A Kalifornia tekercs tulajdonképpen „újhullámos műszusi” amelynek minden valószínűség szerint jelentős szerep tulajdonítható abban, hogy világszerte hódításnak indultak a szusibárok. Szegény japánok ma már nyilván megbarátkoztak vele, de valójában szinte ugyanolyan egzotikus számukra, mint nekünk. A tekercset a gasztronómiai történészek nagy része szerint 1973-ban egy Ishiro Mashita nevű szusiséf kreálta egy Los Angeles-i étteremben. Az ízesített rizsbe tekert hozzávalók: avokádó,....
Tovább a cikkre >>
Kategória: ázsiai
Udon tészta újhagymás-gyömbéres szósszal
A japán tésztafélék körüljárása több kötetes eszmefuttatásba fulladna, meg sem kísérlem. A jellegzetes és világhírű tészták – úgy mint leginkább ramen, somen, soba és udon -nálunk kevésbé ismertek, csak néhány ázsiai vendéglőben kaphatóak, legtöbbjük azonban sajnos nem házi. A tészták készítése Japánban valódi művészet, ahány vidék, annyi féle és annyi elkészítési mód. Az udont Kínából hozták buddhista szerzetesek, és az....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Indonéz zöldségtál csípős mogyorószósszal (Gado-gado)
Amszterdamban kötöttem közelebbi ismeretséget a fűszeres-csípős mogyorószósszal (bumbu kacang), amely leggyakrabban thai, maláj és indonéz éttermekben bukkan fel. A “kifinomult holland konyha” finomságaival szemben nálam a minden sarkon megtalálható indonéz vendéglők nyertek. Az, hogy Indonézia 1942-ig holland gyarmat volt, nagy valószínűség szerint a legjobb dolog, ami a holland konyhával valaha történhetett. Magát a földimogyorót portugál és spanyol kereskedők vitték az....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csípős sárgarépasaláta pirított földimogyoróval
Tegnap Szindbádné Ágival a Parázs Presszóban ebédeltünk, mindketten gyakran járunk ide. Thai műfajban a városban a legerősebb, nemzetközi összehasonlításban lehet, hogy nem kiemelkedő, de hazai viszonylatban az. Az ízek a helyükön vannak, az egyéb körítés, úgymint berendezés, kiszolgálás, stb. nagyjából mindegy, nem azokért járunk ide. Ha egy étterembe sokszor keveredek, akkor szeretek több féle ételt rendelni, nem vagyok az a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Nyári rizstekercs kaffir lime levéllel
Az elmúlt hét a Tokaj nyitány 2010 rendezvény jegyében zajlott, ezért a lassulás. Rengeteget dolgoztunk, hiszen az eseményre készített ételeket nemcsak megfőzni kellett, hanem kitalálni, tesztfőzni, beszerezni az alapanyagokat, stb. A borhoz főzés külön művészet, számomra új terület, amely felé még csak most kezdek kacsintgatni, a feladatot azonban nagyon élveztem. A pénteken lezajlott esemény előtt mindhárman, Eszter, Anna és én....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Rizstésztasaláta retekkel és szójababbal
A retek az esetek többségében csak úgy mellékesen kerül az ember kosarába, majd elfogy szendvics mellé, salátába alapon. Franciaországban ellenben óriási kultusza van a zsenge tavaszi reteknek –itt elsősorban az apró, hosszúkás formájú, fehér csúccsal bíró fajta az elterjedt, akár az is előfordulhat, hogy elegáns étteremben ilyet kapunk előételnek, kiváló minőségű vaj és só társaságában, amelybe mártogatni kell. Kínától Nyugat-Európáig,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sáfrányos tápiókapuding banánnal, pirított mogyoróval
Mélyen a Mekong-deltában, Kambodzsa és Vietnam határán, Chau Doc településen kóstoltam ezt a desszertet. Az ázsiai édességek nagy része az európai ízlés számára finoman szólva is szokatlan (sok-sok pasztellszínű kocsonya), ez a puding azonban akkora sikert aratott már akkor is, hogy keleti ihletésű menü záróakkordjaként gyakran készítem. A tápiókagyöngy az ázsiai konyha egyik fontos alapanyaga, elsősorban desszertekben jelenik meg. Magát....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csípős-savanyú kacsasaláta töpörtyűvel, körtével
