Igazán különleges és megtisztelő felkérést kaptam nemrégiben, egy percig nem volt kérdéses, hogy örömmel eleget teszek –bár, ha előre tudom, hogy milyen illusztris társaságba keveredek, minden valószínűség szerint kevésbé nyugodtan mondok azonnal igent.
Néhány hete indult útjára a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány 10. éves jubileumának alkalmából indított kezdeményezés, a világ első, közösségi-média alapú meséje, a Bátor Könyv. A cselekmény fonalát D. Tóth Kriszta, a történet szerkesztő-írója indította el (azaz ő tart bennünket valamelyest kordában), és minden héten más személy ír hozzá új fejezetet, mégpedig az olvasók on-line szavazatai alapján.
A mese a Bátor Könyv honlapján olvasható, ahol mindig hétfő délig lehet szavazni arról, hogy miként folytatódjon a főhős, a tengerben élő Csepp története. Az új fejezet ezt követően mindig csütörtökön kerül ki. Az eddigi részek szerzői D.Tóth Kriszta, Lackfi János, Csiszár Jenő és Rácz Zsuzsa, aztán szeptemberig sorra következnek majd a többiek, például Oroszlán Szonja, Schell Judit, Kepes András és még sokan mások. A társszerzők hetente adják egymásnak a stafétát és alakítják a történetet a saját ötleteik, megérzéseik, világképük és a Facebook közösség szavazatai alapján. Így lesz a Bátor Könyv minden idők legtöbb szerzővel büszkélkedő meséje. Az én fejezetem majd augusztus végén következik, kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen sokszínű társaság közös szerzeményéből milyen mese kerekedik, az eddigi részek alapján úgy tűnik, hogy nagyon is vidám és inspiráló.
Like-oljátok Ti is a Bátor Könyvet, és szavazzatok, hogy mere folytatódjon a történet – tegyük hozzá mi is a főzőközösség részéről, amit tudunk. (A Malackaraj egyébként tavaly éppen a Bátor Tábor javára gyűjtött össze egymillió forintnyi adományt)
A legújabb fejezet Rácz Zsuzsától: Vízicsiga-tésztás húsleves
“ A Bátor Tábor egy olyan gép. Amibe bedobják a gyereket betegen, fáradtan, és egy sokkal vidámabb, egészségesebb, élményekkel telibb gyerek jön ki” –Peti, 15 éves. Ez az egyik kedvenc idézetem a Bátor Tábor honlapjáról.
