Törökországban nemigen tudok olyan ételt mondani, ami ne ízlene (na jó, talán a csirkemelles puding (kazandibi) jutna eszembe így hirtelen, ami mondjuk úgy, „érdekes” volt), egyébként, úgy, ahogy van, mindenükre vevő vagyok. A tavaly őszi isztambuli látogatás alatt csak úgy tobzódtam a gasztronómiai élményekben. (Egyébként ezúton is szeretném elmondani, hogy mennyire örülök, hogy ilyen sokan elmentetek a Ciya étterembe, és hogy erről írtatok nekem!)
Az egyik kedvencemet szerettem volna most reprodukálni, viszonylag kevés sikerrel.
A gözleme az egyik legnépszerűbb török utcai gyorsétel: anatóliai specialitás – aki járt már Isztambulban, az biztos kóstolta, és látta, amint az asszonyok az éttermek kirakatában ülve gyártják a töltött palacsintákat. A vékony lepényt vaslapon sütik, tölteléke leggyakrabban spenót, sajt (ami lehet feta, vagy más), burgonya, vagy darált hús. A legkiválóbbat egy szuper nargile, vagyis vízipipa-bárban ettem, ahol a helyi tempót és hangulatot átvéve, egy egész délutánt töltöttünk, helyi egyetemistákkal beszélgetve, társasjátékozva (aminek most hirtelen nem jut eszembe a neve). Feltétlenül ajánlott program! Itt a néhány óra alatt nagyjából mindent végigkóstoltunk, ami kapható volt ( a pincérek kedvencét, a cappucino-s vízipipát is beleértve), a gözleme volt azonban a legemlékezetesebb. Nos, nekiálltam, de –bár a végeredmény nem volt rossz – azért jó messze volt a céltól. A hibát valószínűleg a tésztával követtem el. Legközelebb talán inkább megpróbálok yufka tésztát szerezni (a rétestésztánál vastagabb, zsírosabb tészta). A tészta, amit gyúrtam (liszt, olívaolaj, só, víz) túl kemény és száraz volt, valószínűleg túl hosszú ideig is sütöttem, így nem tudtam rendesen összehajtani. Szóval, végül inkább serpenyős pizza-szerű volt, annak viszont nem rossz. A töltelék (vajon párolt hagyma, spenót, feta, gruyere) ellenben remek, ez így ahogy van, maradhat.
Remélem, hamarosan használható recepttel is elő tudok állni.
Az első lökést az Isztambuli utunkhoz a TE Törökországról szóló írásaid adták nekem is. És ilyent is ettünk, kirakatban ülő nők is voltak, török kávé, meg minden. Imádtam minden percét. Köszönöm, hogy eszembe juttattad megint!
Szia!találtam Neked egy receptet:http://www.taste.com.au/recipes/416/spinach+and+feta+gozleme
bocs, olvashatatlan a linkhttp://www.taste.com.au/recipes/416/spinach+and+feta+gozlemeezt egybe írjátok be
Szia csak azért írok neked mert rendszeresen olvasom a blogodat, és a minap úgy döntöttem én is csinálok egyet. Még nagyon kezdetleges de megtisztelnél vele ha ellátogatnál rá. http://www.kanaankonyha.blogspot.comAnnuska
Dejó! A napokban emlegette a kedvesem hogy milyen finom volt ez Izmirben 🙂várjuk a receptet is ám!
„egy egész délutánt töltöttünk, helyi egyetemistákkal beszélgetve, társasjátékozva (aminek most hirtelen nem jut eszembe a neve)”Nem backgammon volt? (Sakktábla belső felén 15-15 korongot kell mozgatni.) Azért gondolom, mert egész Balkánon azt játsszák.
Hello. This post is likeable, and your blog is very interesting, congratulations :-). I will add in my blogroll =). If possible gives a last there on my blog, it is about the < HREF="http://sbtvd.blogspot.com" REL="nofollow">SBTVD<>, I hope you enjoy. The address is http://sbtvd.blogspot.com. A hug.< HREF="2384481773" REL="nofollow"><>
Szia! egyszer beígértél egy halloumiról szóló postot. esetleg lesz belőle vmi?? (épp Cipruson tartozkódom még egy pár hónapig)Köszi. P.
Kedves P! Ha ott vagy, nem néznél utána molohiyának? Európában csak Cipruson nő. Sóskára emlékeztető íze van, csirkével és báránnyal nagyon jó, „pörköltöt” készítenek belőle. Szárítva is lehet vásárolni (Jó nagy adagot hoztam magammal). Az Interneten nem találtam receptet. Előre is köszi szépen.
Kedves hobbiszakács! igyekszem! ha van infó, jelentkezem! P.
susy,köszi szépen!dee, persze, hogy backgammon, csak nem jutott eszembe:) köszi!hú, ígértem halloumit? azt hiszem, kiment a fejemből:) de jó ötlet!