Tarhonya kagylóval Tarhonya zöldborsóval és fenyőmaggal Sáfrányos tarhonya édesköménnyel és fekete olajbogyóval Tarhonya sütőtökkel és tökmagolajjal Zöldspárgás tarhonya Mentás tarhonyasaláta grillezett zöldségekkel Paradicsomos tarhonyarizottó fokhagymás garnélával (Szuflé magazin) Tarhonyaleves zöldségekkel és parmezánnal (Szuflé magazin) Aki régebb óta olvas, találkozhatott már a tarhonya-kattanásommal, fenti receptek is bizonyítják, hogy évek óta sütöm-főzöm agyba-főve, rajongásom iránta nem apad, sőt, egyre bizarabb formáiban jelenik....
Tovább a cikkre >>
Kategória: tészta
Friss spenóttal, mazsolával és pirított mogyoróval töltött omlós tészta
Az ókori Rómában olyan értékes volt, hogy két kübliért már rabszolgát vásároltak vele. A középkorban pedig a méz után a mazsola volt a második legfontosabb édesítőszer. Nem más, mint töppedt, aszalt szőlő. Különböző méretű, színű, sötétségű lehet, attól függően, hogy milyen szőlőfajtából készül, ennek megfelelően az íze is eltérhet, a visszafogottabbtól a pikáns savanykásig. Leggyakoribb fajtái az aranymazsola, a hagyományos....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tripla paradicsomos tésztasaláta
Talán kissé még túl nyárias ez a saláta, igazi akkor lesz, amikor majd megjelennek a jó paradicsomok. Azonban már most nyugodtan el lehet tenni a piknikezésre alkalmas ételek gyűjteményébe. Ha a piknikezés a műfajom lenne, akkor minden esetre egészen biztosan az állandó repertoárban szerepelne ez a tésztasaláta. Elkészítésének apropója most sem piknik volt, hanem a Szerelem, pasta, tenger című Ferzan....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spagetti paradicsomszósszal és mini húsgombóccal (Chitarra con le pallottine)
Teramo, Olaszország. A Rómától 150 kilométernyire fekvő, Abruzzo tartományhoz tartozó kisvárosban mindössze egy vacsorát töltöttünk el, amely azonban nem mindennapinak bizonyult. Már, amikor beléptünk a La Cantina di Porta Romana kisvendéglő ajtaján, elvarázsolt, pedig még egy falatot nem kóstoltunk. Apró, alacsony, rosszul világított helyiség, telis-tele csetreszekkel: fényképek, bekeretezett újságcikkek, edények, tárgyak, színes kacatok –eklektikus, kicsit giccses, de személyes és hangulatos.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Mentás tarhonyasaláta grillezett zöldségekkel
Mától kapható az újságárusoknál a Szuflé magazin, amely a Nők Lapja Konyha „kísérleti”, csilivili különszáma. Benne sok jó recept, séfektől, és bloggerektől, úgymint Dolce Vita, Lila Füge és jómagam. Szerintem szépre sikerült, remélem, hogy a „kísérleti” hamarosan állandóra változik. Nagyon szerettem ezt a munkát, mert Nagy Balázzsal, a könyvem fotósával kiválóan tudunk együtt dolgozni, az pedig hab a tortán, hogy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tarhonya trió
Lefogadom, hogy a tarhonyáról első hallásara szinte mindenki előtt a kissé elcsépelt pásztortarhonya jelenik meg. Nem valószínű, hogy a világkonyha, mi több elegáns éttermek étlapjai jutnának eszünkbe. Pedig a világ különböző konyháiban hasonló népszerűségnek örvend, mint nálunk. Szardínián az egyik legtipikusabb étel, fregula sarda néven fut és halakkal, levesesen készül. Libanonban matfoul, az algériai berbereknél abazine elnevezésekkel illetik. Izraelben p’titim-ként....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Udon tészta újhagymás-gyömbéres szósszal
A japán tésztafélék körüljárása több kötetes eszmefuttatásba fulladna, meg sem kísérlem. A jellegzetes és világhírű tészták – úgy mint leginkább ramen, somen, soba és udon -nálunk kevésbé ismertek, csak néhány ázsiai vendéglőben kaphatóak, legtöbbjük azonban sajnos nem házi. A tészták készítése Japánban valódi művészet, ahány vidék, annyi féle és annyi elkészítési mód. Az udont Kínából hozták buddhista szerzetesek, és az....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spagetti karamellizált póréval és garnélával
