Kis pesti színes: Dió, Menta, Klassz

Egyetlen látogatás alapján nyilván nem lehet, nem szabad, átfogó, örökre szóló véleményt formálni egy étteremről, főleg nem, ha új helyről van szó, adjunk mindenkinek időt és esélyt. De első benyomásokat lehet szerezni, íme:

Dió (Sas u., Mokka mellett)
Nem az állítólagos ismert tulajdonos (Sváby A.), hanem a koncepció tartott lázban, amióta olvastam róla. A „menő, modern magyaros” igazi piaci rés, amit nagyon jól eltaláltak. Külföldi vendégekkel mindig az egyik legnagyobb dilemmám, hogy hová vigyem őket, ha magyarosat szeretnének enni, de nem a cigányzenés, folklorisztikus, paradicsomcikkelyes körítéssel. A Dió modernizált, kreatív magyar konyhát visz, a legjobb magyar hozzávalókkal (mangalica, szürkemarha, stb.). Öt hete nyitott, de egy átlag szerdai napon ebédidőben már most egész sokan voltak – a közönség főleg üzleti ebédelőkből, külföldiekből és környékbeli managerekből állt. Ez összhangban van a (nyilvánvalóan az üzleti stratégia részeként tudatosan) kialakított nagyon magas árszínvonallal (főételek 4e körül), amelyhez az ételek minősége (még?) nem nőtt fel.
A design-ról olvastam részletesen itt, az valóban figyelemreméltó. Az én nem hozzáértő véleményem szerint a kevesebb több lett volna, kicsit sok az egész, a fekete falak nappal túl sötétek, és az egyébként is formális hangulatot még inkább nehezítik. De nagyon igényes, és vannak benne jópofa ötletek (pl. lógó üveg-chilipaprikák)
Ételek: Izgalmas, túl hosszú étlap (miért kezdődik mostanában minden étlap féloldalnyi tapas-szal??). Kóstolt leveseink átlagosnak mondhatóak (gyöngytyúkleves, birsalmás-zsályás sütőtökleves, káposztás csülkös bableves), nincs bennük spiritusz, gyengécskék. A főételeink (kacsacomb, hátszín, mangalica) tisztességesek, de nem hagynak mély nyomot. A hőmérséklet mindegyiknél problémás. Az enyém: roston sült mangalicatarja, friss vegyes salátával. Itt következik számomra az ebéd mélypontja: a (zacskós) salátán komoly majonézes öntet ( vagy csak én vagyok sznob, külföldön élő, és hittem azt, hogy ezen már túlvagyunk?). Amikor megjegyzem, hogy milyen kár, hogy nem vinaigrette az öntet, azt a választ kapom, hogy „hát, pedig minden salátánkon ez van” (mármint majonéz)- puff neki, ne tessék itt nekünk okoskodni, hölgyem…
A személyzet profi, képzett, minden fogás után megkérdezi, hogy ízlett-e, de csak azért, mert így kell, a válasz igazából egyáltalán nem érdekli. Olyan érzésem van, mintha ez a hely kicsit túl magabiztos lenne, és fennhordaná az orrát, nem érzem itt jól magam (persze, valószínűleg nem is ez a cél). Üzlet- és pénzszaga van, lelketlen.
Ezek után a desszert nem várt meglepetés: fenomenális. Az, aki ezt kitalálta/készítette, nagyon tehetséges. A diószuflé fügefagylalttal úgy ahogy van, külön-külön és összhatásában is fantasztikus, egészen különleges. Ebédidőben van megfizethető árú ebédmenü, aki csak kíváncsiskodni akar, szerintem ilyenkor tegye.
Ami miatt érdemes megnézni: a desszert és a mosdó.

