A Resource éttermet két hatalmas fekete pont ellenére is nagyon szívesen ajánlom. Ezen a kettőn gyorsan túl is esek, hogy aztán csak a jó dolgokra koncentrálhassak. A két negatívum elég kruciális, így magam is kicsit csodálkozom, hogy ennek ellenére is visszakívánkozom. 1. Desszert. Feltálaltak egy gyakorlatilag ehetetlen desszertet (márpedig ha én egy desszertet konkrétan otthagyok, akkor azzal tényleg nagy a baj.) 2. A kiszolgálás. Finoman szólva is katasztrófa. Valójában annyira, hogy utólagosan már szinte kissé szürreálisnak látom, és már csak azért is visszamegyek, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg nem vicc volt.
Az étterem a belvárosban, a főtértől kb. 20 perc sétára található. Már régóta a kipróbálandó listámon szerepelt, sokan Brüsszel egyik legérdekesebbjének tartják, és mivel egy másik helyre nem kaptunk helyet, spontán előlépett. Modern, egyszerű, elegáns, kifejezetten kellemes hangulatú, kicsi (kb. 30 férőhelyes) hely. A kongói származású séf, Christian Baby Yumbi a belga Slow Food mozgalom egyik alapítója és képviselője. Klasszikus francia alapokon nyugvó, modern, kreatív konyhát visz, amelyen elsősorban a zöldségeket és halakat állítja középpontba. A menü:
Üdvözlőfalat:
Vízben és füstölgő szárazjégben, kémcsőben tálalt, frissen préselt, rózsaszínű görögdinnyelé
Drámai, látványos indítás – bár maga a lé picit állott, az ötlet jópofa és üdítő, a szó szoros értelmében.
Előétel I.: zöldség kreáció
Ez az étterem emblematikus fogása: hat különböző zöldség, tökéletesen egyforma kocka formában. Benne van az étterem alapfilozófiája: természetesség, technika, alapanyag-központúság. Szerintem túl nagy adag, mivel ez is a konyha üdvözleteként érkezik, bőven elég lenne egy kisebb kóstoló. Sorrendben: édesburgonya, lila burgonya (vitelotte), kerekrépa, sütőtök, csicsóka, sárgarépa.
Előétel II.: Spárgaleves, Szt. Jakab-kagyló
Ez a fogás kiemelkedő, ami elsősorban a spárga és a kagyló kiváló minőségének, intenzív, enyhén édeskés ízének köszönhető. A kagyló kívülről tökéletesen karamellizált, friss, puha. Kicsit kár is, hogy megbújik a levesben, és nem hagyják, hogy főszereplő legyen. A leves bársonyos, remek ízű. Benne egy síp al dente fehér spárga és két szál ritkaságszámba menő vadspárga.
Főétel: Bőrén sült aranydurbincs (dorade) filé, rajta néhány szál olajban kisütött kakukkfű és tárkony. Állagban mindkettő hagy némi kívánnivalót (picit túl olajos), ízre, frissességre kiváló Köret: serpenyőben sült burgonya, a legselymesebb, legízesebb sárgarépapüré, amit valaha kóstoltam, tökéletes hollandi mártás. Összességében remek.
Desszert I.
Kísérleti desszertnek gyanítom, amelyet éppen teszteltek, elemei sem külön, sem együtt nem működnek, az egész sok, össze-vissza kavalkád, amely sehogy nem jön össze: gőzölt pisztáciás piskóta, rajta ibolyafagylalt (enyhén savanykás, nekem ez az egyetlen, ami ízlik), vaníliás tápiókapuding, amerikai mogyorós karamellkocka. Még csak nem is szép, színben sápadt, reméljük a visszaküldött adagok meggyőzték a konyhát, hogy a kísérlet kudarcba fulladt.
Desszert II.
Úgy tűnik, ez is mindig jár a konyha záró üdvözleteként, ha a fődesszert jó lett volna, sok lett volna, így nem bántuk. Savanykás málnaszósz, málnasorbet, kókusz-sorbet, szárított eperből őrölt eperpor. Ez remek, jól esik, hogy nem túl édes, záróakkordnak kellemes.
A hibapontok ellenére összességében izgalmas, érdekes, a környezet kellemes –és végül, de nem utolsósorban, ez az egész sor, amely valójában akár egy miniatűr degusztációs menünek is elmegy, háromfogásos „business lunch”-ként fut, amelynek az ára 20 Euro (ital nélkül). Ez a helyi viszonyok közt elég hihetetlen. Minden esetre, én szeretnék még visszamenni, és bárkinek lelkesen ajánlom (este 40-65Eur/8 fogásos, naponta változó menü).
http://www.restaurantresource.be/164, rue du Midi, Brüsszel
32-2-514-3223
Metró: Anneesens
Találtam egy cikket az étteremről. FR. akit esetleg érdekel. http://oanese.over-blog.com/article-18845371-6.html
Üdvözlőfalat:Vízben és füstölgő szárazjégben, kémcsőben tálalt, frissen préselt, rózsaszínű görögdinnyeléDrámai, látványos indítás – bár maga a lé picit állott, az ötlet jópofa és üdítő, a szó szoros értelmében.Ez szerintem elég gáz, és elég sznob. 🙁
Hát, látványosnak nagyon látványos volt, és az étterem filozófiájához is passzolt. Én mondjuk szeretem, amikor amuse-ként frissen préselt levet adnak,szerintem nagyon üdítő tud lenni, feltéve persze, ha tényleg olyan minőségű és ízű. Ebben az esetben az íz sajnos elmaradt a show mögött.
Amikor elkezdtem olvasni a bejegyzest azonnal tudtam, hogy a fekete pont a felszolgalasnak fog jarni. Brusszelben valahogy minden vendeglatas inkabb vendeg-nemlatas, es ezt az alkalmankent jo fogasok sem tudjak elfeledtetni. Meg a Hectors Chickenben is jobb fejek mint nemely valodi etteremben…