A fekete búza az, amelyet állítólag a fenti elnevezésekkel is illetünk. Fekete búzának jobban mondva leginkább a franciák aposztrofálják (blé noir), számunkra inkább hajdinaként ismerős. Növénytanilag ugyanabba a családba tartozik, mint a sóska, vagy a rebarbara, mégis inkább gabonaként tartjuk számon. Ázsiában őshonos, ahol ma is nagy kulturális és gasztronómiai hagyománya van a belőle készülő ételeknek. Ezek közül leghíresebb talán....
Tovább a cikkre >>
Kategória: vegetáriánus
Sütőtökös tarhonya tökmagolajjal
A halloween szerintem egyszerűen csak egyel több ürügy a bulizásra. Legizgalmasabb szereplője pedig ezzel együtt egyértelműen a sütőtök. Levestől desszertig bármi lehet a vége. Legelterjedtebb és legismertebb a sütőtök krémleves, de egzotikus fűszerekkel (pl. kínai ötfűszerkeverékkel) sülve, köretként, vagy kókusztejes sütőtök curry formájában is kiváló. Nem beszélve az amerikaiak sütőtökös süteményeiről, amelyeknek ott nagy hagyománya van (sütőtökös lepény, sajttorta, vagy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sültpaprika-saláta paradicsommal, karamellizált hagymával (asadillo)
Lehel piac, 35 fok, hömpölygő tömeg. Kivételesen lemondok a szokásos áruszemlézésről, inkább célirányosan a nénim felé veszem az utat – „…mindig itt vagyok, aranyos, jöjjön máskor is…”. Arra a gyönyörű, harsogóan piros kápia paprikájára pályázom, amiből néhány napja három kilót vettem nála, és egyesével segített kiválogatni a legszebb, legegyenesebb darabokat. Néni sehol, paprikája még kevésbé. Csak nem úszom meg a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fahéjas-paradicsomos zöldbab
A nyár végi piaci kínálatot elnézve, a babjainkat akár hungarikumnak is minősíthetnénk. A külföldiek csak úgy pislognak a nagy halom friss babfélék láttán. Bár számos konyhában kiemelkedően fontos szerepet játszanak, és egzotikumnak semmiképpen nem nevezhetőek, néhány fajta kiemelt szerephez jut a hétköznapi, házias konyhánkban. Nyári ebédeink zöldbabfőzeléke, savanykás, tejfölös zöldbablevese tagadhatatlanul magyar különlegesség. A nálunk legelterjedtebb sárga színű vajbab nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Paradicsomos tarte tatin juhtúrós pesztóval
Meg sem tudom számolni, hány kg félig szárított paradicsomot gyártottam az utóbbi hetekben. Rengeteg nyári salátához, tésztához, zöldségekhez használom, és úgy tűnik, mindenki szeret kapni is belőle. Nagyon ipari mennyiségben elég macerás előállítani, egyszerre max. 2-3 kg frissből szokott készülni. Az utolsó adag különösen jól sikerült, ez elsősorban annak köszönhető, hogy nagy adag tökéletesen érett, jóízű paradicsom szállítmányt kaptam (további....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spanyol hagymás-burgonyás tortilla
Aki feltalálta a megsütött tojás műfaját, csakis zseni lehetett. A legbanálisabb rántotta adott helyzetben életmentő lehet (például amikor semmi más nincs az ember kamrájában – ami nyilvánvalóan csak egy rosszízű hipotézis). Nem csoda, hogy szinte minden régió mondhat magáénak olyan jellegzetes fogást, amely erre épül –lsd. a francia bisztrók félbehajtott omlettjét, az olaszok frittata-ját, az azerbajdzsániak kükü-jét, esetleg a tunéziai....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Serpenyős kukorica gyömbérrel és szezámolajjal
Úgy hiányzott erről az ételről a friss korianderzöld, hogy az nem is igaz. Ha még Brüsszelben lennék, akkor, ha éppen valamilyen véletlen folytán nem lenne a hűtőmben (kizárt), akkor leszaladnék a sarkon lévő Delhaize-be, és gyorsan vennék egy csomaggal. De mivel Budapesten sehová nem tudok hirtelen leszaladni egy csokor korianderért (persze, akadnak helyek, ahol mindig van, de odáig nem szaladok....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Zöldborsópesztó
