Múlt héten a Toplista kiadvány sajtóbemutatója alkalmából igazi gourmet eseményt szerveztünk a vendégeinknek: vajas kenyér partin lapozgathatták a friss, nyomdaszagú magazint. Magam részéről az egyik kedvenc ételem, azt hiszem, ha utolsó vacsorát kellene kérnem, nem nagyon gondolkoznék: friss, ropogós héjú, foszlós belsejű kenyér, hozzá a legjobb minőségű (feltehetőleg francia) sós vaj. A legjobb éttermek séfjeitől kértük kenyereiket, így szerda reggel sorjában érkeztek a rendezvény helyszínére a frissen sült, gyakran még meleg kenyerek, amelyek kedvéért néhányan hajnalban keltek. A vajak nagy részét a Culinarisban vettük, kivéve néhány különlegességet, amelyet Brüsszelből csempésztek be nekünk, pl. Jean-Yves Bordier francia algás vaját. Ennek akkora sikere volt, hogy nem maradt egy deka sem, a többiből viszont tetemes mennyiségek. Egy részét megörököltem, így úgy találtam magam itthon, hogy olyan ételt kellett készítenem, amihez rengeteg jó vaj szükséges, viszont nem kell azonnal elfogyasztani.
A shortbread elég logikusnak tűnt. Shortbread, amely se nem rövid se nem kenyér, viszont nagyon vajas, omlós keksz, skót gyökerekkel (talán majd Lila Füge ír róla). Jennifer McLagan kiváló könyvéből néztem ki a receptet, amely a búzaliszt mellett rizslisztet javasol (ropogósabb lesz tőle), és amely remek eredménnyel zárult. Annyit változtattam rajta, hogy sós vajjal készítettem, és a tetejére is került néhány szem durva szemű só (nagyon jól ellensúlyozza a vajas-édes ízt) Fémdobozban egy hétig eláll, én most már rögtön morzsaként raktam el, amely majd desszertek komponense lesz (pl. fagylaltok, habok alá, vagy fölé). Adagolva a mélyhűtőbe is tettem, jól fog ez még jönni egyszer…
Omlós, sós-édes keksz
Hozzávalók (12-14 darab)
22,5dkg sós vaj +1ek a forma kivajazásához
10dkg cukor
18,5dkg liszt
6,5dkg rizsliszt
Egy 24cm átmérőjű cakkos formát (vagy bármilyen más tepsit) kivajazunk. Elektromos kézi keverővel kikeverjük vajat (ha nem sós vajjal dolgozunk, egy nagy csipet sót is) és a cukrot. Hozzáadjuk a kétféle lisztet, összedolgozzuk. Lisztezett deszkán kinyújtjuk, majd a cakkos formába helyezzük. Villával megszurkáljuk Lefedjük fóliával, majd 1 órára a hűtőbe tesszük.
A sütőt előmelegítjük 150C fokra. Addig sütjük, amíg enyhe aranybarna színt kap, kb. 55-60 percig. Kihűtjük, felszeleteljük. Fémdobozban egy hétig eláll.
Szió!
Az lenne a kérdésem, hogy szted ebből pl. kókuszgolyót tudok-e formázni, ha összemorzsolom?
Sajnos itt a uk-ben nem ismerik a háztartási keksz fogalmát, így már két éve nem ettem :'(
szia anta,
én londoban mindig egy „marie” (remélem, ez a neve, most elsőre ez ugrott be) nevű kekszet használtam. méretre kb. albert keksz nagyságú, picit édesebb, de még ez hasonlított leginkább a ht-kekszre. próbáld ki!
üdv. t.
Hát nem tudom… Az én shortbread receptemben nincs rizsliszt, cserébe sokkal tovább eláll és megszólalásig hasonlít a skót eredetire.
szerintem ez is eláll(na) sokáig, ha maradna, az egy hét inkább óvatosságnak hangzik. az enyém echte Walker's, és sok keményítővel készül. A rizsliszt/keményítő porszerűsége lehet a jó textúra kulcsa, amit a nagyobb szemcseméretű liszttel keverve olyan alapot kapunk, amiben szépen eloszlik a zsiradék. Ez az én elméletem legalábbis 🙂
önreklám:
http://okostojas.blog.hu/2010/01/15/skot_vajas_keksz
köszönöm Zsófi, tegnap megcsináltam, tökéletes lett, olyan, mint a Walkers! imádom, és nem gondoltam, hogy ezt házilag is ilyen könnyű előállítani 🙂 nagy sikert arattam vele.
xoxo
Épp valami naghyon vajasat, sőt nagyon vajasat és tejeset készítenék. Most ezt a sós kekszet nem kívántam meg. Esetleg valakitől egy ötlet?
@aláírás helye: ez messze van a sós keksztől, kifejezetten édes, a sós motívum pedig nagyon jót tesz az édes íznek.
Sziasztok!
Már jó ideje nagy kedvencen a shortbread. Úgy tudom, hogy a skótok már a 12.században is készítették, és az eredeti receptekben zabliszt vagy rizsliszt szerepel, de persze ma már sokféleképpen készítik (akár kukoricaliszttel is). Ettem már mazsolásat, karamellásat, málnásat. Szerintem nem kell bele keményítő.