Eltévedünk, sikátorokon keresztül jutunk le a Kék Mecset mögötti célzott étterembe (a Balikci Sabahattin-ban kiválóak a halak!). Tizenöt perc várakozási időt ígérnek, helyette végül vagy egy óra lesz. Nem bánjuk, a hangulat remek, a vacsora kárpótol. Szezonja van a vérengző makrahalnak (Pomatomus saltatrix), amely egyáltalán nem olyan riasztó, mint a neve, grillezve ellenben az egyik legfinomabb ízű hal, nem véletlenül nevezik a török tengerek királynőjének. Egyetértünk, hogy desszertet nem kérünk, ilyen késői órán kinek jutna eszébe . Pincérünk azonban kérdezés nélkül teszi le elénk a három tányért, rajta egy-egy édesség. Bejelenti, hogy a ház ajándéka, a hosszas várakozásért cserébe. A tálka trió olyan sebességgel tűnik el, mintha napok óta semmit nem ettünk volna, szép sorjában, előbb a mézédes szőlő, aztán a tökéletes érettségű, mély rózsaszín húsú füge, végül a gríz. Azonnal lecsapok rá, régóta tervezem, hogy megkóstoljam ezt a speciális török halvát, de eddig mindig elmaradt. Cukrászdákban, utcai árusoknál gyakran felbukkan, irmik helvasi néven fut, valójában pusztán pirított gríz. Az első falatnál mosolyognom kell, pontosan olyan az íze, mint a mi grízes tésztánknak. Jár mellé egy kis török fagylalt, ami nem akármilyen: nyúlós, rágható, köszönhetően a szárított, porított vadorchidea gyökérnek, amellyel sűrűsítik. A desszertnek nagy a sikere, ízlik mindenkinek, házilag is ki kell kísérleteznem. Nem kifejezetten gyors, ellenben rendkívül egyszerű, ráadásul még reggelire is megteszi. Lehet turbózni fűszerekkel (kardamom, fahéj, narancshéj), vagy magokkal (pirított mandula, fenyőmag, pisztácia), de ezek nélkül is nagyon finom. A joghurthab hagyományosan nem jár mellé, saját adalék, jól kiegészíti.
Pirított grízes desszert joghurthabbal
(Irmik helvasi)
Hozzávalók (6 adag)
20 dkg gríz
10dkg vaj
2,5dl tej
2,5dl víz
5dkg cukor
1 vaníliarúd
csipet só
opcionális: fenyőmag, dió
A grízhez lábasban felolvasztjuk a vajat. Hozzáadjuk a grízt, majd állandó kevergetés mellett addig pirítjuk, amíg enyhe aranybarna színt kap, kb. 30 percig. Közben a cukorral, csipet sóval és a vaníliarúd kikapart magjaival felmelegítjük a tejet a vízzel. Amikor a gríz megpirult, felöntjük a folyadékkal, és addig főzzük, amíg teljesen megpuhul, felveszi az összes tejet, és darabossá áll össze. Lezárjuk a lángot, a lábasra egy lap konyhai papírtörlőt, vagy konyharuhát teszünk, ráhelyezzük a fedőt, így hagyjuk állni 15 percig (a ruha az összes gőzt és nedvességtartalmat segít felvenni). A joghurthabhoz simára keverjük a joghurtot, tejszínt, mézet és citromlevet. Habszifonba töltjük, amelyet a leírás szerint kezelünk (előre is elkészíthető). A grízes desszert mellett kínáljuk, megszórhatjuk durvára vágott pisztáciával.
Mi két hete jártunk Isztambulban és osztom a tapasztalataidat. Mi az új Egyetem közelében ettünk egy modern interpretációjú halétteremben helyi specialitásokat. Itt ismertem meg egy eddig számomra ismeretlen török előételt: a pisztáciás sajtkrémet. Isteni volt!
Biztos hogy 30 percig kell a vajban pirítani? Nekem kicsit soknak tűnik.
Nagy grízestészta-fogyasztók vagyunk. Most már 'irmik helvasi'- rajongók is lettünk. Köszi a receptet, remek lett. (A „hatszemélyes adagot” csendben bafaltuk kettecskén.)
Tegnap este elfogyasztottam egy „3 fős” adagot belőle. Finom, de csak önmagamnak túl macerás egy nehéz nap után.
De majd egyszer desszertnek.
Sajnalatos modon megint javitas kene ide:
Irmik Helvasi-an eredetileg EGYALTALAN nincs vanilarud benne.. mert az teljessen masfajta izet adja..Ez Magyaros verzioja szerintem.. de Torok receptjen nincs ilyen benne..
Joghurt- az sincs, lattam irta hogy sajat valtozat, de inkabb fagyival lehet enni…de az se muszaj..
Es a tekszturajanak pedig surubb kellene lennie..
Ra pedig nem kell pisztaciot tennie, mert benne van a fenyomag es pisztacio is teljessen masra teszi a izet..
Ugyhogy ha fozunk valamit, inkabb eredetire ragasztjuk vagy inkabb ugy irjuk hogy ez egy „sajat valtozat ” !
sorry, de én nemcsak az eredetit szoktam főzni, szeretek saját fantáziám szerint játszani a receptekkel. ha pl. szerintem jót tesz neki a vanília -igen, jót tesz, mert sokkal kifinomultabb ízű lesz tőle -akkor szívem-jogom úgy írni a receptet, ahogy én készítem. aki másképp szereti, az írja meg a saját receptjét.
Persze igaza van.. Akkor mindig elore kell mondania hogy ez ” sajat verzioja „..valamikor szokott ez oda irni de hat akkor a receptnek teteljere irnia kell. Mi ebben a temaban nagyon szigoruak vagyunk..
nem tudom, ki az a „mi”, de számomra a gasztronómia egyik legnagyobb szépsége az a szabadság, amivel egy-egy étel elkészítésébe mindenki hozzáadhatja a saját ízlését és fantáziáját. Milyen unalmas és egyszínű lenne a világ, ha mindig minden szigorúan egyforma lenne!
Ha gasztronomia szabadsagot jelenti onnek, es az hogy tudjuk hozza keverni fantaziankat, akkor inkabb teljessen uj dolgot kell megteremteni..
A meglevo, hagyomanyos izeket elrontani csak akkor jo vagy szep, ha tenyleg tudja valami ” ujjat ” hozza rakni..
Igy, az Irmik Helvasiba- csak egy vanilia rudot be rakni, az maga szamara ” szabadsagot ” jelenti?
sajnalatos modon szamomra es szamunkra nem..
Mi?
En egy Torok gourmet vagyok, Budapesten lakom, evente sok szor is haza vissza Isztambulba utazok.. Csaladom is Torokorszagi egyik legjobb gourmet-k kozul szarmaznak..
Four Seasons, Ritz Carlton,es egyeb szallodaknak segutunk a ” degustation ” esemenyeknel..
Es Tv-ben pedig par musorot keszitesnel tanacsoljuk.
Ugyhogy sajnalom, de mar itt nincs semmi vitatkozni valoja!!
egyébként nagyon szívesen veszek bármilyen hozzászólást, kritikát is természetesen, viszont -pláne ha gourmet családból származik -el tudtam volna képzelni, hogy ezt valamelyest elegánsabb stílusban is meg lehet tenni. Magam részéről lezártam ezt a komment halmazt. Viszontlátásra, sok sikert a munkájához!
Viszontlatasra es en is sok sikert kivanok maganak!