Kávés, édeskeserű csokoládés korong

Nem mintha a csokoládé kimondottan szezonális alapanyag lenne, jöhet nyár, vagy tél, mindig helye van a desszertpalettán (sőt, sós fogásokban is, de az egy másik ügy). Mégis, ahogy szürkülnek a napok, előtérbe kerülnek az édeskeserű sütemények, forró italok, kekszek is. A kakaó mesés sagája az Újvilág buja, trópusi erdőiben kezdődik, ahol a kakaóbabot egykor kézzel őrölték, hogy a maják és aztékok (csilivel, fűszerekkel ízesített) szent nedűje váljék belőle. Később Hernando Cortés hajóján átutazik a fél világon, hogy aztán (némileg megédesítve) Európa királyi udvarainak kedvenc itala legyen, végül elérkezik a mába, amikor már kifinomult, modern technológiákkal dolgozzák fel – a tizenkilencedik században megszületik a holland kakaópor, a formázható bonbon, vagy éppen a tejcsokoládé-, és a cukrászat és édességipar legnépszerűbb hozzávalója lesz belőle. Gyorstalpaló csokoládétörténelem három mondatban. Az alább ajánlott csokoládés korong már-már átverés: ránézésre ártatlan, kávé mellé kínált keksz, valójában egy csupacsokoládés, keksz álarcba bújtatott csokitorta, vagy brownie. Krémes, gazdag, és csak a csokoládéról szól. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen minőségű alapanyagot használunk – magas, legalább 60-70%-os kakaótartalmú étcsokoládét! Édességek esetében nem szükséges ennél feljebb menni, az ennél magasabb tartalmú csokoládék már túl erőteljesek lennének. Nagyon fontos a korong sózása, ha nem elegendő, lapos ízű lesz, hiába a kiváló alapanyag. Bátrabbak a tetejére is szórhatnak néhány nagyobb szem tengeri sót, nem fogják megbánni. Szép őszi növényekkel körülvéve évszaknak megfelelő, látványos tálalást is adhatunk neki.

A csokoládét darabokra törjük, és a vajjal együtt egy akkora keverőtálba (vagy jénaiba) tesszük, ami kényelmesen ráfér egy lábasra. Vízgőz fölött lassan, kíméletesen megolvasztjuk (a forró víz a lábasban csak gyöngyözzön, és semmiképpen ne érjen a csokoládés tál aljához). Közben a két tojást elektromos habverővel fehéredésig, habosra keverjük a cukorral (vagy eritrittel). Spatula, vagy fakanál segítségével hozzákeverjük az olvasztott csokoládét, valamint a presszókávét (vagy vízben feloldott instant kávét). A masszába szitáljuk a lisztet, a sütőport és a sót, végül a durvára vágott mogyoróval/dióval és a csokoládécsipsszel együtt (utóbbi elhagyható) lazán összeforgatjuk. Mint a muffinokat, ezt sem kell „túldolgozni”, csak éppenhogy összekeverni. Húsz percre a hűtőbe tesszük, hogy kissé megdermedjen. A sütőt közben előmelegítjük 170C-ra (alul/felül üzemmód). Egy nagy méretű tepsi aljára sütőpapírt fektetünk. A csokoládés masszából 2-2 teáskanálnyi kupacokat kanalazunk a papírra, úgy, hogy közöttük legalább 4-5 centinyi hely maradjon (mivel sütés során majd szétterülnek). Benedvesített kézzel lapos koronggá nyomogatjuk. Két adagban kell sütni (kb. 8-10 darab fér egy sütőlapra), amíg az első adag sül, a masszát visszatesszük a hűtőbe. Pontosan 11 percig sütjük. Ekkor úgy tűnik, mintha még nem lenne kész, puhának, alulsültnek fog tűnni, de ne essünk kísértésbe, ekkor vegyük ki a sütőből, nem szabad túlsütni, mert akkor száraz lesz. Miközben hűl, még szilárdulni fog. Ha ehető virágokat is teszünk rá, akkor azokat akkor simítjuk rá óvatosan, amikor kivettük a sütőből, a süti saját hője “rávasalja” a tetejére.