Mentaterasz (Margit krt. 14., volt Paksi Halászcsárda helyén)
A név és a design hangulata alapján bevallom, valami könnyed, marokkói ihletésű étlapra gondoltam, ehhez képest meglepett a magyaros vonal és a halételek (a Paksi Halászcsárda öröksége?). Chew kollégák dicsérték, egyébként teljesen véletlenül mi is pont halászlét és harcsapaprikást rendeltünk, a levest nem kóstoltam, de megbízható ízlésű barátnőm szerint nagyon finom volt, a harcsapaprikás semmi különös, mellette a juhtúrós, kapros galuska remek. Desszert tragikus, el sem mesélem. A kiszolgálás alapvetően kedves. Összességében ennyiből semmilyen véleményt nem tudok mondani, de különösebb negatívat sem, ami már nem rossz. (Az aznapi ebédmenü ajánlat: karfiolleves, brokkolis rizottó. Hogy lehet ilyen kombinációt kitalálni? Vagy ez vicc lett volna?)

Klassz (Andrássy út, Divatcsarnok mellett)
Ha önző lennék, akkor most ezt a titkot jól megtartanám magamnak, és senkinek nem árulnám el, hogy mi történik itt. Ugyanis nagyon komoly dolog. Olyan hely születik, amilyenből Budapesten alig van (vagy nincs is). Kis étterem, magas színvonal, alacsony árak (főételek 2e). Dióhéjban azt mondanám: ilyen egy jó hely. És tudjátok mit? Igen, a konyha messze több mint korrekt –a legjobb minőségű alapanyagokkal dolgozik, nagyon profin (ilyen egyforma sárgarépa baton-t rég láttam húslevesben), a kacsacomb mellett olyan tökéletes állagúra sütött kacsamáj, hogy elolvad (mi is), a sertésszüzet azért rendeljük, mert mindenhol túlsütik. Nincs túlsütve. A csokimousse igazi keserűcsokiból van, a vaníliapudingban valódi vanília. (Amikor kihozzák, a szuperjófej pincérlány ott áll az asztalnál, és megvárja, hogy megkóstoljuk, csillogó szemekkel várja, hogy mit szólunk hozzá. Nem ízlik, de nincs szívem megmondani) Az eszpresszó bivalyerős. Érkezéskor házi sütésű (!) kenyeret hoznak, nem tudom, mikor/hol ettem utoljára ilyet. A konyha picit még talán visszafogott, lehetne bátrabb, egy-két dolog nekem lehetne erősebb fűszerezésű, sósabb, az alapételek mellett elférne egy-egy összetettebb.

De nem(csak) a konyha tehet róla. Ebben a helyben ÉLET van. Jó arcok. Helyes, természetes emberek. Hangulat. Stílus (Menza style, de lazább). Színvonal. Jó itt lenni. A legzseniálisabb: a konyha a terem fölött helyezkedik el, üvegablak mögött látni a szakácsokat, és viszont. Isteni. Ők is élvezik, mi is, kapcsolat van a két oldal között -integetünk, ők is. Jókedvűen jövünk el, és alig várjuk, hogy visszamehessünk.
Kicsit félek, hogy az Andrássy út legfrekventáltabb helyén, ilyen árakkal meddig reális ilyennek maradni. A Klassz étterem bármelyik európai városban lehetne. Foglalni nem lehet. Siessetek.

(Visited 150 times, 1 visits today)
Print Friendly, PDF & Email

15 hozzászólás

  1. rátapintottál a magyar gasztronómia problémájára: a mélyen gyökerező alapverzió ismert, de az újonnan feltörekvő vendéglős nemzedék sem lendít rajtunk sokat, az egyen „trendi pesti” kajáival. Pofátlan áron. Sokszor mi magunk is tanácstalanok vagyunk, hova is menjünk enni, és gyakran inkább összedobok vmit gyorsan. Az ilyen vacsorák vége mindig az, hogy mondd meg hol ehettél volna ilyet.Amit én szeretek: Bock, kifejezetten hozható ide külföldi. A várban volt egy Jankó nevű, zseniális hely. Koncepció ugyanaz, mint a Dióé, baromi jó kajákkal. Ssjna tönkrement…a Klasszt kipróbálom, kösz a tippet

