Vaníliás-egreses clafoutis

A clafoutis (ejtsd klafuti) klasszikus francia édesség, amelyet hagyományosan nagy szemű, fekete cseresznyével készítenek. Franciaország középső részén található Limousin tartomány az eredeti otthona, és az autentikus recept szerint maggal együtt kerül bele a gyümölcs, mivel a magja egyrészt ízt is ad, másrészt így nem fő ki a cseresznye rózsaszín leve. A receptje elég trükkös – amilyen egyszerű, olyan nehéz eltalálni a tökéletes – nem túl tojásos/remegős/nyúlós állagot. Nekem az alább ajánlott arányokkal működik a legjobban.

A végeredmény egyfajta könnyű tejpite. Franciaországban a leghétköznapibb nyári desszert, és gyakorlatilag bármilyen szezonális gyümölccsel készíthető. Idén egressel ajánlom, aminek már a neve is külön fejezetet érdemelne. A köszméte/pöszméte elnevezés a Tiszántúl északi részére, illetve a Hajdúságra jellemző, míg a piszke a Duna-Tisza közén és a Jászságban terjedt el. Kivétel ez alól dél-kelet-alföldi püszke, illetve a Felvidék és a Borsod vidéke, ahol büszkének nevezik. Az egres egyértelműen a Dunántúlon használatos név. Az egresnek igen rövid a szezonja, amikor piacon nem kapható frissen, fagyasztottat is nyugodtan lehet használni. A clafoutis-hoz használt gyümölcs bármi más is lehet, a klasszikus cseresznyétől a körtéig. (Vagy akár keverve, az egres például kiváló málnával is). Mi több, sós-zöldséges változatokkal is lehet kísérletezni – cukkinivel, paradicsommal, parmezános masszával, de az már egy másik történet.