Ottolenghi – I. az ikon

2002-ben nyitotta meg London Notting Hill negyedében első apró, hófehér falú üzletét, amelyben az óriási tálalótálakra halmozott, buja, színes ételei csak úgy harsognak. Pontosan tíz évvel később, 2012-ben a The New Yorker magazin tízoldalas, átfogó portrét közölt róla (angolul tudóknak érdemes rászánni egy órát, fenomenális cikk!) – az izraeli származású filozófusról, aki szép csendben megváloztatta a britek főzési és étkezési szokásait.

Yotam Ottolenghi a Tel Aviv-i, majd amszterdami egyetem elvégzése után megírta filozófiai diszzertációját, majd beiratkozott a londoni Cordon Bleu szakácsiskolába, és a könyvtár helyett végérvényesen a konyhát választotta. A főleg zöldségeket középpontba állító ételei vibrálóak, frissek, színesek, érzékiek, küllemben és ízben egyaránt rusztikusak és robusztusak. Meglepőek, szofisztikáltak, ugyanakkor háziasak. Egyszerűen egészen mások, mint bármi más, műfajteremtőek. Közel-keleti gyökerekre épülnek, de mediterrán, ázsiai és perzsa jegyek is megjelennek, ennek evolúciója, és az ő kulináris érdeklődési köre is egyébként gyönyörűen nyomonkövethető a köteteiben.

Sült padlizsán joghurtos mártással, gránátalmával, zaatarral, grillezett brokkoli chilivel és fokhagymával, sokfűszeres rizs, hajdinatészta padlizsánnal és mangóval. A világszerte sokmillió példányban elkelt vegetáriánus könyvei ( Ottolenghi The Cookbook, Plenty, Plenty More), valamint Jeruzsálem című remekműve nem hiányozhatnak senkinek a könyvespolcáról, aki egy kicsit is rajong a zöldségekért és/vagy a világkonyháért. A Plenty most magyarul is megjelent (!), könyvajánlóm a következő posztban.

Tavaly Londonban elzarándokoltam az eredeti, Notting Hill-ben található helyére, a “zarándoklat” azt hiszem a megfelelő kifejezés arra a tébolyra, ami akkor megszállt, mi másnak lehetne azt nevezni, amikor szombat reggel, jeges szélben, zuhogó esőben keres az ember egy apró kis üzletet, amiben még le sem lehet ülni. A kígyózó sor miatt természetesen esélytelen volt a bejutás (pontosabban, úgy éreztem, hogy az adott körülmények és lelkiállapot közepette nem opció az, hogy azt mondjam a mellettem bandukoló barátomnak, hogy egy órácskát még várnánk az esőben…). Így másnap kénytelenek voltunk újra nekiindulni, és ezúttal a Harrods-hoz közel eső Ottolenghi-be kirándultunk, ezúttal sikeresen. Mivel itt is csak elvitelre lehet vásárolni, dobozokkal megpakolva távoztunk, és a hotelszobában került sor a kóstolásra. Ezúton is köszönöm az édes barátomnak, aki szinte egy mukk nélkül (jó, ez egyáltalán nem igaz) csinálta velem végig ezt az őrületet. Mindezt csak azért osztom meg, hogy megerősítsem: az Ottolenghi ételek nem csak a könyvek oldalain és fotókon néznek ki jól, hanem fenomenálisan finomak, pont olyan az ízük, ahogy az ember a látvány alapján elképzeli.

Végiglapoztam az összes könyvét, az alábbi, a kezdő fotón látható saláta egyikben sem szerepel. Pedig igazi Ottolenghi stílusú saláta. Rájöttem, hogy annyira intenzív hatással van az emberre a főzési filozófiája, hogy önkéntelenül és tudat alatt születnek meg a konyhában a hasonló ételek.

Hozzávalók (4 adag)

1 nagy padlizsán

1 nagy édesburgonya

1 nagy cukkini

4 közepes lilahagyma, meghámozva, cikkekre vágva

10 gerezd fokhagyma, héjastul

1 dl olívaolaj

1 narancs reszelt héja

2 vérnarancs, vékony szeletekre vágva

2 nagy szelet parasztkenyér

1 csokor friss petrezselyem

1 gránátalma magjai

15 dkg krémsajt (labneh)

citrom, chilipehely

só, bors

A sütőt előmelegítjük 200C fokra. A padlizsánt, édesburgonyát, cukkinit és kaliforniai paprikát falatnyi darabokra vágjuk, majd a lilahagyma cikkekkel és a fokhagymagerezdekkel együtt egy nagy keverőtálban összeforgatjuk az olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk. Egy nagy tepsire szórjuk, amelyet előtte leterítettünk sütőpapírral. Vékonyan felszeletejük a vérnarancsot (vagy sima naramcsot), azt is a zöldségek közé tesszük. Kb. 25 perc alatt megsütjük, hogy a zöldségek kissé megpiruljanak, és megpuhuljanak. Ekkor kivesszük a sütőből, és egyenletesen elosztjuk rajta a falatnyi darabokra tépkedett kenyeret, meglocsoljuk pár csepp olívaolajjal. További tíz percig sütjük, amíg a kenyér is megpirul. Tálaláskor megszórjuk friss petrezselyemmel, a gránátalmával, a tetejére pedig egy-egy evőkanál krémsajtot (sűrű, 24 órán át lecsepegtetett joghurtot) helyezünk, amelyre reszelt citromhéjat és chilipelyhet szórunk. Magában is nagyszerű, de kínálhatjuk sült csirke, vagy hal mellé is.