Bébispenót, sóska, medvehagyma, tárkony, petrezselyem, koriander, kapor. Mindez a kavalkád ebben az egyetlen salátában. Az ember azt gondolná, hogy esetleg kiütik egymást, de szó sincs róla, sőt, épp ellenkezőleg, nagyon is jól működnek együtt. A teljes harmóniához azért kétségtelenül jelentős mértékben hozzájárul az a némi barnított vaj és pirított mogyoró, ami az öntetet képzi.
Pontosan tudom, hogy egy halom zöld levél láttán rengetegen elhúzzák a szájukat, pláne, hogy olyan megosztó fűszerek is akadnak köztük, mint a kapor, vagy a tárkony. Annyira szeretném látni az ő arcukat abban a pillanatban, amikor megkóstolnak egy falatot ebből a salátából. Lefogadom, hogy az egész tányér, száltól szálig, az utolsó koriander levélkéig elfogyna! A barnára pirított vaj és az édesre sült mogyoró finoman ellensúlyozzák a fűszerek markáns, magukban kissé agresszív ízét. Természetesen nem árt az arányokra figyelni, egyik fűszernek se lógjon ki az íze, a legnagyobb részt érdemes egy semlegesebb salátaféléből választani, pl. bébispenót, madárbegy, vagy fejes saláta.
Recept igazán nincs, az összerakás ennyire egyszerű:
1. Mossuk meg alaposan a fűszereket, szárítsuk meg (a salátacentrifuga jó találmány!), amelyiknél szükséges, csipkedjük le a száráról.
2. Készítsünk barnított vajat: a vajat (két adag salátához kb. 5dkg-ot) kis edényben lassú, enyhe tűzön felolvasztjuk, és addig melegítjük, amíg szép arany színt kap. (Először elkezd felhabozni, és a tej elválik a zsiradéktól, majd a vaj egyre sötétebbé válik, a kivált tejdarabkák a lábos alján enyhén karamellizálódnak) Lehetőség szerint világos színű (vagy rozsdamentes acél) edényt használjunk, mert ebben jobban követhető a szín változása. Jó minőségű vaj szükséges hozzá!
3. Amikor a vaj arany színű, hozzáadunk egy marék durvára vágott törökmogyorót, addig sütjük, amíg szépen megpirul.
4. Az elkészült barnított vajat levesszük a tűzről és másfél evőkanál jó minőségű fehérborecetet adunk hozzá (vigyázat, prüszköl)
5. A zöldfűszereket összeforgatjuk a barnított vajjal és a mogyoróval, sózzuk, borsozzuk, azonnal tálaljuk.
Na, én pont olyan vagyok, akikről írtál. 🙂 Ez nekem túl zöld, de mivel nagy rajongója vagyok a vajaidnak, és a tavaszi fáradságra is kell zöldség, ezért kipróbáljuk…
hát akkor pláne kíváncsi vagyok, mit szóltok:)
Dejóó ötlet, pont a hétvégén gyűjtöttünk erdőszélén vadsóskát és medvehagymát is kaptam, szuper ötletet adtál mit kezdjek vele…
Az Ottolenghi cookbook-ban is nagyon sok hasonló zöldfűszer hangsúlyos saláta van 🙂
nálam jöhet a zöld minden mennyiségben, csak a koriandert fogom majd kihagyni belöle. ez az egyetlen zöldfüszer, amelyet semmilyen körülmények között nem tudok megenni.