Karmazsinpiros narancspuding Camparival (glutén- és laktózmentes)

Karmazsinpiros színét egészen 2006-ig bíbortetűből nyert kárminnal festették a Campari likőrnek, de mindenki megnyugodhat: mára ezzel különböző szervezetek nyomására felhagyott a márka. A híres italt a lombardiai születésű Gaspare Campari fejlesztette ki, aki a cégtörténet szerint már tizenéves korában bartenderként keverte a koktélokat. A végleges, ma is használt, például keserűnarancsból, gyógynövényekből és fűszerekből álló, szigorúan titkos receptúrát 1860-ra alakította ki, ekkor születik meg az első koktél is, az Americano (Campari, vörös vermut, szóda), majd pár évtizeddel később, a huszas években a Negroni (Campari, vörös vermut, gin hármasa), ami a mai napig a világ legtöbbet eladott itala. Ez az égővörös szín és ital, valamint az éppen dübörgő vérnarancs szezon ihlette az alábbi egyszerű, mégis extravagáns desszertet.

Ami a narancsot illeti, egész hihetetlen, hogy milyen meglepően hosszú és kacskaringós úton jutott el a mai konyháinkig, ahol főleg ilyenkor télen, természetesnek vesszük a jelenlétét. A kereskedelmi szempontból legfontosabb és legelterjedtebb édes narancs Európában fiatal gyümölcsnek számít, valójában a mandarin és a pomeló keresztezéséből született Ázsiában. Évszázadokon át csak őshazájában, Kínában ismerték, és csak a fűszerkereskedők révén került végül Európába, az 1400-as években. A portugáloknak köszönhetően a 16. század elejére már az egész mediterrán térségben elterjedt. Különböző fajtái – a keserűtől az édesig, a mag nélküli Navel narancstól a drámai vérnarancsig- hihetetlen sokféle módon használhatóak.

Ebben a könnyű, krémes narancspudingban az a legjobb, hogy igazán gyorsan elkészül, panna cottára hajazó jellege ellenére nem kell túl sokáig dermedni hagyni, ráadásul gluténmentesen, sőt, igény szerint laktóz- és cukormentesen is lehet készíteni. A hagyományos pudingok technológiáján alapul, azaz pusztán némi keményítővel van sűrítve. A kacskaringós mese még Isztambulig is elvisz, a török konyhában ugyanis valóban létező édesség a narancspuding (portakal peltesi), amit magokkal, gránátalmával, esetleg csokoládéval megszórva tálalnak. Campari abban persze nincs. (Bónusz, titkos tipp lusta szakácsoknak: az újlipótvárosi Ági zöldségesnél mostanság kapható frissen préselt vérnarancslé). Sima naranccsal is működik!

Az étkezési keményítőt, vagy rizslisztet kézi habverővel csomómentesre keverjük 150 ml narancslével. A többi narancsléhez hozzáadjuk a citromlevet (pontos mennyiség a narancs édességétől függ), forráspontig melegítjük, majd hozzá adjuk a lisztes masszát. Közepes lángon, állandó keverés mellett, sűrűre főzzük, hozzákeverjük a Camparit, a cukrot csak akkor adjuk hozzá, amikor besűrűsödik. Addig főzzük, amíg puding állagú lesz. Tálkákba, vagy poharakba merjük és teljesen lehűtjük (hamar, kb. fél óra alatt bedermed). A tetejére ízlés szerint filézett narancsot, durvára vágott, sózott pisztáciát, gránátalmát és kevés mézzel kikevert görög joghurtot teszünk. A kiegészítőket hangulat és rendelkezésre álló hozzávalók szerint bátran variálhatjuk.