Fűszeres Eszter izgalmas programra trombitált bennünket össze. Ha valaki másutt nem hallott volna még Erdőbénye faluról, Eszternél egész biztosan sokszor olvasott róla, számomra a két név összeforrt. Eszter összeállt a falu borászaival, úgymint Homonna Attilával (imádom az Édes Hármast!) és más szervezőivel, és rittyentenek nekünk egy jó kis Erdőbénye Pincefesztivált, ahol a helyi borászatok és a helyi alapanyagok....
Tovább a cikkre >>
Feketeribizli lekvár
Olyan sok e-mailt kaptam, amelyben feketeribizli lekvár receptet kértek, hogy megosztom itt is, hátha másokat is érdekel. Feketeribizli még van, egyre olcsóbban, a hétvégén már 300Ft-ért is láttam. Tavaly készítettem először, akkor pont a szezon utolsó adagját vettem meg, így nem tudtam nagyobb adagot főzni. Úgy vigyáztam arra az egyetlen üvegre, mint a szemem fényére, mert olyan finom volt, hogy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Zöldborsókrémleves salátával
„Tisztítsd le a’ szép sárga lötözött salátáról a’ zöld leveleket, ossz el minden bokrot négy részre, .., főzd meg sós vízben,…kenj meg azután egy tálat vajjal, tégy reá négy evőkanál tejfelt, igazits reá egy sor salátát, e’ fölibe tejfelt ’s vajat adván újra salátát, végre ismét tejfelt, ’s több apró darab vajat tévén reája, hintsd meg finom zsemlyemorzsával, ’s hagyd....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Orosz sós uborka
J. barátnőméknél mindig van ez az orosz uborka. J. anyukája orosz, régen, még egyetem alatt, amikor gyakran jártunk egymáshoz, tobzódtam az isteni orosz ételekben, amiket főzött, pelmenyiket, szirnyikit, napoleon tortát, egyikért jobban lelkesedtem, mint a másikért. Aztán itt ez az uborka. Ami nem kovászos, mint a mienk, hanem sós, ropogós és extrém fokhagymás. J-nál most is volt, kislánya, Zsófi imádja,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Mogyorószósz
Már nem is tudom pontosan hol és mikor, de valahogy mostanában több alkalommal került szóba a vietnámi konyha. Annyit beszéltünk róla, hogy hirtelen napok óta csak azokra a hűsítő ízekre tudtam gondolni (azzal most nem foglalkozunk, hogy közben átmenetileg szünetel a nyár). Fura, mostanában sokkal kevesebb ázsiai ihletésű ételt készítek, amit elsősorban annak tudok be, hogy ez a két nyári....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Cseresznye salsa
Ezek a hetek félelmetesen jók a piacon. Szombaton korán reggel járok, és mostanában hétről hétre eljátszom ugyanazt: annyira nem tudom magam visszafogni a bőséges kínálat láttán, annyira ide-oda kapkodok, hogy a végén csak ott állok a hatalmas szatyorral, amit megemelni már nem lehet, csak vonszolom, vonszolom, és megállapítom, hogy már megint túlvásároltam magam. Múlt hét különösen borzasztóra sikerült. Kezdődött a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Feketeribizlikrémes sütemény
Néhány hét különbséggel egy éve költöztem haza Brüsszelből. Emlékszem, az első napokban sem kedvem sem inspirációm nem volt főzni, hiába jártam a piacokat, egyszerűen semmi nem ihletett meg. Aztán megtört a jég, és az első étel, amit a konyhámban főztem, zöldbabfőzelék volt. A második pedig feketeribizli. Nincs is praktikusabb alapanyag, amit egy felújított konyhában fel lehetne dolgozni…Egyáltalán nem emlékeztem rá....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gegenbauer ecetek
Fotó: Gyugyi Péter A különböző munkáim során fantasztikus emberekkel ismerkedem meg. Az egyik legnagyobb kedvencem az eddigiek közül Erwin Gegenbauer volt. Ő egy bécsi ecetmester, nem is akármilyen. Mai napig nehezen tudom eldönteni, hogy maga a figura tetszett-e jobban, vagy az ecetei, azokat minden esetre állandóan használom. Az egyetlen óriási probléma velük, hogy ha az ember egyszer elkezdi őket megismerni....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spenótos-ricottás „gnudi”
