A jujubától a zergeszarvig – Grosz Tamás varázslatos édenkertje Nagykörűn

Ötrészes minisorozatomban alföldi településeken jártam, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye figyelemre méltó ős- és kistermelőivel beszélgessek. A célom: bemutatni, hogy errefelé is egyre több, a minőség iránt elkötelezett termelő készít kiváló élelmiszereket, csak nyitott szemmel kell járni. Következő beszélgetőpartnerem: Grosz Tamás fűszerész Nagykörűről.

Izsóp, perilla, szecsuáni bors, borbálafű, kerti ruta, vadcitrom, okra, tisztesfű – csak néhány a mintegy 500 különleges ehető fűszernövény és gyümölcs közül, amik a híres nagykörűi édenkertben, Grosz Tamás őstermelő és bájos felesége, Erzsi kezei alatt teremnek.

Habár a találkozás és a beszélgetés apropóját a különleges zöldségek, gyümölcsök, fűszernövények, és azok kulináris felhasználási lehetőségei adják, Grosz Tamással a társalgásban igen hamar elkalandozik az ember az élet minden területére, ahol órákig lehet vele csapongani. Tamás bámulatos műveltségű polihisztor, szellemes, szórakoztató történetmesélő, aki újra és újra meg tudja lepni az őt még nem ismerő kuncsaftot egy teljesen valószínűtlennek hangzó tényközléssel, amiről hirtelen nehéz eldönteni, hogy igaz, vagy hamis. Persze, mind nagyon is igaz. Például, hogy 14 év alatt, hajnalonta, napi 8 óra munkával, egy fogadásból kihímezte Hieronymus Bosch: Gyönyörök kertje című szobafalat betöltő méretű képét. Vagy, hogy volt dobos, fogtechnikus és újságíró is, mielőtt nyugdíjasként a nagykörűi édenkertben állapodott volna meg.

Mielőtt belekezdenénk Tamás eseménydús életútjának és fűszerkertjének történetébe, meg kell kérdeznem tőle, hogy minek tudható be az a tény, hogy Nagykörű kimondottan felkapott, gasztroturisztikai szempontból is igen vonzó és ismert falu, vajon csakis a híres, ropogós cseresznye tehetne erről? Tamás máris figyelemre méltó magyarázatot ad: – Itt Nagykörűn nagyon jól lehet élni. Csend és béke van, mellettünk a Tisza. Van jó körzeti orvosunk, rendőrünk alig, mert minek. A nagy titok pedig szerinte abban rejlik, hogy nevezett okok miatt nagyon sok a beköltöző, azon belül is magas a városi értelmiségiek aránya, ők pedig jól megszervezik maguknak, hogy olyan élet legyen a faluban, amilyet szeretnének. Kistermelőkkel, összejövetelekkel, kiállításokkal, gasztrofesztiválokkal. Utóbbiak közül a Cseresznyefesztivál és az őszi, falusi kiskonyhai hagyományokat ápoló Befőzőfesztivál már annyi látogatót vonz, hogy olyankor alig lehet megállni a faluban. – Mindenféle ember él itt Nagykörűn, van itt ex-konzul, író és festő is. Nagy összejárás folyik, jól össze is veszünk néha bármin, aztán kibékülünk, de számomra például az is fontos, hogy nem csak paraszti munkáról, hanem akár művészetekről, utazásokról is tudok beszélgetni másokkal. Egyszóval, kicsit úgy élünk itt, mintha városban lennénk, de nyugodt, falusi környezetben – meséli lelkesen Tamás.

