Jacobs Karin kiváló ropogós, lapos kenyeret – azaz knäckebröd-öt/crispbread-et sütött 1817-ben a svédországi Leksand településen. Fotó nem készült róla, mivel még nem találták fel a fényképezőgépet. Mindössze saját rozs, forrásvíz, egy kis élesztő és csipet só volt benne. A receptben azóta az égvilágon semmi nem változott, Karin óta pedig immár a hatodik generáció viszi a családi “abonett” üzemet. Generációról generációra....
Tovább a cikkre >>
Nemrég a Piqniq Budapest “Tanulj, fejlődj! – Nagykép a gasztronómiáról” projektje szervezői beszélgettek velem fenntartható gasztronómiáról, a húsfogyasztás csökkentéséről, az alapanyagok és termelői áruk fontosságáról. Az átfogó eredményt itt találjátok: https://piqniq.hu/nagykep/temak/17-tema-minden-az-alapanyagoknal-kezdodik/ A beszélgetéshez egy étel elkészítését is kérték tőlem, ehhez pedig körülnéztem, hogy mit találok otthon. Akkor jöttem rá, hogy minden egyes alapanyagról, amit ehhez a koratéli salátához felhasználtam, kedves....
Tovább a cikkre >>
Itt az ősz, ahogy rendje-módja, mindenki rákívánt a forró levesekre, töltött káposztákra, kacsasültekre, sütőtökre. Így is van ez jól, de azért a következő hónapokban se feledkezzünk meg a salátákról, csak hangoljuk őket az évszakra. Jófajta zöld levelek ősszel, télen is teremnek, római saláta, szívsaláta, endívia, fodros kel, ázsiai levelek a kedvenc kistermelőknél kaphatóak. Kerüljön rájuk olyan öntet, ami ellensúlyozza a....
Tovább a cikkre >>
Az alábbi receptet egyrészt a piacok nyári kínálata ihlette: megérkezett a padlizsán és a paradicsom. Másrészt egy híres olasz, talán kevésbé ismert fogás, a vitello tonnato, vagyis a tonhalas borjú, amely Észak-Olaszországból származik, az egyik legnépszerűbb előétel. Az eredeti változata igen egyszerű: vékonyra szeletelt borjú, amelyet fehérborban, zöldségekkel párolnak, majd a hús leöntik könnyű, selymes tonhalas krémmel. A kombináció első....
Tovább a cikkre >>
Az egész úgy kezdődött, hogy a falu összegyűjtött néhány asszonyt, akikkel elkezdtek csigatésztát készíteni. Akinek volt már lehetősége megfigyelni, hogy ez a tevékenység milyen idő- és munkaigényes, tudja, hogy a házi csigatészta értéke pénzben szinte kifejezhetetlen. Vagy megfizethetetlen. Egy tojásból, négy óra alatt készül ugyanis el kb. húsz deka csiga, ami egy közepes méretű családi ebéden el is fogy. A....
Tovább a cikkre >>
fotó: Erdőháti Áron, styling: László Ágnes „ Magyar, román, szász, örmény, zsidó, úgy élt itt évszázadokig, hogy mindegyik gazdagította a másikat, és mindegyik gazdagodott a másikból „ - áll Kövi Pál Erdélyi Lakoma kötetében. A Magyar Konyha novemberi számában....
Tovább a cikkre >>
A szezon első tökös étele mindig a klasszikus sütőtökkrémleves szokott lenni, azzal ünneplem az ősz beálltát (ez a bevált, kedvenc receptem hozzá, rengetegen készítitek ez alapján, köszönöm, hogy még ennyi év távlatából is néha megírjátok). Most még azonban nyár és ősz határán lebegünk, az ételek színeiben és hőmérsékletében már évszakváltás történt, nekem azonban még nem akaródzik hivatalosan is tökös, őszi....
Tovább a cikkre >>
Igaz, hogy a legnagyobb nyár közepén az ember nem feltétlenül szívesen kapcsolja be a sütőjét, de egyrészt az időjárás egyelőre kímél bennünket az elviselhetetlen kánikulától, másrészt van az az étel, amiért megéri bekapcsolni, annyira finom. Arról nem is beszélve, hogy oda sem kell rá figyelni, a sütő elvégzi helyettünk a munkát, tehát tulajdonképpen praktikus is. Pontosan ilyen ez a sült....
Tovább a cikkre >>
A pofahús a létező egyik legzseniálisabb találmány! Aki még nem ismerkedett meg vele, pótolja sürgősen, sokat szalaszt el, ha nem teszi. Egyrészt rendkívül kényelmes az elkészítése, ugyanis leginkább csak idő szükséges hozzá. Másrészt, nincs még egy húsfajta, ami garantáltan és mindig annyira omlósra tudna párolódni, hogy szinte kanalazni lehet. A kíméletes sütésnek és az alacsony hőmérsékletnek köszönhetően ugyanis a húsban....
Tovább a cikkre >>
A hónap, amikor az ember elkezdi elveszíteni a kontrollt. Már legalábbis, ami a szombat reggeli piacozásokat illeti. Áprilisban a medvehagyma, májusban pedig a spárga hozza a hosszú téli hónapok utáni felüdülést, júniusban azonban berobban a természet, és bekövetkezik az októberig tartó piaci transz időszak. Amikor az ember legszívesebben az összes zöldséget és gyümölcsöt felvásárolná, és képtelen magának megálljt parancsolni. A....
Tovább a cikkre >>
Ebben a cikkben egyáltalán nem hangozhatna el a vitello tonnato kifejezés. Bármennyire is a klasszikus olasz fogás ihlette ezt az ételt, olyannyira szentségtörésnek minősülne az általam elkövetett elkészítési módja, hogy valószínűleg azonnali támadást intézne ellenem az itt élő olasz közösség. Így csak óvatosan említem meg, hogy a vitello tonnato, vagyis a tonhalas borjú, amely Észak-Olaszországból származik, az egyik legnépszerűbb előétel,....
Tovább a cikkre >>
Csuda tudja, mi az igazi sztorija ennek a mókás nevű, zseniális, argentin származású fokhagymás-petrezselymes, a pesztónál valamivel hígabb állagú mártásnak, amit a pompás argentin marhahúsok mellé adnak (itt a jó Panamericana cikk a húsokról). Hiába a számos forrás, ahány féle, annyi történet. Az egyik szerint a gaucsók, az argentin pampák cowboy-ainak ősi receptjéről van szó. Egy másik szerint az elnevezés....
Tovább a cikkre >>
Hát nem zseniális látvány, amikor az ember levág egy szeletet egy friss lilahagymából, és felbukkan a fényes, leves, ropogós, csípős-édes, karakteres illatú belseje? Azon túl, hogy az egyik legdekoratívabb zöldség, szerencsére kiváló ízű is. Mivel a nagy lelkesedésem odáig fajult, hogy kicsit túlvásároltam magam belőle, mostanában elég sok fogásba került. Az is kiderült, hogy mint minden zöldségből, ebből is természetesen....
Tovább a cikkre >>
