Valóban, elég bizarrul hangzik ez a jéghideg a címben, vártam is vele, hogy legalább ne a legnagyobb fagyos időjárás közepette tegyem ki, hátha hamarosan ismét releváns lesz. Mondjuk, hogy megelőlegeztem ezt a receptet a valódi kánikulák idejére, amikor semmi másra nem fogunk vágyni, mint frissítő, jéghideg levesekre. A meteorológiai felvezető után térjünk a lényegre: 1. hetekkel ezelőtt egy kedves barátom elmesélte nekem egy családi ételüket, amitől azóta is akkut sóskamegszállottságban szenvedek. Azóta tervezem az elkészítését, hétről hétre meg is veszem hozzá a szükséges alapanyagokat, fejben már megfőztem/átvariáltam/megkóstoltam, a valóságban azonban egyszerűen nem volt rá időm. Szombaton ismét megvásároltam a hozzávalókat. Majd ismét nem főztem meg. 2. Múlt héten, az egyik étteremben olyan sóskasorbet-t kóstoltam, amely gyakorlatilag elvitte a show-t szinte az összes többi fogás elől. Gyönyörű, kicsattanó zöld színű volt, szemtelenül élénkítő, a savanyú-édes arány tökéletes egyensúlyban.
Eső ide, fagyos szél oda, ihletem volt és sóskám is, nekiálltam kifejleszteni ezt a levest, azzal a szándékkal, hogy ez lesz majd a nyár megunhatatlan visszatérője. A kísérletet ezúton sikeresnek minősítem, csak meleg legyen már végre. Ez a leves egészen pontosan tíz perc alatt készül el, a cukorszirupot előre érdemes elkészíteni (mert hidegen kell használni). A sóska egyetlen hátránya, hogy hőkezelés hatására gyakorlatilag azon nyomban elveszíti szép zöld színét, de ez szerintem nem annyira zavaró. Én éppen csak egy másodpercre mártottam lobogó vízbe, hogy veszítsen a nyersességéből, így egész szép színe maradt. Csak nagyon erős teljesítményű turmixgép pürésíti teljesen homogénre, botmixerrel valószínűleg kissé „pöttyös” marad.
Az összhatás savanykás-édeskés, inkább a savanyú javára. Szórtam bele egész pisztáciaszemeket, ami nagyon jól passzol hozzá, a tetejére egész kevés chilipelyhet (török) és olívaolajat (ami lehet citrusos, pl. bergamotos)
Szerintem az utóbbi hetek egyik legjobb íze, erősen ajánlom kipróbálásra!
Hozzávalók (2-4 adag)
10 dkg megpucolt friss sóska (kb. 20dkg pucolás előtt)
3dl natúr joghurt, lehetőség szerint török típusú
1,5dl szénsavmentes ásványvíz
5dkg cukor +1dl víz
egy kisebb zöldcitrom leve
csipet só
Tetejére: pisztácia, chilipehely, citrusos olívaolaj
A sóskaleveleket megpucoljuk (száráról letépkedjük a leveleket), bő vízben alaposan átöblítjük. Cukorszirupot készítünk: kis lábasban összeforraljuk a kristálycukrot és 1dl vizet. Amint elkészült, azonnal átöntjük egy kis edénybe, amelyet jeges vízbe állítunk, a szirupot teljesen lehűtjük (vagy elkészíthetjük korábban, előző nap is). Turmixgépbe tesszük a joghurtot, az ásványvizet, a zöldcitrom levét, a cukorszirupot és egy csipet sót, turmixoljuk. Nagy lábasban vizet forralunk, a sóskaleveleket egy másodpercre a lobogó vízbe mártjuk, azonnal kivesszük és egy jéggel teli tálba tesszük. Hozzáadjuk a leturmixolt joghurthoz, és teljesen simára pürésítjük. Hűtőben jól lehűtjük. Tálaláskor szórhatunk rá pisztáciát, kevés chilipelyhet és meglocsolhatjuk olívaolajjal.
