Hová menjünk enni Isztambulban?

Ezzel az átfogó, összefoglaló isztambuli mini gasztrokalauzzal már régóta adós vagyok! Heti rendszerességgel érkeznek e-mailek, amelyben tippeket kértek, és bár akad a blogon isztambuli gasztrotipp jócskán – frissítettem és összerendeztem azokat, így talán könnyebben használható mindenki számára. Utoljára néhány hete jártam Isztambulban, ahol az Isztambuli Nemzetközi Könyvvásáron tartottam magyar főzőbemutatót (a fesztiválnak Magyarország volt a díszvendége). Egy-két fantasztikus új helyet ezúttal is felfedeztem, a listán már ezek is szerepelnek.

A lista nincs túlrendezve, mert mindenkit más érdekel, ebből pedig mindenki ki tudja majd mazsolázni az ízlésének/érdeklődésének megfelelő tippeket.

Isztambul télen is csodálatos, sőt, engem ilyenkor még inkább lenyűgöz, mert kevesebb a turista, ráadásul ilyenkor számos olyan ételnek van szezonja, amit imádok, és máskor nincs (leginkább a csodás hamsi, vagyis szardella, és a sahlep ital.)

Klasszikusok:

Számomra még mindig a No.1. étterem Isztambulban, soha nem hagynám ki, szinte mindig ide vezet az első utam. Az ázsiai oldalra kell érte átkompozni (Kadiköy), de ez nem egy óriási kirándulás, hanem kb. 15 perc, és már maga a kompozás is kihagyhatatlan isztambuli alapélmény. Az ázsiai oldalon a kikötőben jobbra kell elindulni, a tömeg pedig már visz utána a keresett negyed felé. Részletesen az étteremről és izgalmas koncepciójáról itt.

Mit: hideg előételek (ha azt hitted, hogy nem szereted pl. a dolmát, kóstold meg ezt), pisztáciás kebab, icli köfte, lahmacun, grillezett báránymáj, bulgur pilav, desszertnek kandírozott zöldség válogatás. A pultban minden nap más egytálételek, ezek közül is érdemes kóstolni. Foglalni nem szükséges, inkább ebédre ajánlom.

Másik klasszikus, ahová szinte mindig elmegyek –bár ezt ma már inkább azoknak ajánlom, akik először járnak Isztambulban. Nyüzsgő, sokemeletes kebab ház, szuper kilátással. Foglalás kötelező, a legfelső szintre kell helyet kérni.  Ezt érdemes például piactúra végére időzíteni, mert a fűszerpiac mellett található.

Mit: előételek, gránátalmás-diós saláta, pisztáciás kebab, künefe, baklava

Gyönyörű, hangulatos, old school étterem türkíz csempékkel. Fantasztikus mezzék (házi tarama, articsóka). Ebédidőben hunkar begendi (borjúragu padlizsánkrémmel). Foglalás abszolút kötelező.

Pár épülettel mellettetalálható a  Güllüoglu Baklava forgalmas cukrászda, ahol minden van, mi szem-szájnak ingere.

Lokanta Maya

Fenti étterem mellett két ajtóval található, ezt haladó Isztambul-látogatóknak ajánlom, olyanoknak, akiket izgat az újragondolt török konyha is, méghozzá egy harmincakárhány éves, New York-ban végzett séfnő tolmácsolásában. Kicsit magasabb árfekvés, nagyon hangulatos, foglalás nélkül esélytelen. Minden mezze, minden desszert zseniális volt. (Itt pár éve voltam utoljára, akkor imádtam, de nincs aktuális tapasztalatom, hogy változott-e).

Tophane negyed 
Milano, vagy Parma café
Az elsősorban a közeli egyetem diákjai által látogatott vizipipázónegyed mindenképpen megér egy látogatást. Az Istanbul Modern Museum mellett közvetlenül található sátrak alatt vizipipázni, backgammonozni, helyieket nézegetni, relaxálni lehet kiválóan. Az egyes kávézókban nincs konyha, viszont folyamatosan árusok kínálják a különböző utcai ételeket. Itt kóstoltuk a legjobb sajtos-spenótos gözleme-t.

Beyti 
Csak megszállottaknak! Ide egyszer mentem el, a barátaim teljesen őrültnek néztek. Ez az elegáns étterem a reptérhez esik közel, taxival kb. 30 percre a várostól. Formális, fehérabroszos hely, klasszikus konyha, fantasztikus húsok.

