Ami azt illeti, soha nem vagyok könnyű helyzetben, amikor írásban kell meggyőznöm valakit arról, hogy mennyire jó egy főzelék, ezt kóstolás nélkül ugyanis ember nem hiszi el nekem. Ez a kelkáposztafőzelék például eszméletlen jó – még olyan alannyal is sikerült ezt elhitetnem, aki utálja. Sokan utálják. Majdnem mindenki utálja. Emlékszem, amikor a Dining Guide-nál tavaly írói pályázatot hirdettünk, amelynek egyik feladata a főzelékről szóló frappáns esszé volt, szinte minden második írás azzal kezdődött, hogy a főzelék műfaja valójában igazán szörnyű. A legborzasztóbb a sárgaborsófőzelék, második helyen a tökfőzelék, a bronzérem pedig a kelkáposztáé.
A CH&V zseniálisan jó fej olvasói azonban évek óta nyitottságukról és kísérletező kedvükről tesznek tanúbizonyságot, amikor a legnagyobb közutálatnak örvendő alapanyagoknak és a legbizarabbnak tűnő recepteknek is legalább esélyt adnak. Így most minden reményemmel arra hagyatkozom, hogy így tesznek ezzel a teljesen ártatlan kelkáposztafőzelékkel is, ebben sem kimondhatatlan nevű, egzotikus fűszer, sem beszerezhetetlen hozzávaló nincs. Mindössze két alapanyag: kelkáposzta és burgonya. Jó, és a tetején nagyon jó olívaolaj. Az olívaolajat nem érdemes lespórolni róla, egészen új dimenzióba repíti.
Videó recept is tartozik a elkészítéséhez. (a főzelékes teszthez hoztak egy olyan borsófőzeléket, amelyik olyan felháborító volt, hogy szívem szerint az étkezde tulajdonosával etettem volna meg az utolsó falatig. Konkrétan az emberiség elleni támadás, tényleg felháborító)
Kelkáposztafőzelék konfitált fokhagymával
Hozzávalók (2 adag)
60dkg burgonya, meghámozva, felkockázva
1 liter leszűrt zöldség-, vagy húsleves
4dkg hideg vaj, felkockázva
1/2 fej kelkáposzta, vékony csíkokra vágva
olaj
só, bors
tálaláshoz jó minőségű olívaolaj
Konfitált fokhagyma
2 fej fokhagyma (kb.20 gerezd)
2dl olaj
A burgonyát meghámozzuk, és egyenletes méretű, közepes méretű kockákra vágjuk. Egy lábasban hozzáadjuk az alaplevet. Fedő alatt, kb. 15 perc alatt puhára főzzük. A megfőtt burgonya felét robot-, vagy turmixgépbe tesszük, és annyi levet adunk hozzá, hogy ellepje. Simára pürésítjük, közben hozzáadjuk a hideg vajat is. A püréhez keverjük a megfőtt burgonya másik felét. Nagy serpenyőt szárazon felforrósítunk, amikor szinte füstöl, hozzáadjuk az olajat, majd a felcsíkozott kelkáposztát. Néhány percig pirítjuk, amíg a levelek kissé összeesnek és enyhén karamellizálódnak, de még ropogósak. Sózzuk, borsozzuk. A pirított kelkáposzta egy részét beleforgatjuk a burgonyás alapba, a másik részét a tetejére szórjuk. Rátesszük a konfitált fokhagymát, végül meglocsoljuk olívaolajjal. (A konfitált fokhagymához az olajat felmelegítjük, beletesszük a gerezdjeire szedett fokhagymát (nem szükséges meghámozni), és 20 percig, alacsony lángon sütjük.)