Megkérdezhetem, hogy Neked milyen típusú turmixgéped van? A múltkor megcsináltam a petrezselyemlevesed, és az íze kiváló volt, de sajnos pöttyös maradt, nem olyan dúsan-krémesen-habos, mint a könyvedben.
Előre is köszi a választ!
Próbáltam az oldaladon babyspenót levesre rákeresni, de nem találtam semmit. Arra van ötleted? Most 1 fontért (kb. 300 forint) nagy csomagot lehet kapni és elég szépek a levelei. Először arra gondoltam hogy veszek egyet és tejszínes-fokhagymás cuccban megpárolom, aztán nem tudom miért, csülköt vettem BBQ szósszal :)))
fourgee, van a blogon egy „parmezános spenótleves”, ha a keresőben rákeresel, kihozza, az nagyon finom!
juc, igen,ezt azért írom mindig bele, mert pontosan tudom, hogy botmixerrel másképp néz ki a vége. Nekem egy elég komoly Kenwood blenderem van, olyan, amivel jeget is lehet darálni. De múltkor azt mondta nekem valaki, hogy olyan botmixerrel, aminek rozsdamentes acél az egész feje, nem maradt pöttyös.
Ez nagyon durva! Nagyon tetszik:) Én mindig spenótevő típus voltam, azaz rá sem bírtam nézni a sóskára. Egésze tavalyig, amikor udvariasságból megettem, bár spenótot ígértek, azért cuppantam rá, aztán megláttam a színét… Na mindegy, lecsúszott. Idén már vettem is, kicsit másként használtam fel, aztán rájöttem, hogy a sóska is szuper dolog. Ha nem is főzeléknek. De ez a leves remekül hangzik. Gondolom nem sértődik meg, ha házi joghurtot adok hozzá bükki tejből 🙂 Szuper az ötlet!
A sorbet-t is megkóstolnám volna. Itthon etted valahol?
Húú, ehhez még bátorságot. gyűjtök. Én mindig azt hittem, hogy utálom a sóskát, de nemrégen az Aranyszarvasban ettem sóskás rizottót, és jujjj, nagyon jó volt. Úgyhogy neki kell állnom kisérleteznem vele. Csak ne a cukros napközis szósz legyen.
Remek! Van egy kérdésem: Az ásványvíznek mi a jelentősége?
Ha jön a kánikula, feltétlen kipróbálom! Addigra a sorbet-t is kikísérletezed? 🙂 Nagyon izgalmasan hangzik! Én nagy sóska és rebarbara rajongó vagyok- rokonság ufónak is néz miatta.. 😛
Ez nagyon jól hangzik, gondolom, hogy finom is! Mostanában rengeteg sóskát készítettem, de már egy kicsit untam az általam ismert recepteket, szóval örülök, hogy feltetted ezt!
Szerinted, egy kis tejszínnel, nem lehetne még feldobni, vagy az már túl sok lenne?
Előre is köszönöm!
A sóska nagy kedvencem, alig várom, hogy ezt a receptet kipróbálhassam!
Chili, ugye lassan elárulhatod nekünk a pisztácia-lelő helyedet? elképesztő mennyiségű pisztácia lehet nálad otthon, lépten nyomon felbukkan a cikkeidben 😀 hogy csinálod h ebből a drága csonthéjasból neked mindig van? 🙂 (na csak azért, mert persze én is imádom) kira
🙂 Kira, sajnos van egy rossz hírem. Isztambulban szoktam feltankolni pisztáciából, aztán abból ga(rá)zdálkodom egy évig:)itthon kicsit drága mulatság…
a rozsdamentes botmixer valóban jó választás, így nem lesz pöttyös!
Az isztambuli pisztáciád sózott, pörkölt, vagy nyers?
mmmm, ez isteni lett!
ezen a héten már másodszorra készítettem el. annyira finom 🙂