Az utóbbi évek egyik legkedveltebb étterme gyorsan belopta magát a brüsszeliek szívébe. Viva m’Boma – áll a flamand Katia Ruebens és fia, Brice által vitt családi étterem tábláján. Az egykori halpiacnak otthont adó negyedben található vendéglő az első új hullámosok között volt, amely egyszerű házi koszttal állt elő. Neve brüsszeli dialektusban azt jelenti: „Éljen a nagymama”. Az elnevezés remekül szimbolizálja....
Tovább a cikkre >>
Kategória: étterem
Spenótos-ricottás „gnudi”
London, The River Café. Két olaszmániás hölgy bombasikeres étterme, a rusztikus olasz konyha londoni úttörői. Könyveikből nemigen jutott eszembe soha főzni. Bosszantanak az olyan szakácskönyvek, amelyekben pármai sonka és sárgadinnye önálló receptként szerepel. Méregdrága bivalymozzarellából és aranyárban mért olívaolajból nem nagy ügy ínyencfogást varázsolni. A személyes látogatást követően azonban teljes mértékben vissza kell vonnom a fenntartásaimat, a könyvek átlényegülnek, a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Utolsó napok: enni a Maligánban
Szombat, március 28. lesz a jelenlegi Maligán utolsó napja, ezt követően az étterem életében új időszak kezdődik, mivel konyhafőnöke, Litauszki Zsolt, privát séfnek szegődik egy üzletember mellé. Elmondása szerint folytat tárgyalásokat éttermekkel, ahol a későbbiekben esetleg „vendégszakácsként” főzne, ez jó hír a vendégek számára, mert azt jelenti, hogy talán mégis részesülhetünk majd alkalomadtán főztjéből. A Maligán étterem egyébként nem zár....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Pezsgő, krumpli, kaviár & Kistücsök
A fontos eseményekhez pezsgő dukál. Jófajta. Lehetőleg francia. Vagy más. Fontos eseményre való koccintáshoz szerettem volna vinni valami falatkát, olyat, ami illik az alkalomhoz, az esemény jelentőségéhez, ami szállítható, max. fél óra alatt összedobható, de azért elegáns. Kettő lett a vége: rozskenyeret pogácsaszaggatóval kiszúrtam, olívaolajjal megkentem, megpirítottam. Kétféle kence került rá: 1. Füstölt makrélakrém – ehhez egy kb. 30dkg-os füstölt....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Babel delicate étterem (fine dining Budapesten)
Le vagyok nyűgözve. Legszívesebben a legelső alkalommal, amikor kb. másfél hete a Babel-ben vacsoráztam, hazarohantam volna, és azzal a lendülettel kiírtam volna az összes lelkesedésemet. Vártam azonban egy picit, hogy az élmény leülepedjen, és visszamentem még két alkalommal meggyőződni róla, hogy nemcsak puszta eseti véletlenről van szó. Messze nem arról van szó. Itt, kérem, szép csendben, különösebb hűhó nélkül, egy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Brüsszeli éttermek
Több helyre írtam különböző brüsszeli gasztronómiai és éttermi életről szóló cikkeket, rengeteg e-mailt kaptam, amelyben éttermi tippeket kértetek tőlem, a blogon valahogy mégsem gyűjtöttem össze soha a kedvenc helyeimet, mindig elmaradt. Talán még nem késő –ezennel pótolom. Brüsszelben óriási az éttermi kínálat, az ember csak győzze végigkóstolni a javát (jaj, mennyi helyre kellett volna még elmennem…). A brüsszeliek egyik kedvenc....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
ReSource, Brüsszel
A Resource éttermet két hatalmas fekete pont ellenére is nagyon szívesen ajánlom. Ezen a kettőn gyorsan túl is esek, hogy aztán csak a jó dolgokra koncentrálhassak. A két negatívum elég kruciális, így magam is kicsit csodálkozom, hogy ennek ellenére is visszakívánkozom. 1. Desszert. Feltálaltak egy gyakorlatilag ehetetlen desszertet (márpedig ha én egy desszertet konkrétan otthagyok, akkor azzal tényleg nagy a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lisboa, ó, Lisboa!