London, The River Café. Két olaszmániás hölgy bombasikeres étterme, a rusztikus olasz konyha londoni úttörői. Könyveikből nemigen jutott eszembe soha főzni. Bosszantanak az olyan szakácskönyvek, amelyekben pármai sonka és sárgadinnye önálló receptként szerepel. Méregdrága bivalymozzarellából és aranyárban mért olívaolajból nem nagy ügy ínyencfogást varázsolni. A személyes látogatást követően azonban teljes mértékben vissza kell vonnom a fenntartásaimat, a könyvek átlényegülnek, a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kurkumás sárgarépaleves
A kurkuma a gyömbérfélék családjába tartozik, friss formájában annak gyökerére hasonlít. Dél-Kelet Ázsiában őshonos, ma India, Kína, Indonézia és Jamaica a legjelentősebb termelői. Az indiai konyhában rendkívül fontos szereppel bír (a világ termelésének 80%-át itt használják fel), nemcsak kulináris, hanem vallási jelentősége is van: a hindu vallásban rituálékhoz használják (sárga színe a napot szimbolizálja). Gyakran láttam a Culinarisban, de még....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Burrata, bab
Nem is értem, hogy létezik, hogy itt még nem lelkesedtem a legújabb kedvencemről, a burrata sajtról. Nagy valószínűség szerint ennek az lehet az oka, hogy két kis apró probléma van vele: 1. itthon gyakorlatilag nem kapható, 2. Ha mégis, akkor borzalmasan drága. Budapesten először az Osteria étteremben találkoztam vele, ahol mai napig soha nem bírom megállni, hogy ne ezt rendeljem.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gyömbéres finomfőzelék
Minden érdekel, ami manapság az éttermeinkben történik, két terület mégis a szívem csücske, ezeket különösen nagy érdeklődéssel figyelem: 1. mikor lesznek végre igazán jó, izgalmas desszertek? (A desszertekben nagy jövőt látok – meggyőződésem, hogy korszerűsített formában a mai magyar gasztronómia egyik fő csábereje lehetnek) 2. A főzelék téma. Utóbbiak annyira a hétköznapi étkezésünk részei, étteremben ugyanakkor az egyik legnehezebb műfaj.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Néhány trükk a mártáskurzusról
Vasárnap a Magyar Gasztronómiai Egyesület és a Vendéglátás által szervezett „Klasszikus és modern mártások” című tanfolyamon jártam, amelyen Molnár B. Tamás és Eric Schröter, a Chateau Visz konyhafőnöke mutatott be néhány alap- és haladó technológiát. Óriási élmény volt, egy percig sem bántam, hogy ilyen szép időben egy zárt konyhában (jobban mondva a kivetítővel felszerelt előterében) töltöttem a napot. Ha van....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Rebarbara pite 2009.
A rebarbara ilyenkor az egyik kedvenc gyümölcsöm, nagyon szeretem a savanyúságát és az állagát is. Irigykedem mindig, amikor angol gasztronómiai magazinokban, vagy szakácskönyvekben látom ezeket a gyönyörű, erős pink színű rebarbarás fogásokat. Típusától függően színe ugyan a sötét rózsaszínűtől a zöldig terjedhet, nálunk azonban kizárólag a zöld terem, én legalábbis még nem láttam más fajtát. Ha tehát édességnek szánjuk, és....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
A töröktől: fokhagymás-joghurtos spenót
Újabb kedvencet találtam a töröknél. A Vígszínházzal szemben található Szerájba rendszeresen betérek, és bár a választék (és a tömeg) óriási, mostanában már csak kizárólag egyetlen ételért járok vissza, ez pedig a joghurtos padlizsán, amelyből bármikor, bármennyit képes vagyok megenni, annyira finom. Múlt héten ugyanígy tettem, azonban úgy rendeltem, hogy fél adag padlizsán mellé kíváncsiságból berendeltem fél adagot a mellette virító....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
