A Kalifornia tekercs tulajdonképpen „újhullámos műszusi” amelynek minden valószínűség szerint jelentős szerep tulajdonítható abban, hogy világszerte hódításnak indultak a szusibárok. Szegény japánok ma már nyilván megbarátkoztak vele, de valójában szinte ugyanolyan egzotikus számukra, mint nekünk. A tekercset a gasztronómiai történészek nagy része szerint 1973-ban egy Ishiro Mashita nevű szusiséf kreálta egy Los Angeles-i étteremben. Az ízesített rizsbe tekert hozzávalók: avokádó, uborka és szurimi azaz (halból és adalékanyagokból kézült) rák-imitáció minden valószínűség szerint jobban megfeleltek az amerikai ízlésnek, mint a nyers hal. Az ötletet az amerikaiak valóban értékelték is: a tekercs hatalmas népszerűségre tett szert, és az igazi szusikat maga után húzva, elindult a világhírnév felé. Hatalmas szerepe volt abban, hogy a szusi hagyományos japán ételből a világon mindenütt elterjedt, divatos ínyencséggé vált. Talán még abban is, hogy New York legdrágább étterme ma egy elegáns szusibár, amelyben egy vacsora átlagosa 500USD körül mozog. Valamint abban is, hogy két sarokkal odébb egy McSzusi típusú gyorsétteremben kb. 5USD-ért árulnak egy tálca szusit.
Szusirizs főzése
Hozzávalók (4 adag)
20dkg szusirizs
0,6dl rizsecet
2,5dkg cukor
2tk só
A rizsszemeket először nagyon alaposan átmossuk. Többször –legalább 5, 6 alkalommal, annyira, hogy ha vízbe áztatjuk, és kézzel megkavarjuk, akkor a víz teljesen tiszta maradjon. Egy konyharuhára terítjük, és megszárítjuk. Lábasba tesszük, ráöntünkk 3,5dl vizet. Erős lángon felforraljuk, egy-két percig forraljuk. Ekkor levesszük a hőt takarékra, és a rizst fedő kb. 15 perc alatt puhára főzzük. Közben egy kis lábasban összemelegítjük a rizsecetet, a sót és a cukrot, hogy felolvadjon. Amikor a rizs megfőtt, levesszük a tűzről, hozzákeverjük az ecetet, majd fedő alatt 15 percig pihentetjük.
Most megkóstolnám:))!!! A pácolt gyömbért, már én is elkészítettem, de jobban néz ki a rózsaszínes gyömbér, nem vagyok igazán képben, hogy az egy olyan fajta, vagy valamilyen pácolási folyamat eredménye.
Az a gyömbér azért lesz rózsaszín, mert bébigyömbérből készítik, vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy nagyon fiatal és zsenge legyen, akkor magától rózsaszín lesz.
Én is hasonló módon készítem, annyi különbséggel, hogy nem melegítem fel a rizsecetet, hidegen kevergetem addig, amíg el nem olvad a cukor és a só, úgyis ki kell hűteni majd az egészet.
Én van, hogy akár 8x is átmosom a rizst, bár utána nem szárítom meg, rögtön megfőzöm, pihentetni pedig a rizsecetes cucc előtt szoktam. Nagyon fontos, hogy jó rizst válasszunk, nálam a Nishiki márka vált eddig be a legjobban.
Egy féloff kérdésem lenne: Itt állok 28 évesen, és még nem ettem szusit. Hol lehet Budapesten jót kapni? Lehetőleg nem 500 USD-ért. 🙂 Esetleg olyan helyet tudtok ajánlani, ahonnan rendelni is lehet? Mert most itthon vagyok a kislányommal, a férj nem szereti az ilyesmit, úgyhogy ha néha elszabadulunk valami étterembe, akkor inkább valamilyen európai ételt keresünk.
Nem tudom, h mennyire autentikus, de a Wasabi nevű étterem(lánc) nekünk bejött. Házhoz is szállítanak, de dizájnos az étterem, egyszer érdemes megnézni. Az óbudai éttermükben van tolóajtós-térdeplős különterem,ahol csak 1 asztal van, mint egy VIP szoba a szamuráj filmekben, tiszta izgi! All you can eat lehetőségük is van, amikor egy nagyon elnyujtott ovális alakú futószalag mellett ülsz és leveheted róla ami megtetszik, szerintem poén. Ha jól emlékszem a hétköznap ebéd 4000Ft, este persze drágább, de kipróbálni délben is lehet. Én azt hiányoltam itt, hogy senki nem homályosít fel arról, hogy mit eszel éppen és így pont az ismerkedés lehetőségét veszik el. Adhatnának pl egy fényképes magyarázós étlapot… A Roosevelt téren is láttam egy Japán éttermet, az biztos drágább.
Pomme Pomme, szerintem akkor jársz a legjobban, ha saját magadnak csinálod, úgy többet variálhatsz az ízekkel. 🙂
Egyetértek az előttem szólóval, otthoni kísérletezés közben jóval bátrabb vagyok, mint egy futószalag előtt csücsülve és hevesen barkobázva 🙂
Én ezen a vonalon az édes-savanyú sertéssel indultam, így szépen lassan hozzászoktattam magam az ízekhez és a fűszerekhez, a fűszerespolcot pedig az új jövevényekhez. 🙂 Sok szerencsét!
Igen, az otthoni a legjobb, de ha választani kell, én is Wasabit ajánlanám, ha nem is annyira autentikus, mert azért nem a legszuperebb alapanyagokat használják, és kicsit alkalmazkodtak is az európai ízléshez, de szerintem akkor is finik a kaják. A mochijukat kifejezetten imádom 🙂 Másik jó hely még a Bambuszliget.
Köszönöm, akkor valószínűleg a Wasabi lesz.
Dög! Szerintem igazad van, csak nem szeretek belevágni úgy egy receptbe, hogy a leghalványabb fogalmam sincs arról, hogy kb. milyen lesz a végeredmény, és amit csinálok, az hasonlít-e arra, amit amúgy szusinak neveznek. 🙂
Négy napja érkeztem Ny-ba, mindent látnom kell…
Melyik ez a két étterem?
köszönöm:
Igazi szusit még a japánok sem csinálnak otthon… Okuyama Budán.
Én sok helyen ettem már sushit de a legfinomabb szerintem a Lunchbox-ban volt.Frissen készítik és ez fontos a sushinál.Házhoz is szállítanak. ( http://www.lunchbox.hu)A Wasabiban én még nem ettem jó sushit,de ez izlés dolga.