Portugál kelkáposztaleves kolbásszal (Caldo verde)

Porto piaca, a Mercado do Bolhao olyan, mintha megállt volna az idő. Az 1914-ben épült, pompás, vasszerkezetes csarnok a város szívében található, jelenleg azonban már csak nyomokban emlékeztet arra, hogy egykor micsoda dús élet zajlott itt. Falai omladoznak, tatarozó állványok próbálják úgy ahogy egyben tartani, kopott plakátok takarják az üresen kongó üzletek portálját. Mégis érződik benne Porto lelke, az árusai személye és sorsa által: a hetvenes, nyolcvanas éveikben járó asszonyok és nagymamák évtizedek óta szolgálják ki vásárlóikat. Ők már a harmadik generáció, az ő felmenőik is itt dolgoztak, éltek és haltak meg. A halas asszonyok mindent tudnak a halakról, és olyan konyhakészre bontják azokat, hogy sok dolga nem marad a vevőknek. A hentesek bejáratánál folyamatosan ecetes vízben ázik a pacal, amiből majd a világbajnok portói speciális pacal készül (borjúlábbal, oldalassal, kolbásszal, fehérbabbal), a kenyeresek a sötét, tömör, kukoricadarából, rozsból és malátából készülő bucikat kínálják, a zöldségeseknél temérdek mennyiségű és fajtájú bab, megszámlálhatatlan féle kesernyés zöld levél kapható: káposzták, kelfélék, tarlórépa zöldje. A piac fénykorában négyszáz árus is jelen volt a portékájával, ma már mindössze néhány tucatnyian tartanak ki. Pénteken és szombaton kissé felélénkül a forgalom, ekkor megérkeznek a helyi vásárlók, sokan az árusokkal együtt idősödtek meg, kommunikációjukból érződik a több évtizednyi kötelék. Kevés áru fogy, de egy valami kivétel nélkül mindenki kosarában landol: néhány maréknyi vékonyra gyalult kel, amiből leves – például az alább ajánlott, leghíresebb portugál caldo verde- vagy más egytálétel készül majd. A Mercado do Bolhao szívszorítóan szomorú piac, ugyanakkor annyi nosztalgia, kulturális örökség, igaziság és érzelem összpontosul benne, hogy kihagyhatatlan, ha Portoba látogat az ember.

Az olívaolajon üvegesre dinszteljük a finomra aprított hagymát és fokhagymát. Kevés sót adunk hozzá, így gyorsabban és egyenletesebben párolódik a hagyma és biztosan nem kap oda. Hozzáadjuk a meghámozott, felkockázott burgonyát, átforgatjuk, majd felöntjük kb. 1,5 liter vízzel. Sózzuk, borsozzuk. Fedő alatt, kb. 20 percig főzzük, amíg a krumpli teljesen megpuhul. Miközben fő a krumpli, vékonyra gyaluljuk a kelkáposztaleveleket – a vastagabb szárat vágjuk ki, a leveleket kettesével-hármasával göngyöljük fel, majd éles késsel egészen vékonyra – kb. fűszál vékonyságúra szeleteljük. Amikor megpuhult a krumpli, botmixerrel nagyjából pürésítjük a lábasban, maradhat kissé darabos. Ekkor beledobjuk a gyalult kelt (nagy mennyiségnek fog tűnni, de a főzés során összeesik), valamint a kolbászkarikákat, és kb. 10-15 percig főzzük, amíg a kelkáposzta is megpuhul. A kolbászt piríthatjuk is, vagy használhatunk maradék sült kolbászt. Tálaláskor jófajta olívaolajjal locsoljuk meg a tetejét.