Úgy tűnik, Budapesten erős lendületet kezd venni az egyébként is nagy népszerűségnek örvendő olasz konyhaművészet. A két tésztás fiú után egy újabb gyöngyszemet szeretnék bemutatni, a felfedezésért köszönet Makány Márta divattervezőnek, a budapesti gourmet szcéna nagy ismerőjének. Ezúttal hárman vannak a fiúk: Alessandro, Davide és Mario. Ale.Da.Mario A Vértanúk terét és a Szabadság-teret összekötő apró utca kimondottan hangulatos. Indul egy....
Tovább a cikkre >>
Kategória: utazás
2 Spaghi, azaz Matteo&Jacopo friss tésztaboltja
Egy olyan apró helyet szeretnék most ajánlani, amely éppenséggel a tökéletlensége miatt szerethető. És amely nem mellesleg igazi piaci rést tölt be. Friss olasz tészták. Már amikor az ember megérkezik a Gozsdu udvar egyik kissé elhagyatott blokkjához (a Dob utca felőli bejárattól a második beugró), és meglátja a nulldesign-os sarkot az összevissza ácsingozó sorral (sorszerűséggel), sejti,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Az év főétele @ Costes
(elnézést a kép minőségéért, saját, esti fényben) Aki régóta olvas, tudja, hogy étteremről/séfről itt nagyon ritkán írok, kizárólag akkor, ha olyan nagy hatással van rám, hogy azt azonnal szeretném megosztani. Most ismét ez a helyzet állt elő. A Costes beérett. Tudom, furcsa (szemtelenség?) leírni ezt egy Michelin-csillagos étteremről, amelyet az összes mérvadó külföldi és hazai étteremkalauz –teljes mértékben megérdemelten –élmezőnybe....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fehér krémleves pirított barnakenyérkockákkal
Annyi jó, külföldről importált ötletet és koncepciót honosítanak meg itthon a gasztronómia világában is, hogy néha érthetetlen, miért pont a legegyszerűbbekre nem csapott le még senki. Itt van például a szomszédos Bécsben az óriási népszerűségnek örvendő Meierei tej-és sajtbár. Az alapötlet extravagánsnak sem mondható, hiszen tejet és tejtermékeket árusító vendéglátóhelyek Budapesten is akadtak a háború előtt.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Heti Hármas: Kim Kocht, Meierei, Prosi
Kim Kocht, Naschmarkt, chilis-garnélás rizstészta Ha nem bánjátok, mostantól kezdve rendszeresíteni szeretnék egy új rovatot, amelyben egy-egy hét legkiemelkedőbb gasztronómiai élményeit osztom meg. Aki követ a Facebook-on, ezekről többnyire menetközben is értesül, itt a blogon azonban mégis picit összeszedettebben tudom összefoglalni és részletesebb megjegyzéseket, linkeket is könnyebben tudok hozzáfűzni. A rovat neve Heti Hármas. Ezúttal három....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lokanta Maya, Isztambul
Úgy tűnik, az isztambuli éttermekbe is betört az újhullám. A hagyományos vendéglőkön, családi kifőzdéken, kebab-házakon és egyszerű büféken túl néhány év alatt az őrült fejlődésben lévő, prosperáló városban a gasztronómiai paletta is virágzásnak indult. Felnőtt egy új séfgeneráció, amelynek képviselői világhírű szakácsiskolákban sajátították el a konyhaművészet tudományát, és akik neves külföldi éttermekben szereztek tapasztalatot, hogy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kedvenc isztambuli éttermeim
Mivel hetente több e-mailt kapok, amelyben isztambuli étterem-, és szállástippeket kértek, itt volt az ideje, hogy újra készítsek egy kis összefoglalót. A helyekhez most csak rövid megjegyzéseket fűzök, szinte mindről írtam már részletesebben, tehát ha rákerestek (jobb oldalon, a keresőben), többet is lehet róluk olvasni. Ciya Sofrasi Számomra még mindig a No.1. étterem Isztambulban, soha nem hagynám ki. Az ázsiai....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Pácolt makréla lilahagymával, kapribogyóval
Két napja próbálunk minden trükköt bevetve, hiába helyet kapni Isztambul egyik legnépszerűbb haléttermében, a Griffin-ben. A foglalásnál már csak a titokzatos vendéglő megtalálása bizonyul kalandosabbnak. A taxiban ugyan minden modern tájékozódási kütyü megtalálható, sofőrünk mégis inkább rokonait hívogatja segítségért. Végül kitesz bennünket egy Galata-híd melletti, sötét sikátorban, magunkra maradunk. Az étterem valóban nehezen megközelíthető, egy több emeletes....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fűszeres, gránátalmaszirupos csirkemáj