  2. Mi is bajban vagyunk, ha étterembe szeretnénk menni, és sokszor döntünk úgy, (főleg miután kipróbáltunk pár, új éttermet), hogy főzünk otthon, vagy marad az a pár jól bevált étterem. Menza, közel van, és megbízható. Café Kör – örök kedvenc, nem nagyon okoznak csalódást. Café Bouchon – Café Kör után szabadon… Autentikus olasz a Dohány utcában -Il Terzo Cerchio. Kis indiai a Pannónia utcában(Pandzsab?). És a tapas bár sem rossz a Kálvin téren, bár az nálam néha ingadozik. Mentában hétvégén voltam először, tetszik. Azonban pont a desszert nálam is csalódás volt.Chili,Hétvégén megcsináltam a narancsszirupos, csokicsipszes sütit. Brutál! Szerintem mindegy, hogy 1 hétig eláll-e vagy sem… Nálam 2 napig bírta.

  3. Már többször elsiettem a Klassz mellett – szomorúan véve tudomásul, hogy eltűnt a Vörös és fehér, de az írásodon felbuzdulva ma be is tértem vacsizni (épp Pesten időzöm). Igazad van, tényleg klassz. Laza, trendi, de nem erőltetetten az, mint annyi hely Pesten. Dizájnos, de nincs túldizájnolva. Nem egy Leroy. A mintás tapéta meg a középen felhalmozott borosládák (középütt a legnagyobb természetességgel mosogató pincérfiúval) szépen megférnek egymás mellett.Kaja:A zellerkrémleves isteni volt, a tőkehal karamellizált zöldségekkel és a túrópuding is teljesen rendben. Árak teljesen elfogadhatók. Kösz a tippet!

  4. Igen a várban volt egy hely a Jankó mely zseniálisat alkotott :jól értelmezhető finom ételek!Én is sajnálom hogy tönkrement..A Klasszban véltem felfedezni ezt a világot kicsit „ujragondolva”.Csak pozitív tapasztalatokról számolhatok be!Ez a konyha még nagyot alkothat!!!!

  5. a klassz tényleg kifogástalan, jó szívvel ajánlom még a csalogány 26 nevű intézményt…na azon se’ sikerült még fogást találni (az étkeken legalábbis…)fatcat

  6. Sziasztok!Én is nagyon tudom ajánlani a Verandát, habár szerintem nem kifejezetten magyaros, inkább eklektikus étlapjuk van.

  7. A Klassz tényleg egy jó kis hely. Hogy mit érdemes enni? Az ominózus kacsamájat, ami tényleg szinte szétolvad a szádban. Hozzá a házi sütésű friss kenyeret és egy pohár rozét. Főételnek jöhet a bőrén sült lazac, diós zöldbabbal és néhány szem héjában sült burgonyával. Isteni! És valóban a bőrén sült, ez is a legízletesebb része – mondom én, aki nem vagyok annyira oda a lazacért, csak néha eszem -. A zöldbab friss, ropogós hozzá a dió valami karamellizált szószféleséggel szenzációs. Előtte, utána, közben az asztalon áll a friss kenyeres kosárka s hozzá a vajas csésze, hogy ha még nem laktál jól vagy ha már majd kipukkadsz, az asztal alá ehesd magad. A felszolgálás szakszerű, a személyzet eltér a manapság megszokottól, a „helyes vagyok, de max. két tányért tudok csak hozni-vinni” típustól. Ajánlom a helyet! Egyetlen egy baj van csak: nem lehet foglalni. És ez télvíz idején kifejezetten kellemetlen; amikor kénytelen vagy az üvegablakra tapadva, befelé bámulva nyálat csorgatni és magadat a bent lakmározók helyébe képzelni. Szívből drukkolok, hogy legyen foglalásos rendszer, mert ez mindenkinek jobb lenne. Ja! Előételnek kacsamáj, főételnek lazac diós zöldbabbal, 3 dl rozé, 1 kisüveg ásványvíz és a friss kenyér borravalóval 6000-ért. Abszolút baráti!

  8. Hát sajnos én úgy látszik már későn fedeztem fel a Klassz Éttermet, megnézve honlapját már igazán messze van a „3000.-/fő borral együtt”-től!

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük