Zöldbab dióolajjal és pirított dióval

Lassacskán kezdek magamhoz térni, a konyhában azonban még moderato-ban üzemelek -ez persze nem azt jelenti, hogy két hete egyáltalán ne főztem volna, csak még komolyabb akcióra nem került sor. Saláták, sorbet-k, egy-két vendégváró sütemény már debütált. Egyelőre még annak a varázslatában élek, hogy bármikor hozzájuthatok zöldpaprikához, kovászos uborkához, görögdinnyéhez, málnához, sárgabarackhoz, juhtúróhoz, stb. stb.

Vagy éppen sárga zöldbabhoz -ez Brüsszelben pl. különlegesség számba megy, ott alig találkoztam vele. A környékemen találtam egy zöldségest, akinek -már ha az ember a megfelelő időben megy -nagyon szép áruja van. Nála sikerült ezt a gyönyörű zöldbabot vennem -külsőre is látszódott, hogy kiváló minőségű, és nem is csalódtam -már nyersen is olyan friss, ropogós, lédús, zamatos, ízes volt, hogy szinte így is meg lehetett volna enni. Ezért olyan fogást készítettem belőle, amely minimálisan nyúl az ízéhez, csak még jobban kihangsúlyozza:

A zöldbabot nem vízben főztem, hanem gőzön kb. 8-9 percig pároltam (a hegyes végét soha nem vágom le, az a legízesebb). Közben 180C-os sütőben ugyanennyi idő alatt megpirítottam egy nagy marék diót. Tejfölt kikevertem dióolajjal, 1:2 arányban (2ek tejfölhöz 4ek dióolaj), kevés sóval, borssal, összeforgattam a zöldbabbal -úgy, hogy ne tocsogjon az öntetben, csak épp vékonyan bevonja. Pici reszelt citromhéjat is adtam hozzá. Végül megszórtam a pirított dióval és pirospaprikával (ami kivételesen nem magyar, hanem spanyol, füstölt).