Elkészült az idei első adag szárított paradicsomom. Jobban mondva, ez az első adag félig szárított lett, ugyanis 1. nekem így ízlik a legjobban, 2. kifejezetten a hétre készült felhasználásra (egyébként sem vagyok jó semmilyen tartósításban, mert soha nem tart, hanem elfogy.). Többféle módszerről és sütőhőmérsékletről lehet olvasni, részemről továbbra is azt vallom, hogy mindenkinek a saját sütőjében kell kitapasztalnia, hogy mi működik. A Bűvös Szakács ezt a módszert ajánlja. Az én sütőmben továbbra is 100C-on 8-10 óra alatt szárad meg teljesen, a félig szárítotthoz pedig 4 órán át sütöm 120C-on. (Tavalyi részletes leírás).
A képen: a jobb oldalon morzsás paradicsom confit: a félig szárított paradicsomot formába nyomkodtam, a tetejére pedig olívaolajjal, petrezselyemmel, friss kakukkfűvel, sóval, borssal, parmezánnal összekevert friss kenyérmorzsát tettem, grillben aranyra sütöttem. Elegáns előétel.
Bal oldalon? Na, ki találja ki, mi ez? Természetesen a paradicsomok leve. (Mert ugye a tudósok szerint abban az íz..)A sütéshez kimagoztam őket, levüket kikanalaztam, mindezt összegyűjtöttem, pár pillanatnyit mixeltem (hogy a magoktól elváljon a kocsonya), átszűrtem. Átszellemülten álltam a konyhában, és iszonyatos koncentrálás közepette ízlelgettem a nedűt. Az ítélet? Őszintén. Elképesztő. Ennek a tömény, 150%-os paradicsomvelőnek(?) olyan intenzív, egy szem só nélkül is sós íze van, hogy szinte egy korty is kielégíti az ízlelőbimbókat. Kb. 2kg paradicsomból lett olyan ½ liternyi. Egy profi, kreatív szakács ebből biztos valami koncentrált zselét, vagy esszenciát készítene, én viszont csak örülök, hogy néha sznob vagyok, és azért próbálok ki dolgokat, mert azt mondják.. . Egyébként jégbehűtöttem, némi borssal és füstölt sóval szórtam meg.
Néhány recept a magyar blogokról, oldalakról:
Olívabogyós kosárkák, zsemlék, vagy pogácsák (Domestic Goddess)
Spenótos töltött gomba, vagy bruschetta (Kicsivú)
Kecskesajtos lepényen (Lilafüge)
Kucsmagomba mellett (közösgomba)
Chutney és árpagyöngye (Origo/Kaldeneker)
Annyi kiegészítés, hogy nálunk most egy déli teraszon a napon is simán lehet aszalni, pl. Zsebi leírása alapján (megpróbálom a közvetlen linket a hozzászólásra):http://href.hu/x/36kgSok kilóval érdemes kezdeni (amennyi tálca, tepsi csak van), mert nekem tavaly 1 próbakilóból kb. 4 deka lett (én csontszárazra aszaltam a sütőben).
pont most fordul termőre a paradicsomültetvényem :), a levet kipróbálom mindenképp! kösziaszaltat meg veszek genovában 🙂
tudósok :))
Hmm, hmm… mire jó a sznobizmus? Nem gondoltam volna.:)Pont tegnap este gondoltam erre a témára, amikor a karikára vágott paradicsomok után a deszkán maradt kis magos levet suttyomban felhörpintettem, és megállapítottam, hogy fenomenális íze van. 🙂
sznobnak lenni jó. innen is látszik 🙂
jaja, a gasztrómián kívül a művészet, dizájn, technika is sokat köszönhet a sznoboknak …. bár amerre halad a világ, azér’ eltörtem volna a lábát annak a a kis hülye sznobnak, aki először jött le a fáról 🙂
írtam már, de megint megosztom a tapasztalatom: én vesszőtálon (esetleg bambusztálcán – a lényeg, h. jó szellős legyen alulról is) aszalom a paradicsomot, kánikulai napokon 2 nap elég hozzá, amúgy 3-4 inkább (este be kell vinni, különben kampec). én 4-be esetleg 6-ba vágom és direkt vigyázok, h. a leve benne maradjon (chilivel ellentétben ;). és köszi a postot, király!!!
Hahó! Hogy én milyen hálás vagyok ezért a posztért, el sem tudom mondani 🙂 Napok óta azon aggódom mi lesz a rengeteg paradicsommal a kertemben, mert befőzni nincs időm. Most azon aggódom, hogy miért nincs több paradicsom a kertemben 😛 köszi!
Éppen most jártam Olaszországban, s ettem nagyon finom, szárított paradicsomot olívaoljjal,fűszerekkel.hmmmmmmmmmRemek!!:)