Az utóbbi években igazán nem panaszkodhatunk a magyar nyelven megjelenő külföldi szakácskönyvek választékát tekintve, egyre több hazai kiadó vállalja be ezek kiadását. Magam részéről azért továbbra is figyelemmel kísérem a nemzetközi szakácskönyv piacot, a legjobban tetsző köteteket pedig be is szerzem.
Idén a külföldi szakácskönyveket a Chefparade főzőiskola szakácskönyvboltjában vettem meg (Bécsi út), amely az elmúlt évben fantasztikus, profin összeállított választékot alakított ki. Egyébként bármit meg is rendelnek. A hangulatos kávézóban ráadásul le lehet ülni és nyugodtan végiglapozni a könyveket, így sokkal megalapozottabban tud az ember döntést hozni/vásárolni.
Mindig sokan kérdezik tőlem, hogy ha angol nyelvű szakácskönyvet szeretnének ajándékozni (mert az illető pl. mindent megvesz magának, vagy úgyis biztos megkapja, és valami különlegesebbet szeretnének), akkor mit ajánlok. Az idei felhozatalból a következő köteteket:
Ezt a könyvet eredetileg nem is rendeltem meg, aztán a boltban kézbe vettem, és azonnal láttam, hogy ez nagy hiba volt. Azt hiszem, ha egyetlen kötetet kellene idén ajánlanom, ez lenne az. Azon túl, hogy valami elképesztően gyönyörű és elegáns, tele van izgalmas tartalommal. Azt gondolná az ember, hogy az “így főz a séf otthon” műfajban nem igazán lehet már újat mutatni, és hogy a huszonötödik “tökéletes sült csirke” recept az az oldal, ahol az ember szépen visszateszi a polcra. Ez a könyv két dologtól más: egyrészt eszméletlenül átjön, hogy Blumenthal ezt a könyvet mennyire meg AKARTA írni, mert azt szeretné megtanítani, hogy az emberek hogyan tudnak otthon jól főzni (úgy, hogy meg is értik, hogy mi hogyan működik). Másrészt remekült eltalálták az alaprecept/különleges technológia/tudományos magyarázat, folyamatleírás arányát, és ettől haladó szakácsoknak is nagyon sok újat mutat. Szuper receptek, és rengeteg apró trükk (miért használ pl. sorbet-khoz cukor helyett fruktózt, vagy hogyan lehet ehető celofánt készíteni sós karamella csomagolásához.
Ez egy furcsa könyv, amiről elsőre nem tudtam eldönteni, hogy szeressem-e, vagy ne. Végül többszöri átolvasás és recept tesztelés követően nagyon is megszerettem. A címe kissé megtévesztő, ugyanis a kötet egyáltalán nem otthoni főzésről szól. A Family Meal az étteremben készülő személyzeti menüt takarja, amelyet az El Bulliban minden este szervíz előtt a 75 fős személyzet elfogyasztott. Egyszerű, olcsó, házias és gyors ételek. 400 oldalnyi fázisfotó, 31 háromfogásos menü. Három dolog miatt zseniális: 1. Régen találkoztam ilyen mérnöki precizitással megírt receptekkel, minden tökéletesen, grammra pontosan működik. 2. Minden recept 2, 6, 20 és 75 fős anyaghányaddal van megadva, ezért olyanoknak különösen hasznos, akik nagyobb mennyiségben is gyakran főznek (akár profi konyháknak, cateringnek), 3. Nagyon jó cukrászuk lehet, a könyv tele van szuper desszert/édesség receptekkel, amelyek egyszerűek, ugyanakkor mindegyikben van valami érdekesség. Kimondottan inspiráló.
Kissé meglepődtem, amikor megláttam a kiszerelését: 1200 oldal (2×600), két vaskos, puhakötésű kötetbe rendezve, mint egy nagyregény. Csak zöldség és gyümölcs, minden a spárgától a karórépáig. Átfogó, alapos, megszállott. A receptek mellett magukról a zöldségek termesztéséről is ír, mivel ezeket saját kertjében termeszti. Ez a könyv szerintem mindenkinek kötelező darab, aki bármit saját maga termeszt. Nigel Slater fantasztikus írói stílusa és humora a hab a tortán.
Az amerikai gasztronómiai újságírás “nagyöregje” (én szeretem a “nagyöregeket”, mert általában nem véletlenül azok, ugyanis nagyon tudnak, ez a pasas is.). Kíváncsi voltam, hogy olasz konyha tekintetében mi újat tud nyújtani egy ilyen gyönyörű, fantasztikusan fotózott album. Sajnos ebben is van caprese és paradicsomos spaghetti recept (nem értem, ezeket vajon miért nem lehet kihagyni), viszont mivel regionális konyháról szól, számos izgalmas, egy-egy falu specialitását bemutató recept adja a várt pluszt. Az olasz konyha szeremeseinek szerintem nagyon szép ajándék.
Képtelen vagyok kihagyni az ajánlóból ezt a könyvet, pedig bevallom, kissé csalódás volt. Azért nem tudom kihagyni, mert ő az egyik kedvenc séfem az egész világon, és mert az előző könyvei (főleg a Simple to Spectacular) olyanok, amelyeket vinnék magammal a lakatlan szigetre. Ezt vakon vettem meg, anélkül, hogy belenéztem volna. Sajnos az az érzésem, hogy ezt a könyvet sokkal inkább vezérelték üzleti megfontolások, mint valós mondanivaló (paradicsomos crostini, füstölt lazacos bagel, morzsás süti, naaa…). Szerencsére második lapozásra azért felfedez az ember érdekesebb recepteket is, a könyv maga pedig nagyon szép. Szóval azért a polcon a helye.
