Aki régen olvassa a blogot, cseppet sem lepődik meg azon, hogy a petrezselyemgyökér milyen előkelő helyet foglal el a háztartásomban. Legalább három, különböző féle levesben lehetett vele itt találkozni, de sütve is gyakran készítem. Kevés olívaolajjal, mézzel és csipet curryvel karamellizálva (sütőben megsütve) salátán is remek, ezúttal például rukolával és gránátalmával került tányérra.
Rukola karamellizált petrezselyemgyökérrel és gránátalmával
Hozzávalók (2 adag)
2 közepes petrezselyemgyökér, meghámozva, feldarabolva
2 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál méz
1/2 kávéskanál curry
10 dkg rukola
1 evőkanál balzsamecet
3 evőkanál olívaolaj
só, bors
1 gránátalma magjai
A sütőt előmelegítjük 200 C fokra. A gyökeret meghámozzuk, falatnyi darabokra vágjuk, majd meglocsoljuk olívaolajjal, összeforgatjuk a mézzel és a curryvel. Sózzuk, borsozzuk. Sütőlapra szórjuk, és mindegyik darabot vágott felületével lefelé helyezzük (így az szépen karamellizálódik). 15 percig sütjük. Közben kikeverjük a saláta öntetetét: összekeverjük a balzsamecetet a sóval és borrsal, majd hozzáadjuk az olívaolajat. A rukolára öntjük, összekeverjük. Elrendezzük rajta a karamellizál petrezselyemgyökeret és a gránátalmát.
A recepthez videó is tartozik, benne vendégünk egy igazi petrezselyemgyökér szakértő volt a vendégünk.
Biztos, hogy nem répa van a fényképen?:)
Azt árulja el nekem valaki, hogy a rukkola miért esik össze egy nap után? Génkezelt, vagy rosszul tárolom (hűtő)?
szupi volt (;
Hmm, de jól néz ki…nem csak én érzem úgy, hogy a vitaminkészelétből erősen megfogyatkozott szervezetem utánpótlásért sikítozik?
Lehet, hogy buta kérdés, de: paszternákor csak és kizárólag nyáron, ősszel keressek? Bár, vettem már fehérrépa címen is…
ugy imadom a granatalmat, egyik kedvenc gyumolcsom, meg ha meg is kell kuzdeni vele neha. Az orok kedvenc megis a kecskesajtos-granatalmas dou:) a legjobb:)
Kedves Zsófi! Én új olvasód vagyok, ez a második recept, amit olvasok, és nagyon jó kezdésnek ez, mert én is szeretem a sült petrezselyemgyökeret. Egyszer csak úgy – mert ott volt – hozzádobtam a sütőben sülő zöldségekhez, és azóta egyik kedvencem.
Most pedig, hogy hazaértem egy csomag rukolával, és ötletet keresve idetaláltam, kezdem sajnálni, hogy délután a gránátalmát mégis visszatettem a polcra az üzletben. Pedig – minő véletlen – most először akartam venni, és már a kezemben volt, de nem tudtam eldönteni, hogy jó-e a minősége. Na de majd holnap! Remélem, épp olyan finom lesz, mint amilyen szép.
Hozzá kell tennem, hogy azért nem vagyok teljesen érintetlen a chili and vaniliától (van egyáltalán valaki ilyen?), másutt olvastam rólad/tőled, és láttam a videóidat: most megragadom az alkalmat az elismerésre, remek, élvezetes és hasznos néznivalók!
Egyébként meg elkészült a datolyaszilvás-kecskesajtos rukola-verzió, és ahogy sejtettem is, salátának számomra túl édesnek bizonyult. Ezért a datolyaszilva külön fogás lett, nagyon jó így grillezve is, legközelebb fagyival társítom.
Kedves Bogsi, köszi, és örülök, hogy olvasóként üdvözölhetlek a blogon:) nekem a kecskesajt és a rukola jól ellensúlyozta, de egyébként valóban édes:)