„Hámozzunk meg két nyers almát és kockázzuk fel kb. 1,2 cm-es kis darabokra. Zellert is vágjunk fel ugyanilyen módon, keverjük össze az almával. Ügyeljünk rá, hogy nehogy az alma magja belekeveredjen. A salátát jó minőségű majonézzel kell összekeverni.”
(—The Cookbook by „Oscar” of the Waldorf, Oscar Tschirky [Saafield Publishing Company:Chicago] 1908)
Pontosan ugyanezt tettem, csak a zellert behelyettesítettem céklával. A cékla pedig nálam az esetek 80%-ban sült céklát jelent, így most is. Ehhez a céklagumókat héjastul sütöm 200C-on kb. 1 óráig alufólia alatt (a pontos sütési idő a gumó méretétől függ). Vékony csíkokra szeleteltem egy almát és egy nagy sült céklát, amit megbántam, mert kockázni kellett volna, úgy sokkal jobb ízű..Kikevertem egész kevés, két evőkanálnyi tartárt – ne ússzon a zöldség a majonézben, épp csak leheletvékonyan fedje be. Egy marék durvára vágott diót is dobtam bele. Mellé pedig vékonyra szeletelt, elképesztően finom füstölt libamellet tálaltam. Ez most épp helyi volt (bár ki tudja, lehet, hogy eredetileg magyar liba volt), de mostanában párszor hoztam otthonról. A Nagycsarnokban vettem a középső sor jobb oldalán található Orosházi standnál. Az íze zseniális, sajnos túl vastag rajta a zsír-réteg (ettől drágább is, mivel súlyra mérik), azt én levágtam róla. A Waldor salátával remekül megértik egymást.
Pink Waldorf füstölt libamellel
Az igazi, eredeti, először az 1896-ban a New York-i, patinás, névadó, Waldorf Astoria Hotel éttermében felszolgált Waldorf-saláta kizárólag kockára vágott almából, zellerből és jó minőségű majonézből állt. Oscar Tschirky főpincér kreálta egy 1500 fős rendezvényre, és a dió csak később került bele. Az eredeti recept szó szerint a következőképpen hangzott:
(Visited 812 times, 1 visits today)