Abban reménykedem, hogy akik ezt a blogot olvassák, azok között azért akadnak néhányan, akiknek ismerősök lesznek a szimptómák…Az már ugye nagyon nagy baj, ha egy nőnél nem egyértelműen a cipő győz?? Hagy fejtsem ki: az normális, hogy ha az ember Párizsban jár, akkor, ha van egy szabad órája, akkor totális transzban elrohan egy….iigeen: konyhafelszerelés üzletbe?? És nem mondjuk egy cipőüzletbe (az összes múzeum után természetesen)? Merthogy velem ez történt pár hete. Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért nem egy bármilyen üzletről beszélünk ám, hanem egy profi gasztronómiai szaküzletről, amelyben profi szakácsok és cukrászok vásárolnak.
A Mora nevű üzletet sajnos már évekkel ezelőtt felfedeztem magamnak, így amikor két hete szombaton átvonatoztam Párizsba, hogy egy barátom búcsúbuliján vegyek részt (ez innen Brüsszelből komoly 1 óra 20 perces vonatozás, kb. mintha Budapestről úgy Szolnokig utaznánk…), akkor egy Párizs feeling-es nagy séta és a barátaimmal való kávézás után mondtam, hogy nekem sajnos igen fontos elintéznivalóm van még, úgyhogy később találkozunk. Szerencsére ők azért némileg ismernek, úgyhogy amikor kiderült, hogy hová igyekszem annyira, akkor kedvesen felajánlották, hogy csatlakoznak, gondolván, hátha találunk ott valami megfelelő ajándékot a búcsúztatottnak. Háát, azért amikor finoman próbáltam ráutaló magatartással figyelmeztetni, hogy ez nem kifejezetten az a bolt és gondolják-e, hogy vajon a fiú valóban egy habzsák szettnek örülne-e a leginkább, akkor felmérték a helyzet komolyságát és magamra hagytak.
A bolt elé érve, higgadtan megálltam, maximális (de ennél tényleg egy fillérrel sem több!!) financiális limitet határoztam meg, nagy levegőt vesz, kifúj, csak nyugodtan..belép. És innentől kezdve ismerős, ugye? Az eksztázis lassan, lopakodva érkezik. Leginkább külsőként vicces ezt látni, amikor egy barátnőm például, aki a ruhákkal van hasonló kapcsolatban, először csak úgy ténfereg, ártalmatlanul nézelődik, már-már frusztráltan távozik, hogy nincs semmi nekivaló, de azért alig lehet már hozzászólni, aztán hirtelen hopp, az első tetsző darabbal elindul a lavina, aztán a végén úgy kell szinte erőszakkal leállítani és kirimánkodni a boltból.
A bolt a gasztromániások számára paradicsom, nem egy flancos, csili vili Kátay típusú, neem, annál sokkal komolyabb. És minden van. Minden átmérőjű, minden formájú. A klasszikus gyönyörű (és megfizethetetlenül méregdrága) rézedényektől kezdve, a modern szilikonos cuccokon át a csokoládékészítő formákig minden. A bolt 1814 óta létezik, fantasztikus az egész cég története, az ember úgy látja maga előtt, ahogy a 19. században járnak ide a francia cukrászmesterek, a szellem ott van. Az eredeti, első tulajdonos, Charles Trottier rézműves- és bádogosmester1835-ben elsőként adott ki egy termékkatalógust, ami akkortájt óriási újdonságnak számított, úgy is, mivel igen ritka volt, hogy egy kézműves ilyesfajta üzleti érzékkel rendelkezzen. Innentől kezdve a cég karrierje megállíthatatlan volt, a francia cukrászmesterekkel együtt a jó minőségű felszerelések iránti kereslet is nőtt világszerte. A bolt elsősorban a méltán világhírű és kiváló minőségű francia Matfer cég termékeit forgalmazza (ami gyakorlatilag az eredeti saját cég, csak mára kettévált a gyártás és a nagykereskedelmi forgalmazás és a bolt.)
Van még egy sarokkal odébb a másik bolt is (meg a környéken még több), az ma már az összes útikönyvben szerepel, ezért állandóan tele van amerikai turistákkal, én sokkal jobban szeretem ezt a kisebbet, a Mora-t, mert átláthatóbb, emberléptékűbb és egy fokkal kevésbé barkácsbolt jellegű. A pénztár körüli hát, hogy is mondjam kissé körülményes és hosszadalmas művelet egyfajta pszichés attitűdöt igényel, Rashid és Ahmed ceruzával sajátkezűleg listázzák az összes vásárolt terméket, majd áttessékelnek a pénztárhoz, ahol ezeket ismét kézzel beütik, majd az ember visszafárad Rashid-hoz és Ahmed-hez, akiktől végre megkapja a cuccot. De hát, ha már Párizsban van az ember, akkor legyen edzett.
Tudom, hogy nem járunk minden nap Párizsban és tudom, hogy ha eljutunk oda, akkor rengeteg minden más dolgunk van ott. Azért remélem, nem baj, hogy megosztottam ezt az élményemet. És ha ott vagytok nehogy kihagyjátok!
Ja, és mit vettem? Néhány különböző méretű levehető aljú cakkos formát, hogy a tökéletes citromtortám majd tökéletesen nézzen ki. És még néhány „ápróságot”. Cipőt pedig tényleg nem.
Nagyon tetszett ez a kis beszámoló 🙂 március végén készülünk a párommal Párizsba 🙂 azt hiszem, ezt nem fogjuk kihagyni 🙂 🙂 🙂várom a következő írásod,üdv. Orsi
Az a jó konyhafelszerelésben, hogy a magunkfajta őrülteknek ugyanannyi (vagy több???) örömet okoz, mint egy új cipő, viszont senki sem fogja észrevenni és túlzó költekezésünk miatt felelősségre vonni. Egyébként a ma esti finn vendégeknek gorgonzolás kosárkákat adok kosárka nélkül, mert bár nagy tisztelettel megtekintettem őket az Ikeában, de másodpercek alatt felmértem, hogy az addig összegyűlt íróasztallámpa, három kaspó, öt tekercs csomagolópapír és egy tízhónapos gyermek összeállítás mellett nem tudnék velük maradandó sérülés nélkül elevickélni a parkolóig, így korpovittal kapják a finnek, hapankorppuval a magyarok. Utóbbi smirgli állagú finn kenyér Finncrisp néven kapható pl a Kaiser’sben. Melegen ajánlom! Zord külalakja ellenére nagyon finom. És egészséges.Üdv, Eszter
A Finncrisp tényleg klassz dolog..én is ajánlom. Az egyetlen dolog, amit leemelek a fogyókúrás polcról…🙂 Kata
Többször voltam már Párizsban, egyszer én is találtam egy fantasztikus kis boltot, valahol a Vendom tér mögött. Filéres tüneményes dolgok voltak ott, azt sem tudtam, mit válasszak, melyiknek venném a legnagyobb hasznát, lényeg, hogy egy jelentős mennyiségű készpénzt hagytam ott. Itthon aztán vertem a fejem a falba, hogy azt se meg azt se vettem meg, pedig….. Azóta már kétszer is voltam, de valahogy a férjem mindig szagot kapott, ha arra akartam venni az irányt. El is határoztam, ha módomban lesz egysze egyedül menni, bevetem oda magam, és felvásárlom az egész boltot. Akkor majd útba ejtem Morát is. Cipőt meg itthon is lehet kapni.
Köszönöm szépen a tippet, jövő héten megyünk Párizsba és éppen tippeket keresek, merre érdemes egy múzeumokat már látott gasztrománnak kalandoznia ráérő idejében.