnyire ritkán beszerezhető, különleges fűszernövényként tartják számon. A karalábét pedig sok idelátogató megcsodálja a piacon. Töltött karalábéból annyiféle recept létezik, ahány család,....
Tovább a cikkre >>
Lassan már valóban beköszönt a tavasz, ez az év legnehezebb pár hete – már süt a nap, lekerülnek a télikabátok, a kedvünk is napfényesebb, vágyjuk a friss zöldeket, vitaminokat. De a saláták, zöldek még egy picit váratnak magukra, a piacon még hiába keressük az évszakváltást. Képen már láttam az első, zsenge medvehagymákat, piacon még nem (visszanéztem, szinte minden évben március....
Tovább a cikkre >>
A Feast („Lakoma”) nem egy átlagos szakácskönyv. Igaz, szerzője, a libanoni származású Anissa Helou sem egy mindennapi szakácsnő. Néhány hete a Globalista Konyha meghívására érkezett Budapestre, ahol nagysikerű vacsorát adott (amin volt szerencsém vele és a Globalista Konyha csapatával együtt főzni). Anissa Helou fiatalon, a hetvenes években a libanoni háború miatt költözött Londonba, ahol műtárgyszakértőként kezdte meg sikeres pályáját. Csak később,....
Tovább a cikkre >>