Új időszámítás nyílt a budapesti friss koriander piacon. A kérdés különösen érzékenyen érint, mivel hetente több tonnányi koriander fogy a konyhámban, és nagyon ideges tudok lenni, ha a szokásos beszerzési helyeken éppen elfogy, vagy nem érkezett. Ennek most vége. A Kertész utca 29. (Wesselényi u/Dob u. között) megoldott mindent. A Thai Shop-ra a fúziós konyha hazai fő képviselője hívta fel....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csípős-szezámos nyelvsaláta
A könnyed bevezető édesköményes salátácska után egy valamelyest ütősebb étel receptje következik, bár valójában ez is egy saláta. Kivételesen nem idézem most be Váncsa István számomra már klasszikussá vált gondolatmenetét a saláta definíciójáról, amelynek konklúziója szerint „Tehát, minden saláta, amit megeszünk. Ha disznósajt, akkor is.”. Hát ez a nyelvsaláta azt hiszem, ezen a pályán mozog. Kedves vega és vegán olvasók,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kókusztejes mangópuding
Az elegáns körúti szálloda ázsiai étterme nyitáskor a legjobbak közé tartozott. Fénykorának azonban hamar bealkonyult – hogy a konyha főnöke, vagy csak az ihlet szállt el, ki tudja, minden esetre a kezdeti lendület hamar elveszett. Mostanság viszont az a hír járta a városban, hogy új séf érkezett. Ennek hallatán felkerekedtünk, hogy saját szemmel győződjünk meg róla, történt-e látványos változás. A....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Japán mézes sütemény (castella)
„Hölgyem, íme a „yuzu és szeder anmitsu”, így mutatta be a New York-i japán desszertbárban (merthogy ott ilyen is van) kedves pincérnőnk a felszolgált fogást. A népszerű, hagyományos japán pohárdesszertet gyümölcsös zselékockák, friss gyümölcs, az ázsiai konyhában gyakran használt azuki bab püré és ún. gyühi ( ragacsos rizs lisztjéből készített lágy gombócok) alkották. A benyomásom az első néhány falat után....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csípős somen tészta
Az elmúlt napokban két alkalommal is keveredtem ázsiai étterembe. Annyira rákészültem az ütős keleti ízekre, hogy annál nagyobb csalódás ért, amikor az egyik helyen rosszabb ételeket produkáltak, mint a másikon. Egyszer teljesen le volt butítva minden, bár ott nem is vártam különösebben mást, a másikon viszont igen, ott aztán a borsos árak miatt pláne bosszantó volt, ott egész egyszerűen nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kókusztejes, édes-savanyú céklaleves
Hónapok óta az első olyan hétvégém volt a mostani, amikor egy kicsit lazítani tudtam, jól esett. Jó volt, hogy nem kellett folyamatosan az órát nézni, egyik helyről a másikra rohanni és hajnalban kelni. Szombaton reggel piacoztam is egy nagyot, hatalmas adag tyúkhúslevest főztem, és kezembe vettem a könyvet, amelyet nyáron kezdtem el olvasni. Szép céklákat is kaptam, és végre hozzájutottam,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Garnéla kókusztejes-currys brokkolikrémmel
Új alapanyag vetette meg lábát a konyhámban: a brokkoli szára. Az ötletért egészen Lyon-ig kellett menni, pontosabban Nicolas Le Bec két Michelin-csillagos séf konyhájáig. Ő rendszeresen használja, nem tudom, hogy elsőként/egyetlenként-e, minden esetre brilliáns. Felbukkanásának aktualitását egy pénteki nagyszabású vacsora adta: a szeptemberi Hőgyészi Szarvasgomba Búcsú receptversenyének nyertesei számára készítettünk -mi a zsüri- szarvasgomba vacsorát, nyereményük részeként. Az egyik nyertes....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kacsa laarb
Váncsa könyvéből a salátafejezet bevezetője az egyik kedvenc passzusom. Azon belül is a követlező mondat „Ugyan a meleg, fokhagymás burgonyasaláta sertéshússal kifejezés nem kellő pontossággal írja le a brassóit, de azért leírja” . Körülbelül hasonló leírás fejezné ki leginkább az alábbi “hússalátát”, amely a thai konyha egyik jellegzetes fogása. Thaiföldön nem kóstoltam, mivel nem voltam, a világ különböző részein látogatott....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