Olyan vendégeim voltak hétvégén, aki valójában egyáltalán nem is vendégek, itthon vannak nálam. Így fordulhatott elő, hogy szombaton este az egész napos teszvesz után diszkréten közölték velem, hogy 1. együnk, de gyorsan, éhen halnak 2. 18.00-kor, valamint 20.45-kor semmiképpen nem érnek rá, a kettő között lesz egy kis idő, jó lenne, ha akkor vacsoráznánk. A barátok óhaja parancs, így a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tojásos galuska, zöldsaláta
Valójában már előre szomorúan elkönyveltem, hogy ismét lemaradok a VKF aktuális fordulójáról. Ma érkeztem haza egyhetes távollét után, sejtettem, hogy annyi tennivalóm akad, hogy nemigen jutok főzéshez. Nos, hát enni azért csak kell valamit, ugye. Valami rejtélyes okból kifolyólag, hirtelen olyan erősen egyetlen ételt láttam magam előtt, hogy nagyon nem is kellett gondolkoznom, mit dobjak össze. Azt kiabálta a kulináris....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Rizstészta chili olajjal és uborkával
Kylie Kwong, My China című könyve lenyűgöző. Kínaiból szerintem olyan ritka az olyan szakácskönyv, amelyet nemcsak gusztálva átlapoz az ember, aztán feltesz a polcra, hanem nap mint nap használhatja. Amúgy is azokat a gasztronómiai könyveket szeretem a legjobban, amelyek nemcsak az ételről szólnak, hanem még inkább az azokhoz kapcsolódó kultúráról és történetekről. Hát, ez a könyv bizony ilyen. Valójában nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Céklás gersli
A gersli visszavonhatatlanul ellepte a konyhámat. Úgyhogy ismét egy újabb variációval állok elő, aztán majd Fakanál, a VKF. mostani fordulójának (különleges köretek) háziasszonya – elbírálja, hogy megfelel-e a kritériumoknak. Minden bizonnyal, az egyik leggyakorlatiasabb körhöz érkeztünk, gondolom, sokan törik a fejüket egy-egy menü összeállításakor, hogy mi legyen a kiegészítő. Bevallom, nem vagyok túl jóban a köretekkel. Persze, előbb talán definiálni....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Töltött, sült lilahagyma, fetakrémmel
Hát nem zseniális látvány, amikor az ember levág egy szeletet egy friss lilahagymából, és felbukkan a fényes, leves, ropogós, csípős-édes, karakteres illatú belseje? Azon túl, hogy az egyik legdekoratívabb zöldség, szerencsére kiváló ízű is. Mivel a nagy lelkesedésem odáig fajult, hogy kicsit túlvásároltam magam belőle, mostanában elég sok fogásba került. Az is kiderült, hogy mint minden zöldségből, ebből is természetesen....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült karfiol kapribogyóval, szárított paradicsommal
A tavalyi fűszeres, sült karfiolnak (azték, pikáns, cocopatepetl –rengeteg szuper ötlet érkezett ám a szalonképes elnevezésre…) nagy sikere volt, mai napig kapok róla lelkesedő visszajelzéseket, jó, hogy megosztottam. A sült karfiol pedig idén ősszel/télen is állandó látogatója a konyhámnak, néha ilyen, néha olyan formában. Ezekkel a sült zöldségekkel (pl. a kelbimbóval is) az a helyzet, hogy ha az ember egyszer....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Török lencsés padlizsánragu (mualle)
Lassan kezdem magam úgy érezni, mint aki (a nyelvtől eltekintve), szép csendben átment török gasztroblogba. Rengeteg kipróbálásra és kigondolásra váró recept motoszkál még a fejemben, alig bírom magam elrángatni a gondolatuktól. Majd szép lassan, hogy azért legyen valami változatosság. Naná, hogy padlizsános receptek is. Nem tudom, vajon Törökországban számon tartják-e, hogy hány ezer féle elkészítési mód létezik –nyilván rekorderek –....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült padlizsán szecsuáni borsos öntettel
Ma már talán gasztronómiai közhely, hogy a frissen őrölt bors pótolhatatlan. Aki főz, pontosan tudja, hogy az illatos morzsák micsoda aromával gazdagítják az ételt. Valószínűleg ritkán tudatosul bennünk valódi fontossága, és amikor egzotikus vizekre eveznénk, eszünkbe sem jut. A bors mintegy 4000 éves múltra tekint vissza, gyarmatokat, felfedezéseket köszönhet neki a világtörténelem. Kezdetben sokkal inkább spirituális jelentősége, illetve misztikus ereje....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
