Hozzávalók (8 adag)30dkg hátszín (egy vastagabb szelet), szobahőmérsékleten
2 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál vaj
só, bors
8 tortilla lap (35cm átmérőjű)
20dkg gorgonzola
10 dkg rukola
16 darab félig szárított paradicsom
Megsütjük a hátszínt: a húst feltétlenül szobahőmérsékletre hozzuk, mielőtt dolgozunk vele (tehát felhasználás előtt legalább 2 órával kivesszük a hűtőből). A hússzeletet mindkét oldalán megkenjük egy-egy evőkanál olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk. Egy vastag falú serpenyőt zsiradék nélkül, füstölésig felhevítünk. Beletesszük a hátszínt, és oldalanként 3-3 percig sütjük (aki nem szereti, ha a közepe rózsaszínű, szaftos, sütheti tovább is, de úgy nagyobb a veszélye, hogy kiszárad, és „cipőtalp” lesz a végeredmény.) Amikor megfordítjuk, aládobjuk a vajat is. Kivesszük a serpenyőből, lehetőség szerint sütőrácsra fektetjük, és szeletelés előtt tíz percig pihentetjük. Minél vékonyabb szeletekre vágjuk. A tortillákat megkenjük két-két evőkanál gorgonzolával. Ráteszünk egy-egy marék rukolát, két-két szem szárított paradicsomot, végül a vékony hátszín szeleteket. Palacsinta szerűen, szorosan feltekerjük, két végét behajtjuk. Tálaláskor félbevágjuk. (Ha szállítjuk, egyenként alufóliába csomagoljuk.)
Akinek esetleg van kedve, jöjjön el most csütörtökön, május 26-án 18h órakor az Óbudai Múzeumba, ahol a Macskaköves Esték keretében tartok beszélgetést/előadást nemzetek konyháiról, gasztroblogokról és hasonlókról. A múzeumban kamarakiállítás tekinthető meg az 1880-1950 közötti óbudai vendéglátásról, nagyon kíváncsi vagyok rá.
Kedves Ch&V! Ha már gorgonzola és ruccola akkor nem lehetne/kellene 'rotolli'-nak hívni? Vagy ez annyira más?