Dübörög a diétaszezon, a csapból is a tutibiztos trükkök folynak. Mértékletesség, változatosság, szezonalitás, kis adagok, egy csepp luxus és izgalom, élvezet, sok folyadék, és naponta egy pohár pezsgő – dióhéjban ez a titka például annak, hogy a francia nők miért tudnak olyan irigylésre méltóan karcsúak maradni a vajas croissant-ok, pompás libamájak és créme brulée-k mellett. Legalábbis Mireille Guiliano: A francia....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spárgás penne carbonara
Ha időmilliomos lennék, azonnal indulnék Tengelicre. A Szekszárdtól 25 kilométerre fekvő település érdekes történelmi múlttal bír: a környéken elterülő homokos pusztákat hadi szállításaiknak ellenértékeként Gindly Orbán Fülöp és Gindly Balázs Ferdinánd győri tőzsérek kapták meg Lipót császártól, a területen több családi birtok és kastély is épült, többségük ma ilyen-olyan formában üzemel. Leginkább azonban mégis gasztronómiai motivációval indulnék: azért kerekednék fel,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Medvehagymás-ricottás gnocchi, kucsmagombával
Nem volt valami zseniális ötlet szombat délelőtt piacozni, nemcsak a tömegen húztam fel magam, hanem a teljes mértékben elszállt árakon is, persze, így jár, aki utolsó percre hagy mindent. Cserébe viszont kaptam medvehagymát és nagyon szép kucsmagombát, valahogy logikus volt, hogy együtt használom fel őket. Kucsmagombával nem dolgoztam túl gyakran, frisset ritkán látok piacokon. Pedig elképesztően intenzív ízű, remélem, a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fetás rétesháromszög fekete hagymamaggal
Volt már rá itt példa, hogy valamilyen alapanyag teljesen megbabonázott. Most ismét felbukkant egy olyan fűszer, amelytől nem tudok szabadulni. Régóta használom, kb. amióta tart az isztambuli szerelem, mostanában azonban még gyakrabban előkerül. Leginkább arról lehet ismerni, hogy a török kenyérfélék ezzel vannak megszórva, szezámmaghoz hasonlóan használják. A latin neve Nigella sativa, hívják nigella magnak, feketeköménynek (helytelenül), fekete hagymamagnak. Hivatalos....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csípős somen tészta
Az elmúlt napokban két alkalommal is keveredtem ázsiai étterembe. Annyira rákészültem az ütős keleti ízekre, hogy annál nagyobb csalódás ért, amikor az egyik helyen rosszabb ételeket produkáltak, mint a másikon. Egyszer teljesen le volt butítva minden, bár ott nem is vártam különösebben mást, a másikon viszont igen, ott aztán a borsos árak miatt pláne bosszantó volt, ott egész egyszerűen nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Leveles tészta sütőtökkel, karamellizált hagymával és fetasajttal
Nem vagyok egy nagy tévézős, az utóbbi hónapokban pláne nemigen volt időm televízió előtt ücsörögni. Ma este azonban kivételesen haptákban fogok ülni 19.40-kor a tévé előtt, a Viasaton ugyanis elkezdődik a szilveszterig tartó Mesterszakács. A műsor amatőr szakácsverseny, Angliában és Ausztráliában évek óta sikeresen fut, Masterchef címmel, a Viasat csatorna pedig megvásárolta a BBC licenszet, amely alapján készült (a külföldi....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spenótos-ricottás „gnudi”
London, The River Café. Két olaszmániás hölgy bombasikeres étterme, a rusztikus olasz konyha londoni úttörői. Könyveikből nemigen jutott eszembe soha főzni. Bosszantanak az olyan szakácskönyvek, amelyekben pármai sonka és sárgadinnye önálló receptként szerepel. Méregdrága bivalymozzarellából és aranyárban mért olívaolajból nem nagy ügy ínyencfogást varázsolni. A személyes látogatást követően azonban teljes mértékben vissza kell vonnom a fenntartásaimat, a könyvek átlényegülnek, a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Szilvás derelye, kalácsmorzsával, barnított vajjal
Sok az olyan étel, amely valamilyen formában a Föld szinte minden szegletében ismert. Az egyik legjobb világkörüli utat tésztákban lehet tenni. (a másikat pacalban, de az egy másik történet). A különböző töltött tésztabatyuk is szinte az összes ország gasztronómiájában megjelennek. Legyen a helyszín elegáns csúcsétterem, a körítés szarvasgomba és nemes esszencia, vagy útszéli, lepukkant bódé és papírszalvéta, a koncepció ugyanaz:....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
