Szóltam én előre, hogy sok eper lesz…még több is jön ám még! Ez meg egy gyors (ja nem, bocs, mégsem annyira, de nem vészes), nagyon szexi, nagyon szofisztikált, nagyon hatásvadász desszert. Én mindenesetre meg lennék győzve. (Előtte mondjuk valami guszta, kézzel evős scampi-s cucc…hmmm)Szóval. A recept ötlete egy szuper könyvből van: Neale Whitaker: The Accidental Foodie –majd még írok erről részletesebben máskor, mert nem egy sort érdemel meg , hanem sokat–nagyon sokat -meg főztem is belőle több jó receptet. Az eredeti receptet annyiban módosítottam, hogy a könyvben 10 személyes adagra való hozzávalók vannak megadva, viszont lusta voltam kiszámolni, hogy ha 10 személyre 12 tojásfehérje szükséges, akkor 2 személyre mennyi, így az arányok tekintetében egész egyszerűen a saját érzésemre hagyatkoztam (így lett a 2 adag helyett 4). Mindegy, a lényeg a tálalás. Tehát főzve van egy majdnem eperlekvár, az van összekeverve felvert tojásfehérjehabbal , sütőben 12 perc alatt gyönyörűen megemelkedik (majd jó szuffléhoz méltóan természetesen azon nyomban össze is esik, úgyhogy futólépésben kell tálalni), habos, könnyű, epres belső…és most jön a trükk: készítve van egy friss epermártás és a szufflé úgy tálaltatik, hogy a tetejét be kell vágni és bele kell önteni a friss epermártást. Eléggé zseniális.A receptet később pontosítani fogom, amint megtalálom a könyvet, amely a lakás valamely pontján felszívódott.
Kb. ezt csináltam: 25 dkg epret kb. 6-7 dkg cukorral (vagy ízlés, ill. eper édessége szerinti mennyiséggel), pici citromlével sűrűre (majdnem lekvársűrűségűre) főztem (kb. 30 perc). Felvertem 3 tojásfehérjét, amit porcukorral édesítettem. A habba óvatosan beleforgattam az epertrutyit. Kivajaztam és kiporcukroztam négy szufflétálkát (a negyedik már kis adag lett), elosztottam bennük az eperhabot. Körbehúztam egy kést az edény és a hab között, hogy szépen felemelkedjen a szufflé. 220C-on ponttosan 12 percig sütöttem. Ez idő alatt elkészítettem a szószt: 25dkg epret simára turmixoltam porcukorral és citromlével (akit zavarnak a magok, átpaszírozhatja). A forró szufflét azonnal tálaltam, az instrukció szerint a közepét bevágtam és beleöntöttem a hideg eperszószt.
This looks amazing! Even though I don’t understand the recipe, I’m sure it’s delicious!~Dianka
nyaaaaaaaaaami 🙂(sóhaj)
A legjobbkor! Jövő héten házassági évfordulónk lesz, tervezem, hogy mit főzzek (általában férjemuram vacsorázni visz, de most másképp lesz, sokkal jobbat szeretnék!). A kézzel evős, scampis cucc is nagyon jó lenne, csak éppen nagyon messze vagyunk a tengerparttól. Szóval gyűjtöm az ötleteket, aztán majd a nagy nap reggelén, anyám kertjében, a piacon vagy a szupermarketben eldől minden.Eddig az eper+pezsgő kombináció szerepel a listámon, de ez is esélyes. Bár a pontos időzítés szükségessége kicsit zavar, sokkal kötetlenebb lesz ez a vacsora ;), remélem! Meg szuffléformám sincs, pedig ma is néztem egy edényboltban. (A csokiszufflét vidáman csinálom nélküle, füles bögrékben, de az eperfelfújtat mégsem tálalhatom abban!)Egy kérdés a recepthez: a szufflétálkát mennyire töltötted meg? Kár, hogy nincs kép a felvágott és megtöltött szuffléról, nagyon megnézném.Lehetne ezt rebarbarából is, nem? Bár az eper kétségkívül látványosabb. És ha rebarbarából lenne a felfújt és bele az eperöntet?
rossamela, nagyon Boldog házassági évfordulót és jó ünneplést!!Rebarbaraszufflé+eperszósz -szerintem ízre zseniális lehet, viszont lehet, hogy a felfújt színe nem lesz valami guszta (legalábbis ha zöld rebarbarából készül), romantikus alkalomra talán ez eper szebb. A tálkát teljesen töltöttem meg, hogy szép magasra nőjjön.
I can’t understand but I want to eat it. A lot of it. Now.