Nem igazán állt hozzám közel a koktélok világa. Soha nem terveztem (most sem), hogy koktélbárt ajánljak. Amikor azonban olyan – jó értelemben vett- megszállottsággal, elhivatottsággal és professzionalizmussal találkozom, mint amilyen Nagy Zoltáné és Kocsis Lilláé és az ő belvárosi Boutiq’Bar-juk, rögtön viszketni kezd a tenyerem, hogy megoszthassam, hogy minél többen tudjanak róla, hogy micsoda helyek vannak a városunkban. A Toplistában....
Tovább a cikkre >>
Megjelent!
A kiadvány mától kapható az újságárusoknál. A címlap színe ne tévesszen meg senkit, élőben nagyon másképp néz ki, ugyanis rikító neon narancssárga (csak azt interneten állítólag nem lehet reprodukálni.) Ezen dolgoztunk az elmúlt hetekben jó sokat, remélem, tetszeni fog! Van benne megint sok minden, ami a tavalyiban, éttermek, séfek, interjúk, rengeteg szép fotó, meg persze számos újdonság. Néhány személyes kedvencem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Zöldborsókrém mogyoróolajjal
Már nem pontosan tudom felidézni, honnan indul a szál. Időrendi sorrendben talán a következőképpen zajlott a folyamat: 1.Néhány hete rátaláltam az őrségi Batha-porta olajaira. Kiváló a tökmag-, a dió-, és a mákolajuk is, leginkább azonban a mogyoróolaj volt rám nagy hatással. Olyan intenzív és tiszta (török)mogyoró ízű, hogy alig hittem az ízlelőbimbóimnak, amikor először kóstoltam. Friss kenyeret belemártogatni nagyon jó,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Rukola karamellizált petrezselyemgyökérrel, gránátalmával
Aki régen olvassa a blogot, cseppet sem lepődik meg azon, hogy a petrezselyemgyökér milyen előkelő helyet foglal el a háztartásomban. Legalább három, különböző féle levesben lehetett vele itt találkozni, de sütve is gyakran készítem. Kevés olívaolajjal, mézzel és csipet curryvel karamellizálva (sütőben megsütve) salátán is remek, ezúttal például rukolával és gránátalmával került tányérra. Rukola karamellizált petrezselyemgyökérrel és gránátalmával Hozzávalók (2....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Szegfűborsos, kapros rizs saláta kagylóval
Arnavutköy ma Isztambul egyik legelegánsabb negyede, elsősorban impozáns, többemeletes, oszmán kori épületeiről, kitűnő haléttermeiről és exkluzív klubjairól híres. Történelme során szinte mindig a görög lakosság volt itt többségben, a 19. századig a város egyik legjelentősebb zsidó negyede is. Itt található az Abracadabra, Dilara Erbay kulináris birodalma. A fiatal séfnő a modern –a világ konyhái által is megérintett- török gasztronómia egyik....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Parmezános kenyérpuding (strata)
Miklós Misi péknél jártunk. Misi a Marmorstein pékség alapítója és tulajdonosa, a vállalkozást alig egy éve indították a barátnőjével. Évekkel ezelőtt egészen más céllal (filmezni, fotózni) költözött Londonba, itt szeretett bele a kézműves kenyerek világába. (Itt olvasható róla egy kiváló portré) A sok éves álmodozást (majd felkészülést, képzést, kemény munkát) követően, tavaly elindította apró kézműves kenyérsütödéjét, ahol bármiféle adalékanyagok hozzáadása....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kőteleki Kaptár, méz, receptverseny
Miközben profi séfek (Csapody Balázs, Kistücsök, Segal Viktor, a Baldaszti’s tanácsadó séfje és Miguel Vieira, a Costes séfje) tesztelik a mézeiket, a Kőteleki Kaptár a nagyközönség számára is szeretné vonzóvá és érdekessé tenni a mézes ételeket. A méhészet ezért receptversenyt hirdet amatőröknek, a díj egy emberöltőnyi -azaz 20 évnyi méz-, 10 kg a Kőteleki Kaptár legnagyobb büszkeségéből, a kézműves akácmézből.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Borított, karamellöntetes kávés krém (créme caramel)
