A fekete búza az, amelyet állítólag a fenti elnevezésekkel is illetünk. Fekete búzának jobban mondva leginkább a franciák aposztrofálják (blé noir), számunkra inkább hajdinaként ismerős. Növénytanilag ugyanabba a családba tartozik, mint a sóska, vagy a rebarbara, mégis inkább gabonaként tartjuk számon. Ázsiában őshonos, ahol ma is nagy kulturális és gasztronómiai hagyománya van a belőle készülő ételeknek. Ezek közül leghíresebb talán....
Tovább a cikkre >>
Kategória: tészta
Paradicsomos tarte tatin juhtúrós pesztóval
Meg sem tudom számolni, hány kg félig szárított paradicsomot gyártottam az utóbbi hetekben. Rengeteg nyári salátához, tésztához, zöldségekhez használom, és úgy tűnik, mindenki szeret kapni is belőle. Nagyon ipari mennyiségben elég macerás előállítani, egyszerre max. 2-3 kg frissből szokott készülni. Az utolsó adag különösen jól sikerült, ez elsősorban annak köszönhető, hogy nagy adag tökéletesen érett, jóízű paradicsom szállítmányt kaptam (további....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Nyári gnocchi
Arra már kezdek átállni, hogy itthon abból főz az ember, ami van. Nem ám, hogy kitalálom, hogy pl. avokádókrémet szeretnék készíteni, leszaladok, és megveszem az érett avokádót. Vagy egy nagy csokor friss mentára lenne szükségem (a fűszernövények túlélési esélyei a belvárosi erkélyemen határozottan a nulla felé tendálnak) , és nosza…Lassan arra is át kellene állnom, hogy ha valami olyan alapanyagot....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lebbencs „Puttanesca” módra
Augusztusban, 35 fokos kánikulában, kovászos uborkát, salátákat és citromfagyikat illik kívánni, ugye? Megmagyarázhatatlan is, hogy hogy van az, hogy hetek óta kapribogyóra, szardellára, olajbogyóra, meg hasonló érthetetlen hozzávalókra áhítozom (és nem, nincs hormonális oka). Mindhárom önmagában is elég megosztó dolog, nagyon sok ismerősöm van, akit -elsősorban a kapribogyóval és a szardellával -ki lehet kergetni a világból. Erőteljes, markáns, sós ízük....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Zöldborsópesztó
Olyan vendégeim voltak hétvégén, aki valójában egyáltalán nem is vendégek, itthon vannak nálam. Így fordulhatott elő, hogy szombaton este az egész napos teszvesz után diszkréten közölték velem, hogy 1. együnk, de gyorsan, éhen halnak 2. 18.00-kor, valamint 20.45-kor semmiképpen nem érnek rá, a kettő között lesz egy kis idő, jó lenne, ha akkor vacsoráznánk. A barátok óhaja parancs, így a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tarhonya szárd módra, édesköménnyel, juhsajttal (fregula sarda)
200 kilométer, az bizony mégiscsak 200 kilométer. Nagyjából ekkora a távolság az olasz csizma és a szárával szemben található sziget, Szardínia között. Mind Korzika mind Tunézia közelebb esik hozzá, mint maga az „anyaföld”, ez a fizikai messzeség is hozzájárul ahhoz, hogy Szardínia kicsit olasz is, meg nem is. A kristálytiszta, türkíz-zöld tenger nyáron rengeteg látogatót vonz, érdemesebb azonban olyankor utazni,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Szardínia II.
