Amikor New York-ban éltem, a megszámlálhatatlan kulináris kísértés között előkelő szerep hárult a Zabar’s üzletre. Ez a város egyik legrégebbi és legkultikusabb ínyenc-szentélye, amely több évtizedes múltra tekint vissza: 1934-ben alapították, és az alapító Zabar család leszármazottai mai napig itt dolgoznak. Nem egy flancos hely, a hatalmas forgalom és népszerűség ellenére valójában kissé lepukkant, „patinás”, zsúfolt, áttekinthetetlen. De ettől igazi. Mivel nem messze laktam, minden egyes nap elhaladtam mellette, és szinte egyetlen nap sem múlt el úgy, hogy ne tértem volna be –nem is feltétlenül venni valamit, inkább egyszerűen csak magamba szívni a hangulatát. Alaptészta (24 darabhoz)
Összedolgozom (vagy a gép) a krémsajtot, vajat, cukrot (mindegyik szobahőmérsékletű legyen). Hozzáadom a lisztet, sót és gyorsan összegyúrom, nem szabad túldolgozni. Két bucit formálok belőle, fóliába csomagolom és min. 1-2 órára a hűtőbe teszem. (Egész éjszakát is maradhat). Mindkét korongból egy kb. 20-25 cm átmérőjű kört nyújtok ki. A tészta a krémsajt miatt nagyon könnyen ragad, szakad, úgyhogy gyorsan kell dolgozni, lehetőleg hideg felületen, és bővel lisztezni kell. Ízlés szerinti tölteléket kenek rá (először a lekvárt, arra a magot, csokit, vagy fűszert, pl. fahéjat.) 12 cikkelyre vágom, ezeket feltekerem kifli formára – a széles végével kezdve. Tetejét megkenem tojás és tej keverékével, 180C-os sütőben kb. 20 perc alatt sül meg. Másnapra még finomabb.
Kapcsolódó: Rugelach 2005 (barackos-diós)
Beelőztél 🙂
Imádom az írásaiadat és a stylist is hozzá. Érdemes rá nézni a sorra következő receptre… Köszönöm!
Eszter, akkor nagyon egyre járt az agyunk:)le chocola, köszonöm.
Szia! Milyen lekvárt használsz? A pektines-szétfolyós is jó?
szia, bocsánat a megkésett válaszért. inkább a sűrűbb, darabos dzsemmek jobbak -mivel ez nem egy zárt töltött kifli, a tölteléke picit kifolyik, a túl folyós lekvár nagyon kifolyna
Szia!Kipróbáltam Parmalat tejszínes krémsajttal, mert csak azt találtam a boltban. Hát az íze csodás lett, de a külalak nem az igazi… Azt hiszem az a baj, hogy ez a krémsajt folyósabb, mint a Philadelphia. Szóval érdemes benézni egy másik boltba is, ha nekilát az ember!
Sziasztok,Kipróbáltam és nekem nagyon bejött. Csak a szűken 24 darab elég kevés 🙂 Legközelebb dupla ennyit csinálok. Meg emlékezetből csináltam és kicsit tovább sütöttem, alacsonyabb hőfokon, de igy is jó lett…És tényleg fontos a hideg felület. Én speciel kivágtam az erkélyre a felületet hülni 🙂
Sziasztok!Én is kipróbáltam, és jól kikaptam a férjemtől, hogy ilyen keveset csináltam… Karácsonyra leadta a család a rendelést; kell csokis, lekváros, diós és mákos is…
Szóval ez nagyon finom lehet! Jó kis recept! Megkörnyékezek valakit ,aki megcsinálja! (-:
Kedves Chili,régóta lelkes híve vagyok a blogodnak, nem csupán igazán széles körű tájékozottságodat tükröző írásaid és remek receptjeid miatt, de a rajtuk átszűrődő étel/életszeretet is gyakori látogatóvá tesz. Több receptedet is elkészítettem már (a kakaós karfiol brilliáns!, a cékla iránti szenvedélyedet is maximálisan osztom), sőt Ruth Reichl könyveinek és írásainak nagy barátjává is egyik írásod mentén lettem. A rugelachnak számos receptjével találkoztam már külhoni oldalakon, kipróbálni azonban még nem volt bátorságom, de a hétvégén elkészítettem a tied alapján(igaz egy teljes éjen át pihentettem a tésztát a hűtőben, s rövid időre a fagyasztóban is látogatást tettek a gombócok – ajánlom mindenkinek, tényleg könnyebb ezzel az igencsak ragadós tésztával így dolgozni). Mennyei lett az eredmény, a szűkre szabott közönség pillanatok alatt eltüntette 🙂Köszönet és gratula!
Sziasztok! Tavaly találkoztam először a recepttel, most már tudom, hogy valószínűleg innen származik. Hát ilyen finom sütit még nem ettem, a 24 darab tényleg NAGYON kevés belőle 🙂Én is egyetértek az előttem szólóval, én véletlenül felejtettem a hűtőben egy teljes éjszakára a tésztát, de nagyon használt neki, mert rendkívül könnyen tudtam vele dolgozni!Üdv:)Imádom ahogy kifolyik belőle a töltelék……………. <3 😉
Finom lett. Narancsdzsemmel és vágott, pörkölt mogyoróval… Karácsonykor készítettem mindenki legnagyobb megelégedésére. Köszi!és BÚÉK!
Szia Zsófi! Én kérdeztem a kifolyós lekvárt. Nem olvastam a válaszod, és azzal csináltam, és jó lett, de nem raktam bele annyit, csak éppen megkentem, és rá a sok dió. Tésztaösszeállításnál úgy csináltam, hogy a robotgép szétmorzsázta, és aztán nem kézzel, hanem egy evõkanállal tapasztottam össze a liszt-vaj-sajtgolyókat. Pihentetés után meg már nem ragadt, nem is kellett sok liszt alá. Többeknek is sütöttem, mindenki imádta! KÖSZÖNET ÉRTE!
Azt hiszem ezt muszály lesz kipróbálni! 🙂