Már nem pontosan tudom felidézni, honnan indul a szál. Időrendi sorrendben talán a következőképpen zajlott a folyamat: 1.Néhány hete rátaláltam az őrségi Batha-porta olajaira. Kiváló a tökmag-, a dió-, és a mákolajuk is, leginkább azonban a mogyoróolaj volt rám nagy hatással. Olyan intenzív és tiszta (török)mogyoró ízű, hogy alig hittem az ízlelőbimbóimnak, amikor először kóstoltam. Friss kenyeret belemártogatni nagyon jó,....
Tovább a cikkre >>
Kategória: vacsora
Rukola karamellizált petrezselyemgyökérrel, gránátalmával
Aki régen olvassa a blogot, cseppet sem lepődik meg azon, hogy a petrezselyemgyökér milyen előkelő helyet foglal el a háztartásomban. Legalább három, különböző féle levesben lehetett vele itt találkozni, de sütve is gyakran készítem. Kevés olívaolajjal, mézzel és csipet curryvel karamellizálva (sütőben megsütve) salátán is remek, ezúttal például rukolával és gránátalmával került tányérra. Rukola karamellizált petrezselyemgyökérrel és gránátalmával Hozzávalók (2....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Parmezános kenyérpuding (strata)
Miklós Misi péknél jártunk. Misi a Marmorstein pékség alapítója és tulajdonosa, a vállalkozást alig egy éve indították a barátnőjével. Évekkel ezelőtt egészen más céllal (filmezni, fotózni) költözött Londonba, itt szeretett bele a kézműves kenyerek világába. (Itt olvasható róla egy kiváló portré) A sok éves álmodozást (majd felkészülést, képzést, kemény munkát) követően, tavaly elindította apró kézműves kenyérsütödéjét, ahol bármiféle adalékanyagok hozzáadása....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Téli kenyérsaláta karamellizált gombával és buggyantott tojással
A 2010-es évben a nemzetközi szakácskönyvpiacon igazán két könyv ihletett meg, mindkettő elsősorban eredeti és inspiráló tartalmával. Az egyik egy elsősorban húsokkal, és egy bizonyos étteremmel foglalkozó kötet (de ez majd egy másik poszt tárgya lesz), a másik pedig egy vegetariánus. Utóbbi a szerző nevét viselő londoni Ottolenghi Café tulajdonosának és séfjének, Yotam Ottolenghi-nek a Plenty című könyve. Az előző....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tojássaláta házi majonézzel és lilahagymával
A zsúfolt kávézó közepén elhelyezkedő hatalmas asztal körül ülnek mindannyian: bundát, kalapot, és élénk rúzst viselő idős hölgy, mellette kissé kopott öregúr. Angolul társalognak egymással, de a kelet-európai akcentus árulkodik. Maceszleves, tojássaláta mákos zsemlével. Futásból érkező szikár férfi, csak egy üres kávé lesz és a fél papaya, amelyet hozott magával. Koromfekete apa, mellette hófehér, kékszemű kislány, előbbi levesezik, utóbbi szusit....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kelkáposztafőzelék konfitált fokhagymával, olívaolajjal
Ami azt illeti, soha nem vagyok könnyű helyzetben, amikor írásban kell meggyőznöm valakit arról, hogy mennyire jó egy főzelék, ezt kóstolás nélkül ugyanis ember nem hiszi el nekem. Ez a kelkáposztafőzelék például eszméletlen jó – még olyan alannyal is sikerült ezt elhitetnem, aki utálja. Sokan utálják. Majdnem mindenki utálja. Emlékszem, amikor a Dining Guide-nál tavaly írói pályázatot hirdettünk, amelynek egyik....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lencsesalátával töltött sütőtök
Azért jó, ha az ember tart otthon különböző szószokat, fűszereket, ázsiai alapnyagokat, mert onnantól kezdve nincs az az üres hűtő és zöldséges rekesz, amelyből ne lehetne valami értelmes ételt kreálni. Egyszer kell csak elmenni a Culinarisba, vagy Ázsiába, ezek az alapanyagok hónapokon át kitartanak. Az ún. hoisin szósz pl. nagyon hasznos, néhány csepp elegendő belőle pl. sült zöldségre, vagy rizstésztára.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tarhonya trió