Tehát, Szardínián nemcsak articsóka terem. Hanem többek között rengeteg féle sajt, kolbász és mirtusz is (utóbbi mindenütt nő, illata az egész szigetet belengi, fűszernövényként használják, és tipikus likőr készül belőle). Érdekes módon, annak ellenére, hogy szigetről van szó, amely mintegy 1800km-nyi tengeparttal rendelkezik (de még milyennel! Ilyen kristálytiszta, türkíz-zöld színű tengert sehol másutt nem láttam Európában.), a halfogyasztásnak egyáltalán nincs....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Rizstészta chili olajjal és uborkával
Kylie Kwong, My China című könyve lenyűgöző. Kínaiból szerintem olyan ritka az olyan szakácskönyv, amelyet nemcsak gusztálva átlapoz az ember, aztán feltesz a polcra, hanem nap mint nap használhatja. Amúgy is azokat a gasztronómiai könyveket szeretem a legjobban, amelyek nemcsak az ételről szólnak, hanem még inkább az azokhoz kapcsolódó kultúráról és történetekről. Hát, ez a könyv bizony ilyen. Valójában nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Téli menü
Az utóbbi időben igazán nem lehet okom panaszra: a konyhában kellőképpen kijátszhattam magam, hiszen vagy egy hete szinte minden egyes nap vendégeim vannak (vagy rendelésre vittem ételeket). Ha igaz, hogy a főzés számomra kikapcsolódás (igaz), akkor én most olyan pihent vagyok, mintha Jamaicán töltöttem volna egy mézeshetet. (hamis). Gázlángok lobognak (ó, bárcsak…, sajnos itt ezzel a nyomorult kerámialappal kell küzdenem),....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gőzölt gombóc kínai, fűszeres gombatöltelékkel
Ha az ember impulzív vásárló, az alapvetően inkább rossz, mint jó – gyakran a pillanatnyi hév hatása alatt olyan dolgokat vesz meg, amelyeket valójában már az üzletből kilépve megbán. Két szakácskönyvvel kapcsolatban gondoltam mostanában, hogy hasonlóan fogok járni, az egyiknél így lett, a másiknál a legkevésbé sem. Az egyik Nigella új könyve, a Nigella Express, amely nagyon szép. (és amelyről....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sáfrányos spagetti, feketekagyló
Azért szerettem nagyon ezt az ételt, mert olyan íz-élményt adott, amelyet igazán ritkán érez az ember. Nem túl gyakran ettem olyan fogást, amelyben ennyire intenzíven, tisztán lehet élvezni a sáfrány különleges, kesernyés aromáját. (Habár, ha belegondolok, pontosan be tudom azonosítani, hogy mikor volt ilyen alkalom utoljára: a Csalogány sáfrányos rizottójánál.) A sáfrány nagyon drága mulatság, azonban olyan kevés mennyiséget kell....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Orecchiette zöldborsóval, szárított paradicsommal, zsályás húsgombóccal
A 2007-es első adag (félig) szárított paradicsomom ezennel el is fogyott, jöhet a következő. Múlt héten látógatóim voltak, ők is részesültek belőle különböző formákban. Legnagyobb sikere talán ennek az egyszerű tésztaételnek volt. Nem vagyok egy nagy tésztás, de az orecchiette (a „kisfül”) igazán levett a lábamról. Ez a hagyományos pugliai tésztaféle kb. 2-3cm átmérőjű, és olyan jó kis vaskos, harapható....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Penne all’arabbiata
Néhány hete Brüsszelben, szombat esti mozizás után úgy döntünk, hogy levezetőként beülünk még egy pohárkára. Táplálkozástudományilag képzett énünk jelenti, hogy este 10 órakor nem egészséges lakomázni; „esetleg valami könnyűt kapjunk be” felkiáltással azért körülnézhetünk. Elsétálunk a helyi Liszt Ferenc térre (Place St. Boniface), ahol az összes menő, kozmopolita, zen-minimál-dizájnos étterem zsúfolásig tele, esélyünk sincs, hogy elcsípjünk egy asztalt. Feladjuk, ám....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spagetti pirított kelkáposztával, bacon-nel és gorgonzolával
Valljuk be, a kelkáposzta nem tartozik a legszexibb ételek közé. Sem a kelkáposztafőzelék (fú de ennék..), sem a rakott kel, sem a frankfurti leves. Itt az ideje, hogy kezdjünk vele valami mást is. Egyébiránt eszméletlenül egészséges vitaminbomba, rengeteg kálciumot tartalmaz, tehát jót tesz a csontjainknak, továbbá nagyon alacsony az energiatartalma. Európában már több mint ezer éve termesztik, valószínűleg Savoyából származik....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Linguine tészta fokhagymás petrezselymes garnélával
Egy gyors hétköznapi pasta vacsi. Legalábbis itt Brüsszelben, mivel itt hatalmas pultnyi mindenféle tengeri cucc kínálja magát a közértben nem drágán. Ezer féle lazac, rákok, kagylók, halak és társaik, gyönyörűen előkészítve, csomagolva, úgy, hogy gyakorlatilag semmi más teendő nincs velük, mind kibontani és be a lábasba. Semmi tisztítás, pepecselés, hurrá. Nekem az egyik nagy kedvencem a garnéla, bármilyen formában, úgyhogy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
