Nem is tudom, a címben szereplő két alapanyag közül melyik a megosztóbb. Az olvasók egyik fele minden valószínűség szerint a sárgaborsó láttán fordít azonnal hátat, a többiek pedig a korianderre ugranak (de az ugye genetika). Az itt maradó gyűszűnyi csoportot sok szeretettel üdvözlöm.
Azt hiszem, a sárgaborsó annyira jellegtelen, hogy még arra sem méltatjuk, hogy igazán szenvedélyesen utáljuk. Mert a paradicsomos káposzta, vagy a finomfőzelék legalább heves érzelmeket bír kiváltani, de a sárgaborsó? Szegény, az még arra sincs hitelesítve, hogy utálják. Rémes sors. A Dining Guide szakírói pályázatán a beérkezett főzelék-esszék között emlékeim szerint egy, azaz egyetlen szerző foglalkozott vele (a nyertest egyébként a szerdai Év Étterme díjátadó gálán hirdettük ki, és a többi, a szívünkhöz legközelebb álló írásokat is hamarosan bemutatjuk.). Magam sem sorolnám a favoritok közé, de nem azért, mert nem szeretem, hanem azért, mert megfeledkeznék róla. Kivéve, ha az új formájában kerülne elém. (vagy pl. az Alabárdos szombati ebédjén felszolgált formájában, nyelvsalátával, enyhén füstösen).
Két dolgot konstatáltam: egyrészt, hogy teljes mértékben érthetetlen, hogy a sárgaborsót, hogy jutott eszébe valaha valakinek berántani. Hiszen önmagában olyan tömény és sűrű, hogy a liszt csak tovább erősítené a csirizes jelleget. Másrészt, hogy a sárgaborsó sok friss zöldfűszerrel egészen új életet kezd el élni. Legyen az koriander, petrezselyem, vagy menta. Kétféleképpen tetszik legjobban: vagy teljesen natúr, nem is pürésítve, kevés citrommal és nagyon jófajta olívaolajjal meglocsolva, amolyan salátaként; vagy zöldcitrommal, rengeteg korianderrel , chiliolajjal és fűszerekkel. (A főzelék közepére dukkah fűszerkeverékkel összeforgatott borsó került). El lehetne még menni teljesen indiai irányba, az ő sárgaborsófőzelékük a Matar Dal, ebbe a főzés végén kerül a tisztított vajban pirított fűszerkeverék.
De nagyon tetszik a 101 Cookbook blogról ez a leves (rajta fokhagymás joghurt és fekete olajbogyó), vagy ez a másik vegán leves, édesburgonyával és kellel. Az is kiderült, hogy magának a borsónak is jó íze van, nem is biztos, hogy legközelebb egyáltalán pürésíteném. Ez így önmagában persze hivatalosan csak köret, lehetne pl. malaccsászár, harcsa, vagy ropogós tésztában kisütött hagymakarikák mellett.
Sárgaborsófőzelék korianderrel és chiliolajjal
Hozzávalók (2-4 adag)
30dkg sárgaborsó
8dl leszűrt zöldség-, vagy húsleves
1 fej egész hagyma, egészben
6 gerezd fokhagyma, héjastul
só, bors
fél zöldcitrom leve
1 csokor friss korianderzöld, finomra aprítva
Chiliolaj
A sárgaborsót megmossuk, átválogatjuk. Kuktában felmelegítjük a húslevest, hozzáadjuk a sárgaborsót, a hagymát és fokhagymagerezdeket (héjastul). Sózzuk, borsozzuk. Kuktában kb. 30 perc alatt puhára, de nem pépesre főzzük. A hagymát és fokhagymát eltávolítjuk, majd szűrőkanállal egy tálba kivesszük a megfőtt borsó kb. felét. A többit robotgéppel simára pürésítjük, majd összekeverjük az egész borsóval. Ízesítjük zöldcitrommal és sok finomra aprított korianderzölddel. A tetejére chiliolajat locsolunk, amelyet vagy készen eszünk (Ázsia), vagy magunk készítünk el: semleges olajat hevítünk, majd ráöntjük chilipehelyre. Állni hagyjuk, majd leszűrjük.