Még főzelékek:
Jó, mondjuk azért ez egy kis csalás. Mert ez egy csudás zöldségétel, de nincs köze a lisztes masszába fojtott, pár kávéskanálnyi íztelenre és gusztustalanul puhára szétfőzött borsószemből készült tipikus magyar főzelékhez. Amely műfajt szerintem is az emberiség önmaga bosszantására hozott létre. Én is olyan főzelékutáló vagyok, aki szerint az zöldség jó (sőt, esetenként mennyei, mint mondjuk egy icuri-picuri kis szalonnapörccel megízesített párolt ceruzabab), a főzelék meg a zöldség megrontása. 🙂 És elnézést mindenkitől, akiket a kemény szavaim megbántottak volna – hogy az angolokat idézzem: nothing personal.
A Főzelékfaló tényleg botrányosan sz*r. Értetlenül állok népszerűsége előtt.
Én nagyon szeretem a főzelékeket. Persze vékony kis épp-csak rántással vagy habarással, sok zöldséggel.
Concrétan a kelkáposztafőzelék a legnagyobb kedvencem. (Második helyen a lencsefőzelék áll, aztán a jó kapros tökfőzelék, joghurttal sűrítve.)
És ez a formája zseniális. Ki fogom próbálni! 🙂
Egyébként sosem értettem, mi a baj a rántással, illetve habarással. Persze most nem a betonykemény tömény lisztízű főzelékekre, levesekre gondolok. Hanem ami jól van elkészítve, vékonyan, éppcsakhogy sűrítve.
Mindenki eszik kenyeret. Ha a kenyérben jó a liszt, mi a baj vele az ételben? Szerintem semmi. Csak el kéne kissé szakadni a nagyanyáink féle „megállbenneakanál” című művektől. Nem? 🙂
duende: Na, hát épp ez a baj a rántással; nem az, hogy van, hanem hogy általában rosszul használják. 🙂
Mondjuk ez a recept tényleg nem az a főzelék, amit annak ismerünk. Viszont látatlanban is csodásan hangzik!
Amúgy meg én a lisztes habarást is szeretem, a maga helyén igenis jól működik. (nem a főzelékfaló jellegű intézményekben)
Nekem is kedvencem a kelkáposzta főzelék. Meg is csinálom ezt a receptet. Otthon nálunk vékony rántással, nagyon sokféle finom íze volt, de mennyiféle variáció van….
Gyerekkoromban a kelkáposzta volta a kedvenc főzelékem! (és úgy, hogy minden főzeléket szerettem). A kelkáposztát konkrétan háztartási keksszel ettem…
Mondjuk, hogy azóta sokat finomult az ízlésem, és a nyolcvanas éveknek is vége.
Mindenesetre ez a recept jól hangzik
Még valami – és nem vettem magamra 🙂 -, a főzelék nem a zöldség megrontása szerintem. Sőt. Nagyon is kreatív formája.
Ne felejtsük el, hogy a nagyanyámék, anyuék még sokszor irtó nagy szegénységben éltek. Egy kevés zöldségből főzelék formájában nagyon sok ember jól tudott lakni. Szóval vonatkoztassunk el kissé a mai jóléttől és mindjárt érthetőbbé válik a dolog.
Az olaszok is tésztát esznek (ettek) tésztával. Mert a szegény ember konyhája így működik (működött). A búza tápláló, bármilyen formában is kerüljön az asztalunkra. Akár kenyér, akár tészta, akár rántás vagy habarás formájában.
Semmivel sem tartom elvetemültebbnek a magyar főzeléket, mint az olaszo tésztaételeit.
Emellett. Ma már érdemes odafigyelni arra, hogy a főzelékeinkben tényleg vékony legyen a rántás, illetve habarás.
Tetszik ez a recept,s ki is próbálom.Viszont teljesen egyetértek Duendével.Mi sok főzeléket ettünk gyerekkoromban,s a mai napig szeretem szinte mindegyiket.Kevés rántással v.habarással igenis finom,tápláló étele a mindennapoknak.Az a baj szerintem,hogy sokan nehezen vonatkoztatnak el a menzás változattól.