Őszi isztambuli látogatásom alkalmával természetesen ezúttal sem maradhatott el a kedvenc Ciya felkeresése. Nemcsak azért, mert az ázsiai oldalon fekvő étterem még mindig a legkedvesebb vendéglőm ebben a városban, hanem azért is, mert az utcájában található a hangulatos Kadiköy piac. Itt szoktam feltankolni hiányzó (és nem hiányzó) fűszerekkel, magokkal, és mindenféle szükségtelen marhasággal (úgymint szárított padlizsán, fürdőszivacs,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Van Kahvalti Evi, a reggelizőszalon
Egy héttel ezelőtt szakadó esőre ébredtünk Isztambulban. Az azt megelőző napokon kegyes volt az időjárás, miközben itthonról érkeztek a hírek a hirtelen beszökött télről, mi élveztük a tűző napsütést, a türkízkéz eget és a boszporuszi szellőt. Régen láttam a város esős arcát, azonban ismét bebizonyosodott, hogy nem ez a legelőnyösebb oldala. Így szürke, szomorkás, magába fordul, és mindenütt víz. Az....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Interjú a New York-i fűszerguruval
p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; line-height: 12.0px; font: 11.0px ‘Times New Roman’} p.p2 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; line-height: 12.0px; font: 11.0px ‘Times New Roman’; min-height: 12.0px} Fotó: David Engelhardt Interjú Lior Lev Secarz-al, a La Boite a Épice tulajdonosával New York, E54th#11th ave. 2011. január (az interjú a Toplista/100 legjobb kulináris kaland kiadványban megjelent anyag vágatlan változata) ....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Boutiq’Bar, itt Budapesten
Nem igazán állt hozzám közel a koktélok világa. Soha nem terveztem (most sem), hogy koktélbárt ajánljak. Amikor azonban olyan – jó értelemben vett- megszállottsággal, elhivatottsággal és professzionalizmussal találkozom, mint amilyen Nagy Zoltáné és Kocsis Lilláé és az ő belvárosi Boutiq’Bar-juk, rögtön viszketni kezd a tenyerem, hogy megoszthassam, hogy minél többen tudjanak róla, hogy micsoda helyek vannak a városunkban. A Toplistában....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Szegfűborsos, kapros rizs saláta kagylóval
Arnavutköy ma Isztambul egyik legelegánsabb negyede, elsősorban impozáns, többemeletes, oszmán kori épületeiről, kitűnő haléttermeiről és exkluzív klubjairól híres. Történelme során szinte mindig a görög lakosság volt itt többségben, a 19. századig a város egyik legjelentősebb zsidó negyede is. Itt található az Abracadabra, Dilara Erbay kulináris birodalma. A fiatal séfnő a modern –a világ konyhái által is megérintett- török gasztronómia egyik....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Rugelach házi feketeribizli lekvárral és pisztáciával
Ha már Zabar’s kávézó, akkor az előző recepthez halkan hozzá kell tennem, hogy azért nem a tojássaláta az, amely nap mint nap visszavonzott. Nem is a tipikus New York-i krémsajtos, füstölt lazacos bagel, amelynek első alkalommal még megvan a maga romantikája, később azonban rájön az ember, hogy 1. a Zabar’s –ban fele olyan jó sincs a bagel, mint a szemben....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tojássaláta házi majonézzel és lilahagymával
A zsúfolt kávézó közepén elhelyezkedő hatalmas asztal körül ülnek mindannyian: bundát, kalapot, és élénk rúzst viselő idős hölgy, mellette kissé kopott öregúr. Angolul társalognak egymással, de a kelet-európai akcentus árulkodik. Maceszleves, tojássaláta mákos zsemlével. Futásból érkező szikár férfi, csak egy üres kávé lesz és a fél papaya, amelyet hozott magával. Koromfekete apa, mellette hófehér, kékszemű kislány, előbbi levesezik, utóbbi szusit....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
