Augusztus a csöves kukorica hónapja. A dobozos kukorica, őszintén szólva, elég igénytelen egy étel tud lenni, bár akár nagyon finom is. Mondjuk pl. egy majonézes kukorica nem kifejezetten a gasztronómia csúcsa (töredelmesen bevallom, hogy imádom). Más történet viszont a nyári, friss, zsenge, csöves kukorica. Érdekes, hogy azon túl, hogy nyári balatoni hangulatot idézve, főtt állapotban fogyasztjuk, jellemzően nem nagyon kezdünk vele mást, pedig nem igazán igényel nagy erőfeszítést az előkészítése. A konzervvel nem lehet egy lapon említeni sem. Kukoricasaláta apróra vágott lilahagymával és bazsalikommal, lefejtett, pergős, édes szemek pici vajjal és sok petrezselyemmel –na, az azért pedig valami.
Grillezve is isteni, az édes, krémes kukoricának határozottan jót tesz a füstös, kicsit szenes feketeség. Ideális esetben ezt persze a szabadban, faszénen szerzi, de azért lakásban előállítva is kivitelezhető: vagy a grillbe teszem pár percre, vagy ha csak néhány cső, akkor tűzforró serpenyőben átpirítom.
Emlékszem, még nagyon régen, Mexikóban, egy indián faluban ettem olyan kukoricát, amelyet az utcán grilleztek, hurkapálcára húztak (milyen logikus, így még meg is lehet fogni), lime-ot facsartak rá, és csípős chilit szórtak rá. Mivel a gasztronómiai tudatom akkortájt még nagyon gyerekcipőben járt, sajnos nem igazán tudom visszaidézni, pontosan milyen íze volt, de emlékszem, hogy nagyon ízlett. Valami ilyesmit próbáltam reprodukálni, kicsit európaiasított változatban.
A csöves kukoricát megfőzöm. Mindenki ahogy tanulta/szereti. Én a nagymamámtól úgy tanultam, hogy kibélelem a lábast a hajával, beleteszem a csöveket a hideg vízbe, sózom, és forrástól számítva 10-15 percig főzöm. Ha tovább, akkor megkeményedik. Teljesen felforrósítok egy serpenyőt, amikor szinte füstöl, ráteszem a főtt kukoricákat, és átforgatom, hogy picit megfeketedjenek (vagy grill alá teszem). Közben kikeverem a vajat: puha vajhoz zöldcitromlevet, reszelt zöldcitromhéjat, apróra vágott chilipaprikát (nálam házi darált chili), vagy szárított chilipelyhet, sót, borsot és sok friss, aprított koriandert keverek. Ezzel megkenem a grillezett kukoricákat. A hurkapálcás módszer abszolút működik, bele lehet szúrni az oldalába (érdemes 2-3 kisebb darabra vágni). Persze le is lehet fejteni a szemeket, és összeforgatni a fűszervajjal, de így sokkal viccesebb enni. Jó party kaja.
Helló!Nemrég jöttem haza Mexikóból, és ez a kukoricás kaja még mindig nagyon finom 🙂Szoktál mexikóit főzni amúgy?Anais
jaj de jó Neked!! Főzni tulajdonképp nem nagyon szoktam, de nagyon szeretem
mesélek, ha nem baj.ma voltam egy boltban. http://www.culinaris.hunagyon jó kis bolt a hunyadi téren. vettem vegemite pasztát, meg vettem kakaóbabot, meg bourbon vaniliát, meg vettem mustárport (nem tudom minek, de szép fém doboza van), meg vettem egy lindt csokit, meg egy ciabatta féle kenyeret, meg vettem fokhagymaszószt (remélem brutális lesz, olyat akartam) – ötezerért mindezt.namost amin az állam leesett, hogy láttam a polcon balzsamecetet, fél literes üvegben, 89 ezer forintért. édesanyám nesirass, mi kerül fél liter eceten 89 rongyba?most kakaóbabot rágok. a kukoricát nagyon szeretem én is, még nem grilleztem, ha találok normálisat, kipróbálom.
Szia,megihlettél ezzel a recepttel is…sajnos nem szeretem a chilit (a vaníliát annál jobban :)), ezért módosítottam egy picit az elkészítés módján: fokhagymás-zölfűszeres-citromleves-füstölt sajtos fűszervajat készítettem, és így is isteni lett! Köszönöm az ötletet! 🙂Nagyon kedvelem a blogodat, már több mindent kipróbáltam, némi módosítással, ha éppen olyan hozzávaló volt, melyet nem kedvelek/nem tudtam beszerezni.A Culinaris isteni hely, remek beszerzési forrás, bár nagyon mélyen bele kell nyúlni a pénztárcádba…nyáron például a Haagen&Dazs (vagy Ben&Jerry’s)jégkrémek egyedüli lelőhelye kis hazánkban (legalábbis, ha jól tudom). És még mi minden más kapható… A Hunyadi téren egy kisebb, nagyon hangulatos bolt van, de Óbudán, a Perc utcában egy nagyobb, áttekinthetőbb, hihetetlen választékkal…legalábbis a magyar hiper-szuperekhez képest.Üdv,Boglya