Azért szerettem nagyon ezt az ételt, mert olyan íz-élményt adott, amelyet igazán ritkán érez az ember. Nem túl gyakran ettem olyan fogást, amelyben ennyire intenzíven, tisztán lehet élvezni a sáfrány különleges, kesernyés aromáját. (Habár, ha belegondolok, pontosan be tudom azonosítani, hogy mikor volt ilyen alkalom utoljára: a Csalogány sáfrányos rizottójánál.) A sáfrány nagyon drága mulatság, azonban olyan kevés mennyiséget kell csak belőle használni, hogy pici adag is egész sokáig kitart. Na persze, nem a Nagycsarnokban kapható sáfrányos szeklicéről beszélünk (amelynek a színanyaga egyébként jó, de íze semmi), hanem a valódiról. A sáfrányról itt és itt lehet részletesen olvasni.
Hogy milyen íze van a sáfránynak? Meleg, mély, fűszeres, füstös, kesernyés, olajos, átható, bódító, fantasztikus. Otthoni beszerzését tekintve a Bűvös Szakács azt írja cikkében, hogy a Kotányi nem rossz, de aránytalanul drága, inkább érdemes a Culinaris-ban azafran de la mancha után nézni. (vagy hát, marad a külföld).
A sáfrányos tészta Jean-Georges Vongerichten Simple to Spectacular c. könyvéből származik, a kagyló pedig természetes, logikus párja volt, annyira adta magát. A kagylót itt, Brüsszelben „bisztró-kajaként”, hatalmas adagokban fogyasztják(juk), de ehhez az ételhez csak kevés kell, így nyugodtan az is kipróbálhatja, aki nincs olyan jóban vele, hogy együltében egy egész lábassal elpusztítson (meg persze az otthoni kínálat, hát, limitált..). A kagylót annyiban készítettem másképp, mint szoktam, hogy csak egész kevés vajon és fokhagymán főztem, sem egyéb zöldségeket (hagyma, zeller), sem fehérbort nem tettem alá, mert azt szerettem volna, hogy a saját, natúr íze érvényesüljön, és a tésztát csak kiegészítse, hagyja előtérben a sáfrány ízét.
Végül: 1. az étel 10 perc alatt készül el, 2. Szerintem simán gyertyafényes.
Hozzávalók (4 személyre)
30dkg spagetti (kevésnek tűnik, de a kagylóval együtt elég ennyi)
6-7 ek olívaolaj
1kk sáfrány
1kg feketekagyló
3 gerezd fokhagyma
só, bors
friss petrezselyem
Elkészítem a sáfrányos olajat: a sáfrányra kis edényben 1,5ek forró vizet öntök, hagyom állni 5 percig. Hozzáadom az olívaolajat, és lassú tűzön felmelegítem. (A könyv ugyan nem írta, de ekkor még nem oldódtak fel megfelelően a sáfrány illóolajai, színanyagai, apró, sárga pöttyös maradt az olívaolaj. Csak később vált egyenletesen sárgává.). Az olajat előre, akár előző nap el lehet készíteni. Kifőzöm a tésztát, közben elkészítem a kagylót: a vajon megpárolom a felaprított fokhagymát, majd rádobom a megmosott, átöblített kagylót Legmagasabb hőfokon, fedő alatt 6 percig főzöm, hogy a kinyíljanak. A tésztát leszűröm, hozzákeverem a sáfrányos olajat, átforgatom. A kagylók nagy részét kiemelem a héjából, így teszem a tésztára, néhányat a látvány kedvéért héjastul helyezek köré. Megszórom friss petrezselyemmel. Sózom, borsozom, azonnal tálalom.
Kagyló készítéséről itt
Ez a fűszeres, morzsás változat pedig a kezdők kedvence
Én még soha nem ettem igazi sáfrányt! : (((( Ideje bepótolni! Nagyon jól hangzik ez a tészta
Azóta is a Te kagyló receptedhez ragaszkodok és kápráztatom a Brüsszelben hozzánk érkező vendégeket! Mindenki hálás! (természetesen Neked, mert nem hallgatom el a forrást)Köszi: Bora