Igazi “coffee table” album, elképesztően csodálatos fotókkal. A vietnami konyha egyébként is a második kedvencem, ez a könyv pedig azonnal kedvet csinál ahhoz, hogy az ember felkerekedjen, és minimum Saigon-ig repüljön. A gyönyörű fotókon kívül személyes történetek és szuper receptek találhatóak benne –az ilyen könyveket szeretem a legjobban: a szerző elindult, és bejárta egész Vietnamot, hogy kis településeken és falvakban gyűjtsön recepteket. Ezt a kötetet olyannak ajándékoznám, aki szeret kalandozni a különböző kultúrákban, illetve az ázsiai konyha rajongóinak.
Ez tavalyi könyv, és az egyik leginspirálóbb receptgyűjtemény, annak ellenére, hogy egy darab fotó sincs benne. A vaskos (gyönyörű) kötet több, mint 1000 receptet tartalmaz : a New York Times elmúlt 150 évének receptjeit válogatták ki, úgy, hogy azokat egytől egyik újrafőzték, tesztelték, és mai ízléshez igazítva megjegyzésekkel egészítették ki. Használható és ihletadó. És szép nagy piros.
A világ (jelenleg) egyes számú séfjének, René Redzepi-nek a sikerét azóta értettem meg kicsit, amióta volt alkalmam vele interjút készíteni. Azóta minden érdekel, amit mond, vagy ír, vagy főz. (Koppenhágai éttermébe lehetetlen bejutni). A könyv extravagáns, elegáns, férfias, leginkább séfeknek lehet vele szerintem örömöt szerezni.
Szerintem az elmúlt két év legjobb szakácskönyve. Pont. (Itt is írtam róla részletesebben. És az angol változat sokkal szebb, mint az amerikai)
Az összes fenti könyv kapható a Chefparade szakácskönyvboltjában.
Itt pedig egy videós könyv-vásárlási ötlet- és tanácsadás, szintén a Chefparade-ból.
(Visited 652 times, 1 visits today)
Kedves Chili és Vanília, kedves Zsófi!
Örömmel jelentem, elejétől végig mostanra olvastam el a blogodat, következetesen, évről-évre, hónapról-hónapra haladva (néhány hónapba tellett 🙂 mindenféle egyéb olvasnivalók és tevékenységek között). Izgalmas volt, szép volt, nagyon sokat lehet Tőled tanulni, és érdekes volt iylen rövidebb távon követni, amit évek alatt írtál szisztematikusan. Ahogyan megismertelek ebből az írásból (aztán máshonnan, videókból, a könyvedből, stb), nagy tisztelettel kell adóznom a szakértelmed és jártasságod, profizmusod, nyitottságod, újító szellemed és húzóerőd előtt, én biztos vagyok benne, hogy nem kis szereped van a magyar gasztroélet felpezsdítésében, összekötő szálak keresésében és találásában, a mezei háziasszonyok és a szakmai elit szemének felnyitásában. Gratulálok nagy tisztelettel, köszönettel az összes befektetett energiáért, közvetlenségért, önzetlenségért, áldott, szép, csendes (és finom) ünnepet kívánok Neked,
Boldizsár Zeyk Zsuzsa, Kolozsvárról
Kedves Zsuzsa, nagyon nagyon szépen köszönöm, igazán kedves vagy, többek között az ilyen hozzászólásokért érdemes csinálni. Neked is Kellemes Ünnepeket, Boldog Új Évet! Zsófi
Szuper, hogy írtál a könyvekről, az El Bullis könyvet én is nézegettem a neten, de te győztél meg arról, hogy vegyem is meg 😀 meecee
Szia Zsófi!
Köszönjük szépen az ötleteket, én szerintem be is szerzek majd egy párat saját használatra 🙂
Sajnos e kitűnő könyvtippek mellett is néha nehéz ajándékba venni szakácskönyvet, mint például ha az ember bátyja csak magyarul hajlandó olvasni őket 🙂
Nekem is lenne egy könytippem még, tudom nem ez évi könyv, de én most kaptam meg ajándékba. David Lebovitz-tól a Ready for dessert. Nagyon szeretem DL humorát és stílusát és a receptjeit. Sajnos elég kevés kép található a könyvben, de annál több recept 😀 (plusz a neten egy-két receptje fent van képekkel).
Remélem jól telnek az ünnepek!
Zsuzsi
Szia Zsófi!
Jó, hogy írtál ezekről a könyvekről, adtál ötletet 🙂 Nigel Slaterrel kapcsolatban lenne egy kérdésem: nagyon tetszik a tévében futó műsora, ezért gondoltam, megveszem a hozzá tartozó könyvet. Egy-két receptet viszont már netről keresve kipróbáltam tőle, és egyik sem lett tökéletes – ráadásul valahol már olvastam mástól is hasonló hozzászólást. Neked mi a véleményed, működnek a receptjei?
Köszi,
Emese