Tormás-céklás túrókrém

Gyors és látványos kis vendégváró falatka ez, főzésből megmaradt féladagos alapanyagokból eszkábáltam össze három perc alatt. Amikor sült céklát készítek, mindig jóval többet sütök a kelleténél, alufóliába csomagolva ugyanis kiválóan eláll néhány napig a hűtőben, és vagy egyszerűen meglocsolom kevés olívaolajjal, és megsózom, vagy salátához, esetleg leveshez használom fel. Most lereszeltem, és kencét készítettem belőle.  Elég jó kis színe van. Tetején durvára vágott pisztácia.

Pumpernickel kenyérre kentem, erre a német származású, sötét barna, szinte fekete színű, többnyire téglalap formájúra vágott, előszeletelve kapható kenyérre, én a DM-ben szoktam venni. Durvára őrölt rozslisztből készül, az állaga kellemesen tömör, darabos, az íze is nagyon jellegzetes, enyhén savanykás, ugyanakkor édeskés, elsőre, sokan nem szeretik, pedig van, amihez nagyon jól passzol. Például ehhez a pink kencéhez.

Hozzávalók (kb.12 szelet)

12,5dkg krémes túró

1 kisebb sült cékla, meghámozva, finomra lereszelve

1 kisebb zöldalma, meghámozva, finomra lereszelve

1 teáskanál ecetes torma

1 teáskanál frissen reszelt torma

2 evőkanál olívaolaj

1 kávéskanál zöldcitromlé

só, bors

A hozzávalókat összekeverjük, és rozskenyérre (vagy pumpernickelre) kenjük. Kifejezetten jót tesz az ízeinek, ha áll egy órát. Tetejét megszórhatjuk durvára vágott pisztáciával, vagy más maggal.

Ez pedig egy új gasztronómiai oldal, szerzője Dibbuk művésznéven publikál, írásaival a Pesti Műsorban találkozhattatok.