A Krakkótól kb. egyórányira fekvő Ojców-i Nemzeti Park nem csak gyönyörű, de a közepe egy igazi kulináris kincset is rejt. Innen származik ugyanis a legelkötelezetebb lengyel séfek és ínyencek nagy becsben tartott, kedvenc sebespisztrángja, ami nemcsak gasztronómiai kuriózum, hanem egy lenyűgöző, filmbe illő, anya-lánya sikersztori is. A pisztrángos tavak története egészen a háború előtti időkre nyúlik vissza, 1935-ben alapították a Maria Ludwika Krasinska Czartoryska grófnő, földbirtokos, műgyűjtő tulajdonában levő ojcówi területeken, ahol hamar sikeressé is vált a halgazdálkodás. Az 1944-es földreformok után azonban államosították mind a park területét, mind az azon található pisztrángtelepeket, utóbbiakkal pedig a kétezres évek óta nemigen foglalkoztak, aminek következtében 2014-ben éppen a megszüntetésükre készült az állam. Ekkor lépett be a történetbe Magda Weigel és lánya, Agnieszka Sendor, akik teljes kívülállóként, nulla pisztrángtenyésztési tapasztalattal bérbe vették az államtól a parkban található pisztrángos tavat, hogy megmentsék ezt a sok évtizedes múltra visszatekintő értéket. A kezdés elmesélésük szerint nehéz volt, senki nem hitte el, hogy kitartanak majd, és nem dobják be a törülközőt három hónap után, ezért nemigen találtak szakértői segítséget. Végül azonban minden a helyére került, a pisztrángok surrannak, mint a nyíl, az anya-lánya páros pedig számos nemzetközi díjat is bezsebelt.
A sebes, barna pisztrángokat teljesen hagyományos, természetes módszerekkel tenyésztik, a halak súlyát és méretét nem növelik mesterségesen, és tradícionális eszközökkel fogják ki őket. Egy halat három évig nevelnek. Beteljesült a küldetésük, hogy a tavakba újra életet leheljenek, és hogy népszerűsítsék a kíméletes haltenyésztést, a régió történelmét és kulináris hagyományait. Jelenleg éppen a következő huszonötéves bérleti szerződésről tárgyalnak, itt képzelik el a jövőjüket is, itt boldogok. A tavak körül egy hangulatos pihenőhelyet is kialakítottak, itt lehet megkóstolni a halat is, amit grillezve, vagy melegen füstölve adnak, direkt nem jár mellé semmilyen köret, hogy érezni lehessen az ízét. A nemzeti park szépséges, a hal szenzációs, simán megér egy kiruccanást Krakkóból. Ha pedig a kiruccanás nincs napirenden, de a pisztrángra rákíván az ember, akkor itthon érdemes felfedezni a Szalajka-völgyi, a Visegrádi, vagy a Lilafüredi pisztrángtelepeket. Az alábbi receptben az ikonikus lengyel, hideg céklalevest ékesíti néhány darab füstölt pisztráng a szokásos főtt tojás helyett. Ez a leves a legjobb dolog, ami egy augusztusi kánikulahétvégén történni tud, pisztránggal, vagy anélkül – de én annyira szeretem, hogy akkor sem sértődnék meg, ha karácsonykor is felbukkana az ünnepi asztalon.
