Egyben töltött kelkáposzta

Egy évtizede álmodozom arról, hogy végigfőzzem az Erdélyi lakoma című könyv összes fogását. Nem Erdélyből származom, nem kötnek ehhez a konyhához gyerekkori, nosztalgikus ízek, ennek ellenére az egyik legkomolyabb és leginspirálóbb szakácskönyvnek tartom Kövi Pál munkáját, amelyet szerintem nem kezelünk méltó helyén. Ezen szeretnék változtatni ezzel a projekttel, amelyet a Magyar Konyhával karöltve kezdtünk el megvalósítani. A patinás magazin oldalain indult rovatomban ezentúl minden hónapban öt receptet főzök meg a kötetből, az első adagot a mostani számban találjátok. Ez egy lassú, igen időigényes, hosszútávú projekt, aminek keretében nekem is lehetőségem van elmélyedni az erdélyi konyhában – reményeim és terveim szerint majd a maga fizikai valójában is, Erdélyben. Számos itthoni séf, gasztronómiai és/vagy irodalmi személyiség kötődik nagyon szorosan az erdélyi konyhához, bízom benne, hogy őket is meg tudom majd szólítani/szólaltani.

Ebben az átfogó, indító nagyinterjúban volt lehetőségem igen részletesen elmesélni, hogy miért is vált számomra ez a küldetés olyan fontossá, és hogy a könyv alapján milyen konyha körvonalazódik számomra. Kövi Pál munkásságát is összefoglaljuk benne, ajánlom szeretettel.

Szerfelett izgalmas és inspiráló tevékenység hónapról hónapra, kulinárisan, intellektuálisan és vizuálisan életre kelteni ezeket a recepteket. Lenyűgöző munka elmélyedni az ételek leírásában, majd – először gondolatban, később a konyhában – megeleveníteni ezeket. Ugyanakkor hatalmas dilemma elé is állít: mennyire szabad hozzányúlni, illetve újraértelmezni az eredeti, majd negyven évvel ezelőtt íródott recepteket? A megoldásom: a fogások szellemiségét és lényegét megtartom, az elkészítés módját és a receptek leírását azonban éppen csak annyira frissítem fel, hogy azok megállják a helyüket a 21. század gasztronómiájában. A célunk ezzel a projekttel végsősoron nem más, mint hogy Kövi Pál értékes munkáját méltó helyére emeljük a magyar konyhában, és a pazar erdélyi konyha hiperszezonális, egyszerű ételeivel új klasszikusokkal gazdagítsuk a hétköznapi főzésünket.

A kötetéből ezúttal a következő ételeket választottam:

249. Pitypangsaláta
32. Füves leves
267. Juhtúrós kukoricagombóc
139. Tárkonyos csirke
204. Töltött saláta

Mind az öt receptet megtaláljátok a Magyar Konyha oldalain. A fotók Erdőháti Áron, a styling László Ágnes munkáját dicsérik.

Az első sorozatból a kedvencem Kövi Pál könyvében a 204. receptként szerepel „Töltött saláta” címen. Az eredeti fejes salátával készül, a végén azonban megjegyzi, hogy „készíthetjük kelkáposztából is”, én ezt választottam. Egyszerűségében gyönyörű, látványos, tekinteteket vonzó étel. Az eredetihez képest mindössze annyit változtattam, hogy a könnyebb, praktikusabb készítés és tálalás érdekében nem az egész fej káposztát töltöm meg, hanem azt leveleire szedem, blansírozom, majd azokból formázom újra a fejet.

Először előkészítjük a kelkáposztát. Felteszünk egy nagy lábasban vizet forralni. Közben lefejtjük a kelkáposzta leveleit, szinte egészen a közepéig, ameddig csak tudjuk. Kb. 10-15 egész, ép levélre lesz szükségünk, a többinél nem baj, ha esetleg szakad, vagy nem teljesen ép, azokból a levelekből a töltelék rétegei lesznek. A káposzta megmaradt közepét csíkokra vágjuk. A forró, lobogó, sós vízben 2-3 adagban előfőzzük a leveleket, adagonként kb. 4-5 percig. Addig kell főzni, hogy elveszítsék a nyersességüket, és könnyen lehessen hajtogatni. Egy nagy, tiszta konyharuhára helyezzük, és amennyire tudjuk, szárazra itatjuk. A káposzta felcsíkozott közepét utoljára főzzük. A töltelékhez összekeverjük a darált húst a rizzsel, fél csokor finomra aprított kaporral, sózzuk, borsozzuk. A tölteléket gondolatban háromfelé osztjuk. Összeállítjuk a töltött káposztát: egy kerek jénai tálat (vagy ha van, más félgömb alakú edényt) kibélelünk egy tiszta vászonanyaggal, vagy konyharuhával. Kibéleljük a káposzta legnagyobb, külső, előfőzött leveleivel, úgy, hogy a levelek átfedjék egymást, és teljesen kitöltsék az edényt, sehol ne legyen rés. A puhább felük legyen belül, a vastagabb, eres fele kívül, utóbbit fogjuk ráhajtani. Elkezdjük a töltelék rétegezését: először a hús harmada következik, arra jön egy réteg káposztalevél. Ne töltsük nagyon szorosan, mert a rizs a főzés során még meg fog dagadni, legyen helye. Ezt még kétszer megismételjük (tehát összesen három réteg töltelék lesz), a legtetejére kerül a felaprított káposzta. Ráhajtjuk a kilógó leveleket, úgy, hogy teljesen befedjük a tölteléket. A konyharuhát szorosan összekötjük, tehát egy nagy kerek batyut kapunk. Ezt konyhai kötözőzsinórral körbe is kötözhetjük, hogy összetartsuk a megformázott fej töltött kelkáposztát. A sütőt előmelegítjük 170C fokra. A becsomagolt káposztát (a vászonnal, vagy konyharuhával együtt) egy nagy, lehetőség szerint öntöttvas lábasba helyezzük, és ráöntjük az alaplevet, amibe beleteszünk fél csokor kaprot. Lefedjük, és 2 órán át pároljuk. Amikor elkészült, a batyut kivesszük, kissé lehűtjük, majd kibontjuk, megfordítjuk, gyönyörűen egyben marad. A léből eltávolítjuk a kaprot, majd azt az étkezési keményítővel kikevert tejföllel besűrítjük, végül friss, finomra aprított kaprot keverünk bele, kevés ecettel és mézzel beállítjuk az ízeit. Tálalás előtt a káposztát néhány percre a grillbe tehetjük, hogy kissé megpiruljon a teteje. Langyosan a legfinomabb. Cikkelyekre vágjuk, a tejfölös, kapros szósszal kínáljuk. 8 közepes cikkely lesz belőle.

Így néz ki felvágva (technikai fotó, a telefonommal készült):