A sárgaborsó valóban megsoztja népet. Én, személy szerint sokáig nem szerettem. A görögöknél azonban van a sárgaborsóhoz hasonló fava nevezető „lencse”. Az íze pontosan ugyanolyan. Ők ezt megfőzik, pürésítik fohagymával, sóval, olivaolajjal és pirítóssal, bagettel, pitával tálalják. Ebben a formában a sárgaborsó nagyon nagyon finom.
a fava az a lóbab -vagy a görögöknél lehet, hogy van valami más fava? a lóbabot én is imádom,frissen nagyon nehéz itthon szerezni, pedig úgy az igazi. szárítva/mélyhűtve lehet kapni a keleti élelmiszereseknél
én imádom a sárgaborsót, a koriandert pedig kezdem megszokni : )úgyhog yezt kipróbálom.
sárgaborsóból nekem még a hagyományos főzelék is nagyon csúszik füstölthússal(persze minimál rántással, ahogy anyukám készíti).
igen, a másik, amit folyamatosan berántanak és semmi értelme: az a krumplifőzelék. Chili, sztem azon gondolkozhatunk még, hogy hogyan lehetne leépíteni az emberekben ezt a főzelékhezvalamijózsíroshústegyünk jelenséget (ld. akár a fenti hozzászólást). mert a főzeléknek a zöldségről kellene szólnia, egytál ételként és nem ledegradálva holmi mellékes köretnek, nem?
talán az indiai hozzáállás a megoldás – na még gondolkozom én is 🙂 tm
Speciel én mindig szerettem a sárgaborsót, viszont szerintem nagyon régen nem rántottam be a hagyományos főzeléket sem, mert épp elég sűrű lett anélkül. A koriandert én megeszem, de hát a lakásból ki van tiltva.:)
De valamilyen levest kipróbálok az ajánlottakból, nagyon szimpatikus.
A fava a görögöknél nem a lóbab, hanem tényleg a sárgaborsó. A Santorinin termelt verziója különleges ínyencfalatnak számít – gondolom ennek a vulkanikus talajhoz lehet köze.
Fokhagymásan pürésítve, olívaolajjal meglocsolva valóban nagyon finom. Mi is azóta szeretjük hogy ott kipróbálhattuk 🙂
http://www.santonet.gr/restaurants/fava.htm
Szeptemberben, amikor Santorinin jártunk ott találkoztam a fava-val, ott ez abszolút sárgaborsó, de fava lenyének hívják : )
ah, nem véletlenül neveztük anno (ovi, iskolai menza) „betonfőzelék”-nek:)
rozi
Off
Hogy állsz a dedikálással? 🙂
On
Szerintem teljesen felesleges pürésíteni (azaz újabb eszközt összepiszkolni és mosogatni), kicsit tovább főzve magától szétfő a sárgaborsó. Nálunk még egy levesesebb állagú megy nagyon, külön megfőtt cérnametéltet teszek bele, sok friss petrezselyemzöldet, külön dinsztelt hagymakockát, és római köménnyel fűszerezem még (babérlevéllel és egész fekete borssal fő).
A rántás meg azért volt/van minden főzeléknél, hogy „táplálóbb” legyen, azaz több kalóriát tartalmazzon a fizikai munkához. Menzán meg ugye olcsóbb a rántásfőzelék zöldséggel „díszítve”. 🙂
Ezt a főzelék dolgot már sokszor megrágtuk. Krumpli, sárga és zöld borsót, babot, lencsét (sima és vörös), tök felesleges rántani… Lágyítani tejtermékkel (joghurt, tejszín, tejföl) remekül lehet és a zöldfűszer sokat emel, alakít rajta.
Az ovisaim legalábbis így imádják:-)))
Ez a korianderes verzió klassz, magamnak el is készítem! Köszi.
A tetejére lehet locsolni kevés karakteres olajat, (pl. argan olajat, ahogyan a Casa Moro is ajánlja) vagy feketekömény – azaz borzas kata- olajat, mindkettő kapható itthon is.
Szegény sárgaborsó! Nekem sem igazán jut eszembe, pedig szeretem…
És rántást sem értem, többi zöldségnél sem, de a keményítősöknél végképp értelmetlennek tűnik.
