A nyár egyik nagy felfedezése számomra a granita műfaja. A granita, vagyis jégkása szicíliai eredetű édesség, ott elsősorban a citromos és a kávés változat a legelterjedtebb. Az állaga állítólag városonként változik, Palermo-ban pl. egészen darabos, míg Szicília keleti részén sokkal simább. Catania-ban a csokoládé-granita, Messina-ban a kávé-granita a hagyományos. Reggelire pedig jellemző a briós granita-val. Ezek tudnak valamit… A jégkása....
Tovább a cikkre >>
Kategória: gyümölcs
Házi málnasorbet őszibarackban
Mondtam már, hogy 35 fokban nem kifejezetten könnyű dolog fagyit fotózni? (Mármint ilyen igazit természetesen). A fagyipalettán nálam első helyen a gyümölcsfagyik állnak, azon belül is az intenzív gyümölcsízű , tejtermék nélkül készülő sorbet-k. (Jó, a többit is szeretem. Gombóc Artur effektus) A sorbet (a francia írásmódot választom és „szorbé-nak” ejtem. A magyar szorbet/szörbet/serbet használat tekintetében elakadtam) sokkal hamarabb létezett,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Ribizlis süti
Van egy rendkívül komoly gondom. Ezekkel a csodálatos nyári gyümölcsökkel kicsit túl sok zseniális süteményt és desszertet lehet készíteni. Határozottan probléma. Igen, igen, olyan finomak már magukban is, gyakorlatilag nem kellene velük semmit csinálni, pláne nem kiegészíteni őket némi tésztával. De hát…egyszerűen lehetetlenség ellenállni a kísértésnek, hogy történjen velük valami édes, krémes…Meg hát persze, nagyon hamar elkezdenek romlani, így nincs....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Morzsás cseresznyés crostata
Maradék, már nagyon felhasználásra váró cseresznye sorsa lett ez. A crostata olasz eredetű, eredetileg leginkább a dzsemmel töltött rácsos sütit hívják így. (Olasz gasztroblogolótól angolul írás a témában itt). Egyébként általában valamilyen gyümölccsel töltött omlós tésztát jelent, amelyet úgy készítenek, hogy a kinyújtott tésztakorong szélét ráhajtják a töltelékre. Így igazán praktikus, mivel nem kell méricskélni, tortaformába nyomkodni, hanem csak úgy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Piros gyümölcspuding vaníliaöntettel (Rote Grütze)
Fel a kezekkel – ki az aki, ha megkérdezik, hogy melyik a kedvenc konyhája, a németet említi első helyen? Most őszintén. (Hímneműnek lenni és csülköt mondani nem ér..) Méretes húsok, csülkök, wurstok, káposzták, gombócok…rusztikus, télies, férfias ízvilág. Bevallom, nem túl gyakran jut eszembe, hogy hú, de nagyon főznék, vagy ennék valami jó kis „németeset” (na jó, kivéve mondjuk egy német....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Házi eper&rebarbara dzsem
Tulajdonképpen nem szoktam nagyon gyakran lekvárt főzni, elsősorban azért, hogy még véletlenül sem legyen itthon. Most viszont két kifogásom is volt, az egyik, hogy több napig vendégeim vannak, így gondoltam reggelihez legyen valami házi finomság –persze kiderült, hogy rajtam kívül senki nem szeret édeset enni reggel, úgyhogy csak én eszem- remek. A másik ok, hogy két gyümölcs van, amiből soha....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Rózsaszín grépfrút tatár mentával és dióval
=azaz flancos gyümisali. Ha már így a lájtos édességeknél tartunk, gyorsan leírom még ezt a kis semmiséget is, aztán több nem lesz, ígérem. Az a gyanúm ugyanis, hogy a többség nem azért kukkant ide néha, hogy kalóriamentes desszertekről olvasgasson. Na, ez nem az az oldal, ha még nem tűnt volna fel:) De egyébként az az igazság, hogy kifejezetten szeretek könnyed....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Marokkói narancssaláta gránátalmával
Hétvégén ebédvendég volt, leves, főétel, laza, de full menü. Bármilyen light-os és egyszerű ebéd van, a desszert semmiképpen nem maradhat el, ez egyértelmű. Viszont a leves és hús után már nem akartam semmi komolyabb tésztás, krémes dolgot csinálni, továbbá volt még néhány gyönyörű, édes narancsom, amit meg kellett menteni az idő nyomától, így lett ez a kis ezeregyéjszakás gyümölcssaláta. Ami....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