Baklavázásra. Több üzlettel rendelkező desszertes, többek között a forgalmas Taksim téren. Tejberizs, pudingok, baklava, rengeteg pisztácia. Új felfedezés: trilece nevű, karamellaszirupos, tejjel átitatott piskótaféle, ilyen:

Nekem ez az abszolút kedvenc isztambuli negyedem, a Firüzaga Jami körüli kis téren egész nap el tudnék ücsörögni. (Ha a sok török kávé után valakinek hiányzik egy tisztességes eszpresszó, akkor itt van egy komoly specialty kávézó is, ott érdemes megállni egy csészére. Ez a Kronotrop. A világon az egyik kedvenc múzeumom is itt található, az Orhan Pamuk által létrehozott, „Az ártatlanság múzeuma”, amely a könyv olvasásása nélkül is értelmezhető, a könyvvel együtt pedig katartikus.

Icipici kétemeletes, néhány asztalos bisztró, a város egyik legrégibb fatüzelésű kemencéjével. Kedvező árú ebédmenü, pide, lahmacun. Egy világlátott, modern gasztronómiai szellemiségű lány csinálja, igazodva pl. a nemzetközi elvárásokhoz is, így pl. van vega lahmacun (céklával, csicsókával), a péksütemények egy része teljes kiőrlésű lisztből készül, és vannak gluténmentes ételek is. Bár van reggeli is, 10h után érdemes menni, mert addigra melegszik be a kemence. Lahmacunt pedig elvitelre is lehet venni.

Ez vadonatúj felfedezés, és az egyik legkedvesebb. Csodálatos, hangulatos halétterem, bájos személyzettel. Van pici terasz is, kétszemélyes asztalokkal. Zseniálisak voltak a mezzék, és az összes hal is. Ide máris visszavágyom. (a térkép kicsit megtévesztő, azt kell keresni, ami Cihangir negyedben van!)

Demeti

Kissé nehezen megtalálható, egy ház első emeletén van, és megdöbbentő módon hirtelen egy dombon találja magát az ember. Itt is van terasz, kilátással a Boszporuszra, mi bent ültünk. Klasszikus, hangulatos belső. Hozzá kell tennem, hogy itt egészen borzasztó, barátságtalan pincérlánnyal áldottak meg bennünket, de az ételek annyira finomak voltak, hogy még ő sem tudta elrontani az élményt (pedig nagyon igyekezett). Ez egy hagyományos meyhane étterem, vagyis házias kifőzdeféle, ahol rengeteg mezze van, ezekből választ az ember, utána pedig főételnek hal és grillhús között lehet választani – bár erre többnyire nem is kerül sor, mert a mezzékkel jól lehet lakni.

Szuper reggelizőszalon Cihangirban. Sajtok, tojásos ételek (menemen), csodás minőségű méz és kaymak.

Még halétterem:

Griffin
Elegáns halétterem, amelyet nem könnyű megtalálni, de érdemes. Öltönyös török közönség, a legfrissebb halak. Halas mezze, papríban gőzölt hal, királyrák nyárson. Foglalás kötelező.

Balikci Sabahattin
Sultanahmetben, a turistás óvárosban egyáltalán nincs jó étterem, itt nem is ajánlok semmit. Ez a halétterem azonban kellemes csalódás volt, de csak nyáron ajánlom. Bármi, aminek szezonja van, a nap fogása, desszertek.

Kalpazankaya
Ezt is azoknak ajánlom, akik már nem először járnak Isztambulban, ugyanis ez az Adalar-szigetek egyikén található, ahová a helyiek nyaralni járnak. Kb. egy óra hajózás a paradicsomba….Burgazada szigeten kell kiszállni, majd lovaskocsival felmenni a sziget tetejére. Nagyjából bármi, leginkább hal – életem legjobb halát ettem itt.

Piac:

Siirt Büryan Kebap Salonu
A Kadinlar Pazari kurd negyed/piac, amely önmagában is megér egy kört. Hát még a városfal közvetlen tövében található étkezde., ahol tandoori –szerű kemencében egészben grillezik a húst, a végeredmény zseniális. Grillezett bárány, ayran – ezt kell itt enni. Ezt érdemes úgy szervezni, hogy az ember végigsétál a fűszerpiac főutcáján –egészen ki, ameddig már egyáltalán nem is tervezné. Minél távolabb megyünk a turistás főépülettől, annál kevesebb lesz a látogató, és annál izgalmasabb a környék.

Kadiköy-piac
A Ciya miatt úgyis átkompozik az ember, a dilemma mindig csak az, hogy kóstoljunk-e előtte a piacon. Itt találtam a legjobb töltött kagylót, és a fűszereket, magokat, egyebeket mindig itt veszem meg. Amit mindig hozok: szumák, fekete hagymamag, különböző erősségű chilipelyhek (az isot nevű fekete, füstölt az egyik kedvencem), korinthoszi mazsola (currant), egész szegfűbors. A fűszerekből érdemes a drágábbat venni, óriási a minőségi különbség.