„(A konfitált fokhagymához az olajat felmelegítjük, beletesszük a gerezdjeire szedett fokhagymát (nem szükséges meghámozni), és 20 percig, alacsony lángon sütjük.)” De azért tálaláskor meg kell hámozni?
@Gabi
Miert csalás? Egy főzeléket így is lehet csinálni :DDD
Söt… olaszországba a rántásra nem is emlékszem. Szerintem nem ismerik 🙂
@duende
A városomba van egy május elsejei hagyomány, miszerint minden család készít(ett) egy olyan főzeléket, amit ha jól akarsz elkészíteni, 3 napig dolgozol rajta (nem vicc). És egy seregnek való mennyiség is lesz belőle. Abban is megáll a kanál (meg az ész), de nincs rántás :)))
Viszont a hagyomány úgy folytatódott, hogy ajándékba vitték a főzeléket barátoknak, rokonoknak és/vagy a szegényebbeknek.
@duende 2
Na meg tésztát főzelékkel :)))) Pasta e fagioli, maltagliati con i ceci, stb stb stb :)))))
Giu:
Tök jó ez a 3 napos „főzelék”. 🙂
Sajnos nem vagyok olasz-konyha ismerő.
Csak arra szerettem volna utalni, hogy a klasszikus magyar főzelékeket sem kéne kidobni az ablakon. Értem én, kell is a reform a magyar konyhának, de a fürdővízzel ne öntsük ki a gyereket is.
Csak azért vontam párhuzamot az olasz tésztaételek és a magyar főzelék között, mert mindkettő alapja: liszt+víz, liszt+víz. Csak egy tésztaételben szilárdan, egy főzelékben folyékonyan. Akkor miről is beszélünk? 🙂
Ráadásul, egy jó főzelék kétfunkciós is, mert igazi egytálétel: egyszerre leves is, főfogás is. Ráadásul melengető, gazdag, ízletes.
Szóval, én kiállok a klasszikus magyar főzelékek mellett. És nem fogom a rántást, illetve habarást boszorkányüldözésnek alávetni, csak azért, mert most ez a divat gasztrokörökben. Semmi baj nincs velük.
Abszolut egyetertek. Magaval a rantassal, habarassal az egvilagon semmi baj nincs ( ha belegondolunk, a klasszikus francia konyha is hasznalta/hasznalja). Egyedul azzal van gond, ahogy hasznalja altalaban a magyar konyha. Hogy gyakorlatilag a zoldseg mint olyan, megfullad es meghal benne.
Komolyan, az a borsofozelek amit a fozelekfalobol hoztak, az egy edes lisztpuding volt, harom szem borsoval.
Igen, fokhagymat talalaskor meghamozom, jogos:)
Kedves Chili és Vanília!
Köszönöm! Hogy érted, mi mellett érveltem. Igen, láttam a videón, tényleg rémséges volt mindkét főzelék. Holott fantasztikus finoman is el lehetne készíteni ugyanazokat. Sok-sok zöldséggel, kevés rántással vagy habarással.
Szeretem azt is, ha valakiben van annyi kreativitás, hogy újat is tud alkotni. Mint például a Te remek kelkáposztafőzeléked.
De szeretem megvédeni azt is, ami klasszikus. (És itt most a kommentelőkkel beszélgettem.) Csak egyszerűen meg kell tanulni jól elkészíteni őket.
Ha kihajítanánk a klasszikus magyar főzelékeket a magyar konyha palettájáról, valami nagyon értékeset dobnánk ki. Valami olyat, ami tényleg magyar „találmány”. Ez olyan lenne, mintha az olaszok a tésztaételeiket hajítanák ki az ablakon. Szerintem kár lenne midenkettőért. 🙂 A magyar konyha igenis büszke lehet a főzelékeire, én azt vallom! Csak tanuljuk meg igazán finoman megfőzni őket.
