A gránátalma szerintem az egyik legizgalmasabb létező gyümölcs, mind felhasználását, mind küllemét, mind szimbolikus jelentését tekintve. Eredetileg Perzsiából származik és számos vallás és kultúra meghatározó gyümölcse, a görög mitológiától kezdve a zsidó vallásig, amelyben a termékenység szimbóluma. A zsidó Újév-kor Rosh Hashana-kor ez az egyik leggyakrabban fogyasztott gyümölcs.
Egyébként a Közel-Keleti konyha népszerű és gyakran használt hozzávalója, elsősorban Iránban, Irakban és Szíriában főznek vele. Vagy a rózsaszín, kristályszerű, savanykás-édeskés magokat használják, vagy a gyümölcs levét, vagy a szinte fekete, sűrű gránátalma szirupot (pomegranate molasses), amelyet a szárított magok főzésével és az ebből keletkező folyadék sűrítésével állítanak elő. Ez utóbbi egyébként abszolút minden közel-keleti élelmiszereket forgalmazó boltban kapható, otthon is.
Nagyon magas a C-vitamin tartalma (egy gránátalma leve egy felnőtt napi C-vitamin szükségletének 40%-át biztosítja) és a gyógyszeripar és kozmetika is sok mindenbe használja. Főzésben vagy a magjait lehet használni, amelyeket egyszerűen (na jó, jó, kicsit macerásan..) ki lehet kaparni, vagy a levét, amit ugyanúgy ki lehet préselni, mint bármelyik citrusgyümölcsét, ha félbevágjuk. Hihetelen színe van és nagyon savanyú.
Ezt a receptet Claudia Roden: The Book of Jewish Food című egészen fantasztikus 500 oldalas könyvében találtam. Azt írja, hogy a receptet egy grúz embertől kapta, akivel a tel-aviv-i Diaszpóra Múzeumban dolgozott együtt, tehát valószínűleg grúz eredetű. Mivel a piacon, ami itt Brüsszelben igencsak közel-keleti dominanciájú, gyönyörű gránátalmákat kaptam, megfelelő alkalom kínálkozott a tesztelésére. Annyi de annyi kulináris lehetőséget rejt magában ez a számunkra egzotikus gyümölcs, olyan izgalmas és szokatlan, hogy alig várom, hogy más recepteket is kipróbáljak (pl. a diós, gránátalmás sült csirkét). Még egy kifejezetten csak a gránátalmának szentelt szakácskönyvet is be fogok szerezni. Egy darab gyümölcsből rengeteg mindent lehet csinálni, úgyhogy érdemes vele kísérletezgetni. Itt nagyon olcsó, szerintem otthon is megfizethető.
Ebben az ételben a legjobb rész a spenótra rászórt gránátalma-dió-újhagyma-koriander rész (nevezzük salsa-nak) volt, a spenót alatta mondjuk elment. (Na jó, isteni volt -ha az ember rákoncentrál, hogy mennyire egészséges és mennyire nullkalóriás..). Összességében finom és annál még sokkal mutatósabb volt és a salsa egészen tökéletes ízhatású – ezt fogom használni halhoz, csirkéhez, nagyon bejött. Itt található még egy csomó izgalmas gránátalmás recept (angolul).
Recept
Hozzávalók (2 személyre)
½ kg friss spenót
1 gerezd fokhagyma
4 ek olívaolaj
2 ek ecet (citromlevet használtam)
só, bors
egy marék dió
gránátalma mag (egy fél gyümölcsből pár kanálnyi)
újhagyma
koriander
A friss spenótot megtisztítom: a leveleket letépkedem a vastag száráról. Egy fazékban zsiradék és víz nélkül, úgy ahogy van, megfonnyasztom (azaz csak beledobom a fazékba és megvárom amíg másodperceken belül összeesik). Szűrőbe helyezem, hogy minél több víz kicsöpögjön belőle, amit eresztett, ha kell, még kifacsarom. Összekeverem az olívaolajjal, a citromlével, sóval, borssal és az összepréselt fokhagymával. Egy lapos tálra terítem és bőven megszórom a durvára vágott dió, a gránátalmamagok, a vékony karikákra vágott újhagyma és a koriander (vagy petrezselyem) keverékével. Az eredeti recept szerint ez négy-hat személyes adag, de hát ½ kg spenót nagyon kevésre esik össze…
Hi zsofi!I have a book from Claudia Roden, too. Its about arabic and mediterian food. I think in my book i was disappointed that there is no pomegranate recipe in this book. How could this be!? ;)Your salat is looking delicious!
Ezt a salátát én nyers spenótlevelekkel készítem, mint más spenótost is.
Nagyon jól hangzik ez a recept, ki is fogom próbálni, de még előbb megosztom az én gránátalmás spenót saláta verziómat:Én is nagyon szeretem a gránátalmát és mielőtt megenném napokig gyönyörködök élénk színeiben és a kis koronás gömbformájaban – almával, körtével egy szép fonott kosárba teszem és aztán sajnálom megbontani a szép őszi csendéletet : )Pár hete spontán-főzés (így hívom azt a recept-nélküli főzést, amikor az otthon talált alapanyagokból kreatívkodok) keréteben készitettem friss spenót levelekkel, gránátalmával és avokádóval salátát, amikor egyszercsak felfedeztem a hűtőben csücsülő fenyőmag-csomagot. Ekkor jött az isteni szikra! Megpirítottam és megizzasztottam egy serpenyőben a fenyőmagokat, egy kis marék friss bazsalikomot összetépkedtem, ezeket rászórtam a spenótlevelekre és a kis kockákra felszeletelt avokadóra és gránátalma magokra. Mikor a vendégeim megláttak a salátát csak annyit mondtak, hogy „this is a piece of art”. És valóban, a piros és fehér gránátalma- és a barna és vajszinű fenyőmagok csodaszépen mutattak a zöld spenótleveleken. Ízre is legalább olyan élvezetes mint látványra, így nem is nézegettük sokáig a műalkotást. Már többször elkészítettem és minden alkalommal ugyanolyan nagy sikert aratott.Még olajat sem teszek rá mert az avokádóban van elég. Ha éppen kapok zsenge színes mángoldot a piacon, akkor a spenótleveleket ezekkel dúsitom – így még mutatósabb. Csodalátos formákkal, színekkel és ízekkel ajándékoz meg bennünket a térmeszet!