Lefogadom, hogy a tarhonyáról első hallásara szinte mindenki előtt a kissé elcsépelt pásztortarhonya jelenik meg. Nem valószínű, hogy a világkonyha, mi több elegáns éttermek étlapjai jutnának eszünkbe. Pedig a világ különböző konyháiban hasonló népszerűségnek örvend, mint nálunk. Szardínián az egyik legtipikusabb étel, fregula sarda néven fut és halakkal, levesesen készül. Libanonban matfoul, az algériai berbereknél abazine elnevezésekkel illetik. Izraelben p’titim-ként....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kifliburgonya
Ilyenkor, amikor néhány napra levonulok vidékre, hogy magam mögött hagyjam a felfokozott városi idegállapotot, ritmust váltok. A két óra, amíg levezetek, pont arra elegendő, hogy fejemből kiszellőztessem a felgyülemlett felesleget, és helyet csináljak a szabadgyököknek. Amikor leérek, kell még vagy egy óra, mire be tudom fogadni a csendet és nyugalmat. Másnap, mire felébredek, távolinak és szürreálisnak tűnik a város, annak....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sóskával savanyított töltött karalábé
Hetek óta kísértett ennek az ételnek a gondolata, pontosan azóta, amióta elhangzott egy beszélgetés alatt. Csak, úgy, egészen ártatlanul, mellesleg. Arról folyt a diskurzus, hogy különböző vidékeken, különböző családoknál milyen sajátos, érdekes kombinációkkal készítenek bizonyos tavaszi/nyári ételeket. Mesélem, hogy nálunk például egressel savanyítjuk a tavaszi töltött káposztát. Amikor egyszerre dübörög a szezonja a friss, új káposztának, és a savanyú pöszmétének....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spagetti karamellizált póréval és garnélával
Dübörög a diétaszezon, a csapból is a tutibiztos trükkök folynak. Mértékletesség, változatosság, szezonalitás, kis adagok, egy csepp luxus és izgalom, élvezet, sok folyadék, és naponta egy pohár pezsgő – dióhéjban ez a titka például annak, hogy a francia nők miért tudnak olyan irigylésre méltóan karcsúak maradni a vajas croissant-ok, pompás libamájak és créme brulée-k mellett. Legalábbis Mireille Guiliano: A francia....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spárgás penne carbonara
Ha időmilliomos lennék, azonnal indulnék Tengelicre. A Szekszárdtól 25 kilométerre fekvő település érdekes történelmi múlttal bír: a környéken elterülő homokos pusztákat hadi szállításaiknak ellenértékeként Gindly Orbán Fülöp és Gindly Balázs Ferdinánd győri tőzsérek kapták meg Lipót császártól, a területen több családi birtok és kastély is épült, többségük ma ilyen-olyan formában üzemel. Leginkább azonban mégis gasztronómiai motivációval indulnék: azért kerekednék fel,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült spárga&fokhagymás burgonya 2010.
(2006-os archívumból, az egyik kedvenc spárgás ételem) Spárgában nálam a top favorit a sült spárga, ritkán készítem másképp. A világ legegyszerűbb dolga: a spárgákat (zöldből is, fehérből is lehet készíteni, bár ilyen módon elkészítve a zölddel szeretem jobban) megtisztítom, további felhasználástól függően vagy egészben, vagy néhány centis darabokra vágva összeforgatom olívaolajjal, lazán szétterítem egy alufóliával kibélelt tepsin, sózom, borsozom (aztán....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tavaszi zöldfűszersaláta vajban pirított mogyoróval
Bébispenót, sóska, medvehagyma, tárkony, petrezselyem, koriander, kapor. Mindez a kavalkád ebben az egyetlen salátában. Az ember azt gondolná, hogy esetleg kiütik egymást, de szó sincs róla, sőt, épp ellenkezőleg, nagyon is jól működnek együtt. A teljes harmóniához azért kétségtelenül jelentős mértékben hozzájárul az a némi barnított vaj és pirított mogyoró, ami az öntetet képzi. Pontosan tudom, hogy egy halom zöld....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Medvehagymás-ricottás gnocchi, kucsmagombával
Nem volt valami zseniális ötlet szombat délelőtt piacozni, nemcsak a tömegen húztam fel magam, hanem a teljes mértékben elszállt árakon is, persze, így jár, aki utolsó percre hagy mindent. Cserébe viszont kaptam medvehagymát és nagyon szép kucsmagombát, valahogy logikus volt, hogy együtt használom fel őket. Kucsmagombával nem dolgoztam túl gyakran, frisset ritkán látok piacokon. Pedig elképesztően intenzív ízű, remélem, a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