Ha zöldséget párolunk sűrítés nélkül, az viszont már nem főzelék. Az párolt vagy főtt zöldség szerintem. A főzelék pedig vagy habarva, vagy rántva, vagy burgonyával sűrítve készül. (Esetleg önmagával sűrítve, mint pl. a sárgaborsó esetében.) Horváth Ilona is leírja, hogy ha diétázunk, akkor burgonyával sűrítsük a főzelékeket.
A főzelék tehát egy külön műfaj. Szerintem.
Más népek konyháiban a nagyon sűrű levesek hasonlítanak leginkább a mi főzelékeinkre. De az meg leves, nem főzelék. Vagy az indiai konyhábana dahlok, amik szintén önmagukat sűrítik.
Mégegyszer köszi, hogy érted-érzed, mit szerettem volna elmondani. 🙂
én is nagyon szeretem a főzeléket!http://rakottkert.blogspot.com/2011/01/sargaborso-fozelek.html
És ezt is ki fogom próbálni, a kelkáposzta amúgy is nagy kedvencem.
Bocsánat, javítok: nem beszélgettem, beszélgetek. 🙂 A végén amit írtam, az is a kommentelőkhöz szólt.
Ma ezt ebédeltük, pontosan úgy készítettem, ahogy leírtad. Nagyon finom, és mindenkinek ízlett.
Kedves Zsófi! A Nol-on láttam a kelkáposztafőzeléked videóját, és ki is próbáltam nyomban. Nem tudok vele betelni!! Köszönöm a receptet!!
Tegnap megláttam, ma elkészítettem.
Pompás kulináris élmény lett. A karamellizált káposzta édeskés zamata, a krémes és egyben puha burgonyával, az olivaolaj kiváló ízével és a nem tolakodó, de intenzív ízzel kicsúcsosodó konfitált fokhagyma frenetikus csapatjátéka ez az étel.
Önmagában is kiváló, bár én készítettem mellé pár ricottás húsgombócot. (Mellesleg rajongok minden főzelékért és nekem is a kedvencem a klasszikus kelkáposzta főzelék!)
Köszönöm CH&V!
Minden szavaddal egyetértek, a videó is nagyon jó!Óriási a fokhagyma a végén,ezt ki fogom próbálni!
Hasonló a véleményem.A rántás, habarás nem ellenség,csak tartsunk mértéket és akkor az érték is megmarad!:)
http://potipite.blogspot.com/2010/09/le-betonfozelekkel.html
Hajrá főzelékek a magyar konyhában! Ha cikinek érezzük, nevezhetjük őket kiterjesztett mártásoknak is, úgy sokkal elegánsabb.
Érdekes, hogy nem a spenót végzett az első helyen, ez meglep. Ettek már ezek az emberek nyári tökfőzeléket kaporral, házi tejföllel?
Sajnos sokszor találkozhatunk gyerekkönyvekben a spenót és a kelkáposzta negatív megítélésével, aztán anyuka legyen a talpán, aki ezzel szembe tud menni!
Szuper! a kelkáposzta csodálatos, és szerintem elbír még egy kis angolszalonnát is:) én múltkor azzal készítettem, plusz tejszínnel és egy nagyon kevés angol mustárral. elég tartalmas, de megéri
Nem vagyok fozelekfalo, de ezt kiprobalom 🙂
Főzelék vagy nem, nevezzük akárhogy, ez baromi jó!!!
Kipróbálva, felfalva, családi receptek közé beemelve. Köszi, Zsófi!
hat jobb kesobb mint soha eszrevenni egy ilyen jo postot ;).
en lehet inkabb libazsirt hasznalnek ahhoz a fokhagymahoz, nem olajat…
Szerintem van benne egy hiba, legalábbis én nem tudom értelmezni: egy liter alaplevet ír a hozzávalóknál, de aztán ennél sokkal kevesebbre van szükség a krumpli felének pürésítéséhez. Mi lesz a többi alaplével? Vagy kevesebbre van szükség?
Jó lenne kijavítani vagy kiegészíteni, mert nekem ez egy klasszikus recept már, évente egyszer megfőzöm.