A Café Con Leche apró kubai vendéglő az Upper West Side-on. A Manhattan észak-nyugati felén fekvő étterem vidám, színes belsővel és komoly törzsközönséggel büszkélkedhet. A bivalyerős kávéról (tejjel, vagy nélküle) városi legendák keringenek, de nagy népszerűségnek örvendenek a tüzes koktélok és a házias konyha is. A legtöbben malacsültet, feketebab levest és sárga rizst rendelnek, szendvicsből is sok akad a tányérokon....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Téli kenyérsaláta karamellizált gombával és buggyantott tojással
A 2010-es évben a nemzetközi szakácskönyvpiacon igazán két könyv ihletett meg, mindkettő elsősorban eredeti és inspiráló tartalmával. Az egyik egy elsősorban húsokkal, és egy bizonyos étteremmel foglalkozó kötet (de ez majd egy másik poszt tárgya lesz), a másik pedig egy vegetariánus. Utóbbi a szerző nevét viselő londoni Ottolenghi Café tulajdonosának és séfjének, Yotam Ottolenghi-nek a Plenty című könyve. Az előző....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csípős, savanyú káposztaleves
Ezt a levest a távol-keleti, csípős-savanyú levesek ihlették, különös tekintettel a koreai kimchi levesre. Bár az kínai kelből készül, azt gondoltam, hogy a savanyú káposztával remekül fog működni, ráadásul az önmagában hozza a kellemes savanykás ízt. Az alapanyag-költség igazán minimális! Currypaszta pedig tényleg nagyon sok helyen kapható már, és szinte az összes piacon, ahol egyébként a savanyúságot veszi az ember,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Rugelach házi feketeribizli lekvárral és pisztáciával
Ha már Zabar’s kávézó, akkor az előző recepthez halkan hozzá kell tennem, hogy azért nem a tojássaláta az, amely nap mint nap visszavonzott. Nem is a tipikus New York-i krémsajtos, füstölt lazacos bagel, amelynek első alkalommal még megvan a maga romantikája, később azonban rájön az ember, hogy 1. a Zabar’s –ban fele olyan jó sincs a bagel, mint a szemben....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tojássaláta házi majonézzel és lilahagymával
A zsúfolt kávézó közepén elhelyezkedő hatalmas asztal körül ülnek mindannyian: bundát, kalapot, és élénk rúzst viselő idős hölgy, mellette kissé kopott öregúr. Angolul társalognak egymással, de a kelet-európai akcentus árulkodik. Maceszleves, tojássaláta mákos zsemlével. Futásból érkező szikár férfi, csak egy üres kávé lesz és a fél papaya, amelyet hozott magával. Koromfekete apa, mellette hófehér, kékszemű kislány, előbbi levesezik, utóbbi szusit....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kelkáposztafőzelék konfitált fokhagymával, olívaolajjal
Ami azt illeti, soha nem vagyok könnyű helyzetben, amikor írásban kell meggyőznöm valakit arról, hogy mennyire jó egy főzelék, ezt kóstolás nélkül ugyanis ember nem hiszi el nekem. Ez a kelkáposztafőzelék például eszméletlen jó – még olyan alannyal is sikerült ezt elhitetnem, aki utálja. Sokan utálják. Majdnem mindenki utálja. Emlékszem, amikor a Dining Guide-nál tavaly írói pályázatot hirdettünk, amelynek egyik....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fűszeres, pirított csicseriborsó
Az ember fenntartásokkal indul az isztambuli télbe. A város lelkeként számon tartott Boszporusz kristálytiszta, csillogó kéksége napfényben tündököl igazán, az eső és a hideg szürkévé és haragossá teszik a vizet, vele együtt pedig talán a város lakóit is. Aztán ott vannak még Pamuk írásai is, amelyekből egyértelműen kihámozható, hogy a gyakran megénekelt fátyolos isztambuli melankólia ilyenkor még súlyosabban telepedik a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fűszersokk. Sok fűszer.
Megérkeztem. Kéthetes tengerentúli utamról nemcsak ihlettel, ötletekkel, friss gondolatokkal (valamint egy enyhe latin-amerikai kattanással) tértem haza, hanem némi kézzel fogható „vásárfiával” is. Azt hiszem, szerdán, a New York-i Kalyustan üzletben veszítettem el a kontrollt, éreztem a pillanatot, amikor kicsúszott a lábam alól a talaj, és teljes transzban, csak raktam és raktam a kosaramba a néhány dolláros fűszereket. Megjegyzem, erre már....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