Grosz Tamás és Erzsi eredetileg Szolnokon éltek, hétvégente jártak ki a nagykörűi telekre. Mindig fél órácskával többet maradtak, és amikor már érezték, hogy előbb-utóbb az lesz a vége, hogy kiköltöznek, akkor alakították ki a házat úgy, hogy időskorukra itt tudjanak élni. – Szombat-vasárnaponként piszmogtunk itt, közben valamikor a 90-es évek környékén el-el ültettünk dolgokat, amikről kiderült, hogy azok ki is nőnek, így vérszemet kaptunk – számolnak be a kert első éveiről. – Tamás kockafejű városi volt, meg sem tudta különböztetni a leveleket –teszi hozzá nevetve Erzsi. – Mese nem volt, ha valaminek utána kellett nézni, akkor én arra ráfeküdtem, és addig kutattam, amíg sikerélményem nem lett. Könyveket és a netet bújtam, rengeteg szakértő barát tanított, fűvel-fával magokat csereberéltem, mindenhonnan, külföldről is, különleges növényeket, fűszereket lopkodtam, így alakult ki ez a kert. Erzsi meg aztán arra kapott vérszemet, hogy miket lehet ezekből a növényekből főzni! Ő a konyha királynője, fantasztikusakat alkot, a paradicsomos harcsájától még Borbács Marcsinak is leesett az álla, amikor meg friss okrát főz, akkor a jemeni származású körzeti orvosunk őrül meg a boldogságtól – büszkélkedik Tamás. Az édesburgonyatermelésben nagyon otthon van, annak a vetőmagjait például a tápiószelei génbankból szerezték. Nagy sikere van a jujuba gyümölcsnek, vagy kínai datolyának, amiért sor áll nála a piacon –ahová egyébként csak akkor megy ki, amikor már nagyon unatkozik. Sztártermék a savanyított zergeszarv is, vagy a som- és galagonyasajt, utóbbi gyümölcsökből direkt nem lekvárt főznek, mert azt mindenki készít, hanem a birsalmasajthoz hasonló szeletelhető zselét. – Nagyon élvezzük, ahova jutottunk ezzel a kerttel, de lassan majd ki kell találni, hogy mi legyen a sorsa, mert már nehezebb guggolni, jönnek a betegségek, és a kertészkedés rengeteg güzüléssel járó munka. Munkaerő itt sincs, és hát egy ilyen kertben itt bukkan fel egy perilla, ott egy szecsuáni bors, nem lehet csak úgy vaktában kapálgatni, ismerni kell a növényeket. Tamásnak 16 évig volt növénytermesztési rovata a Szabad Föld-nél, most pedig a Herbáció magazinban lehet találkozni az írásaival. Szeretné tovább hinteni az igét, írásban és beszédben átadni a tudását a következő generációknak.

Grosz Tamás nagypapája egykor a hajdúböszörményi izraelita hitközség vezetője volt, 1945-ben azonban sajnos a holokauszt áldozatává vált. Tamás édesapját és a család többi részét Szolnokra menekítették, mint akkoriban az összes jómódú zsidó családot Hajdúböszörményből, ő már itt nőtt fel. Egy utcában lakott az összes barát, és a zsidó családok között szokás volt, hogy mindig vittek egymásnak ételt. – Nagymamám is elképesztően jól főzött, a Fischer Pirike-féle töltött káposztának pedig még Izraelben is híre volt, olyan finoman, zamatosan készítette, de sajnos nem árulta el a titkos összetevőt. Mi ebben a szellemben nevelkedtünk a konyhán is, a zsidó ételeket mai napig szívesen főzöm, egyik specialitásom a töltött libanyak – árulja el Tamás. Feleségével, Erzsivel való megismerkedésük története külön fejezetet igényelne egy könyvben, az pedig, ahogy Tamás elmeséli, önálló stand up estet. 41 éve házasok, azóta bejárták együtt a világot. – Mi nem autót vettünk, hanem utazást, mert azt senki nem veheti el tőlünk. Országon belül most is jövünk-megyünk, néha kiválasztunk egy wellness hotelt, és oda elviszem a feleségemet, hogy kicsit pihenni tudjon ő is – olyankor mi nyomjuk a sódert a séfeknek – meséli nevetve Tamás. Hogy hogy néz ki egy napja? – Hajnalban én korán kelek, óriási társasági élet zajlik ilyenkor a neten, chatelünk a hajnalosokkal. Reggel kimegyünk Erzsivel a kertbe és keményen dolgozunk. Ebéd után szigorú, 1-1,5 órás szieszta következik, este pedig elérkezik a nap fénypontja: kimegyünk a kerti jacuzziba (egy kétszemélyes, felfújható, kültéri pezsgőfürdő), és megdumáljuk az aznapi dolgokat. A wellness ceremónia része az is, hogy mit iszunk aznap este – néha egy pohár bort, máskor egy koktélt valamelyik kerti fűszernövényünkkel. Ez a rítus fontos a lelki békénk és a nyugalmunk miatt. Ilyenkor úgy érezzük magunkat, mintha igazán gazdagok lennénk – ami persze nem igaz, de másképp mégis.

Grosz Tamással még a végtelenségig tudtuk volna folytatni a csevegést, szó esik még az Őrségről, Szalafőről és Borbás Marcsiról, akinél nemrég jártak, a tarlórépáról és a csutri rétesről, Gál Zsuzsáról, akit mindenkinek ismernie kell, Tiszaföldvárról, ahol úgy fotózott be Tamás tízezer tőnyi sáfrányt, mint egy félőrült, berkenyéről, homoktövisről, Brazíliáról, Hieronymus Bosch-ról, kínai konyháról, zergeszarvról, szecsuáni borsról, kerti rutáról. Alig várom a következő találkozást és közös főzést Nagykörűn!

Az interjú a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat TOP 5.1.1-15-JN1-2016-00001 számú, a „Foglalkoztatási-gazdasági együttműködések megvalósítása Jász-Nagykun-Szolnok megyében” című projektjének keretében készült.