LepkePillangó
Rántás nélkül, kicsi füstölthús lével, sima pirított hagymakarikával nagy étel! De ezt a korianderest is ki fogom próbálni, nálunk nincs kitilva.
Maria, hol lehet kapni borzaskata olajat? milyen jó lehet vele, tényleg!
A fava olaszorszagba csak a lobabot jellemzi, meg valami mast amit nem illik itt leirni. Olyan mint egy orias zold bab, es igen: altalaban frissen eszik. Nalunk (kozep olaszorszag) olivaolajas piritossal vagy friss hazi kenyerrel hagyomany megenni. Javasoljak, hogy a szedes utan azonnal meg kell enni, mert sokka finomabb. Apam tobb kilos zsakokba fogyasztotta, en utaltam mint a lencset. Ezutobbival kibekuldtunk, a lobabbal pedig nem tallakoztunk tobbet „szemelyesen”.
Tobbnyire csak majus tajan kaphato, de van aki „latott” belole a Becsi zoldsegpiacon junius vegen is.
Ami meg egy kurioszum az az, hogy letezik egy genetikai elteres amitol bizonyos emberek verszegenysegbe szemvednek ha fava babot esznek. Szardinia szigeten, mivel evszazadokon at egy zart tarsadalom elt, nagyon elterjedt es ismert problema. Szoktak is mondani, hogy ha valaki a piacon kivesz egy zsak fava babot, az emberek azonnal kezdenek menekulni (gondolom kis tulzassal).
Gondoltam, hogy lesz feedback a post-odban a szombati ebédről, de hogy pont a sárgaborsó-nyelvsaláta- savanyú káposzta- üdvözlőfalatka dolog fog megihletni, azt nem gondoltam volna 🙂 De örülök neki.
Chili, feketekömény olajat a Mammut I földszintjén lehet kapni, a nemrégiben nyilt ecet-olaj-ital boltban, sok más érdekesség mellett.
Kedves Zsófi,
most tartom kezemben a Győr-Moson-Sopron megyei „KISALFÖLD GASZTROMAGAZIN”-t, és épp elkezdtem olvasni a cikket Veled. Én már régóta olvasgatlak Téged, szóval tudom a címet, hol lehet elérni 🙂 Csak szeretném felhívni a figyelmedet, hogy a bevezetőben ezt írják: A chiliesvanilia.hu-nak már egymillió látogatója van.” Egyszerűen nem értem, hogy írhatták így el. Csak gondoltam, szólok.
Üdv
Trichterwinde
I hope you don't mind my commenting in English–my Hungarian is too poor for writing! This is my first time on your lovely blog; I can't wait to see more. I'm looking for a good recipe for turos gomboc, which is what brought me here. Your recipes look lovely!
@tm
„hogyan lehetne leépíteni…”
én meg a „ledegradálva” szóval vagyok így:)
Én kedvelem a sárgaborsót. Sosem rántom, sűrű az magától is. Kipróbálom ezt a változatot, csalogató!!
Csicseriborsóból is lehetne, nem?
Én szeretem a sárgaborsót, szoktam is főzni.
http://www.receptonline.info
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Én nagyon szeretem a sárgaborsót és pirított kenyérrel kicsit hígabban, mint a főzelék, de mégsem leves.
Szia Zsófi,
most ettem a Pastrami étteremben indiai sárgaborsókrémleves néven futó remekművet – szerecsendió, kókusztej, bors, korianderzöld amit azonosítottam benne, és egy nagyon kevés fahéj, ami igazán nem karaktert, hanem melegséget, mélységet ad az ízhez. Biztos kipróbálom itthon, remélem eredményes leszek! : )
Ági
Örölt korianderrel??? szerintettek megprobálhatom?
Némi tökmag olajjal jött be nekem leginkább.
Szerintem a zöldborsó főzelék petrezselymes rántással, a zöldbabfőzelék meg foghagymás rántással nagyon finom. A jól elkészített, illatos rántás ugyanúgy kiemelheti, kiegészíti a zöldségek ízét, mint a Besamel mártás a húsokét.