Természetesen puszta véletlen –kvázi illusztráció – a második képen szereplő többféle sütemény. Jobban mondva egy és azon édesség számos példánya. Szó nincs róla, hogy ezeket mind megkóstoltuk volna, ugye senki nem feltételezi, hogy így tettem volna!!!? Természetesen kizárólag tanulmányi céllal vettünk több üzletben: megszemléltük, egyetlen falatban elemeztük az ízét, textúráját. Khm. Az igazság persze az, hogy ennek a helyi változata....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Segal, Budapest
Fotó forrása: www.segal.hu Viszonylag ritkán fordul velem elő, hogy két este egymás után egy azon étteremben vacsorázom. Budapesten még konkrétan soha. Nemrég azonban úgy alakult, hogy két egymást követő estét Segal Viktor éttermében töltöttem. Új étterme csak nemrégiben nyílt meg az Ó u. Jókai utca felőli végén, egy apartmant-ház aljában. A hely berendezése modern – sötétbarna, fehér és almazöld színek....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Frederic Blondeel csokoládéja, Brüsszel
Köztudott, hogy Brüsszel a csokoládéimádók paradicsoma. A fogyasztásának rendkívül komoly hagyománya és kultúrája van, ezt pedig tükrözi a csokoládéüzletek és műhelyek magas száma is. Aki csak látogatóként jár itt, nyilvánvalóan annak sem kerülik el a figyelmét, a turisták által leginkább látogatott részeken –a főtéren és környező utcáiban- is egymást érik a kis boltok. Persze, az egyes márkák között óriási különbségek....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Ciya, Isztambul
Isztambulban egy nagy hibát követhet el az ember: ha nem mozdul ki a fő nevezetességeket felvonultató régi negyedből, Sultanahmet-ből. Amely egyébként fantasztikus, mint ahogyan az itt található történelmi látványosságok is, azonban a mai városnak a turizmus szempontjából ugyan legjelentősebb, egyébként viszont legkevésbé jellemző szeglete. Isztambulnak rengeteg arca van, minél többet van szerencséje az embernek megismerni, annál izgalmasabb. Éttermek szempontjából néhány....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Isztambul gasztro I.
Semmi kétség: a török a világ egyik legjobb konyhája. Ezt persze eddig is tudtam, nem nóvum (nem véletlenül szerepel a kedvenceim között). Az ízeken és az alapanyagokon túl, titkát elsősorban a változatosságában és sokrétűségében látom. Minden értelemben és minden irányban óriási spektrumot ölel fel: a legszegényebb népi konyhától kezdve a szultán kedvencéig; az egylírás, utcai makrélás szendvicstől a régi, oszmán....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csalogány 26.
Egyáltalán nem könnyű dolog arról az étteremről objektív beszámolót írni , amelyről legendák keringenek, és amelyről evőkörökben futótűzként terjedt el, hogy jelenleg Budapesten ez „A” hely. Amelyről szinte kivétel nélkül mindenki szuperlativuszokban nyilatkozik, és amely saját maga vallja be, hogy nem számított ekkora sikerre. Nehéz úgy belépni egy ilyen vendéglőbe, hogy az ember egy kicsit sem gondol az olvasott mondatokra.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
P*Ong, New York
Míg a Momofuku nagyon is előre tervezett látogatás volt, addig a P*Ong szembejött és megvett. A megismerkedés egy lélegzetelállító könyv formájában történt: miután egyáltalán, de egyáltalán semmilyen szakácskönyv beszerzését nem terveztem, nem lepett meg, hogy egy 350 oldalas, méretes példány csábított el. Kb. egy belelapozás után szerelem volt, ami úgy különösen szokatlan, hogy alapvetően kicsit sem vagyok barátságban az ázsiai....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Momofuku Ssäm Bar, New York
„Gyerekek, magasról tojok mindenki véleményére, egyszerűen azt főzök, amit akarok és ami szerintem jó – meg lehet enni, vagy el lehet húzni” Kb. ez lehetne a (szalonképesített, bár irreálisan finomkodó) mottója a 29 éves, koreai származású David Chang éttermének. A fiatal séf jelenleg New York egyik legtöbbet emlegetett helyének konyhafőnöke és társtulajdonosa. A szaksajtó zeng tőle, és imádja, bezsebelt néhány....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
