Van úgy, hogy az ember fejben megfőz valamit, vizualizálja, hogy hogy fog kinézni a végeredmény, aztán valóban kipróbálja, és a látvány részben, vagy egészében távolról sem hasonlít az elképzelt ételre. Leggyakrabban talán a színeket becsüljük túl, sokszor feldolgozás alatt elhalványulnak, vagy átalakulnak – a pisztácia nem annyira lesz zöld, a málna sem mindig olyan rózsaszínű és a narancssárga vöröslencse is végül inkább drappá válik. A ribizliben még soha nem csalódtam. Valami olyan elképesztő erős színanyag van benne, hogy nincs az a tejtermék/tojás/főzés, ami letompítaná. Olyan intenzív, élénk pink árnyalatot produkál, hogy valami elképesztő.
Ezt a süteményt pontosan ilyennek képzeltem el, amikor megálmodtam. Ízre, kinézetre, állagra. Vékony, omlós, vajas, édes tésztarétegen savanykás, rózsaszínű krém…A recept nem más, mint az amerikai citromos szelet újított változata. Az/ez a süti amúgy is főnyeremény: a világ legegyszerűbb dolga összedobni, nem kell tésztát gyúrogatni, ráadásul egyetlen keverőtál és egy tepsi az összesen az elhasznált edény, tehát igen mosogatás-kímélő. Többféle gyümölccsel kísérletezgettem, gyakran vagy túl édes (málna), vagy nem elég karakteres (barack). Egyértelműen a leves, savanykás gyümölcsök (egres, áfonya, feketeribizli, vörösáfonya) a nyerők. Nem tudom, otthon van-e most ribizli (friss híján mélyhűtöttel is lehet próbálkozni), itt úgy tűnik, most érett be (ilyen komoly nyár van ám itt..).
Hozzávalók
(kb. 20, 4x4cm-es kockához)
12,5dkg jéghideg vaj
12,5dkg liszt
5dkg porcukor
csipet só
30dkg ribizli, leszemezve, pürésítve (kb. 1dl püré)
1 citrom leve
12,5dkg cukor
2 tojás
2,5dkg liszt
1/2tk sütőpor
csipet só
A sütőt előmelegítem 170C-ra.
A jéghideg vajat (ez nagyon fontos, különben nem lesz jó a tészta!Érdemes 1-2 órára a fagyasztóba tenni) a reszelő nagy lyukán lereszelem. Hozzáadom a lisztet, cukrot, sót, és kézzel nagyon gyorsan összemorzsolom, hogy a liszt egyenletesen befedje a vajat, és finom morzsa állagú legyen. Egy kb. 18x25cm-es tepsit kibélelek sütőpapírral, és beleszórom a morzsát. Kézzel (ill. pohár oldalával) teljesen belenyomkodom, hogy egy tömör, egyenletes réteget kapjak. Beteszem a sütőbe, és 20-25 percig sütöm, amíg világosra sül. Amíg sül, kikeverem a tetejét: a tojást kézi habverővel sűrűre, fehéredésig keverem a cukorral. Hozzáadom a citromlevet, a ribizlipürét (amelyet előzőleg átpaszíroztam, hogy ne legyen benne mag és héj), végül a lisztet, sütőport, csipet sót, és teljesen csomómentesre keverem. Amikor a tészta megsült, megkenegetem kevés tojásfehérjével, amit a tojásból loptam (ezzel „leszigetelem”, hogy a meleg tészta ne szívja be a krém alját), és ráöntöm a masszát. Visszateszem a sütőbe és 20 percig sütöm, amíg a krém megszilárdul. A sütit teljesen kihűtöm, rombuszokra, vagy kockákra vágom, porcukorral megszórva, ribizlivel megrakva kínálom.
(Visited 1 819 times, 1 visits today)
Drága Chili, áldjon meg az ég a kísérletező kedvedért, mert sajnos, nekem erre nincs időm. Ezt a receptet is feltétlenül be fogom dobni a kávézóban! Apropó, a vaj lereszelése: mivel lusta dög vagyok, ezért a jéghidet vajat apróra felkockázom, beleforgatom a cukros lisztbe, aztán hagyom, hogy imádott Őrnagy uram (Kenwood Major) szépen morzsássá verje a keveréket. Csak figyelni kell, hogy hirtelen össze ne álljon 🙂Apropó, a múltkor financier-t csináltunk egy esküvői svédasztalhoz 🙂
Chilli,összedobtam én ezt gyorsan, délután, amíg aludtak a gyerekek, az íze zseniális, de a külleme…Kb. egyharmad olyan vastag lett, mint a képen látható példány, pedig akkora tepsiben gyártottam, amekkorát írtál! Egy különbség volt: mirelit ribizlit használtam, és miután áttörtem, inkább volt lé, mint püré. Ez lehetett a baj?
hm, hát így látatlanba nehéz megmondani, a tepsit direkt lemértem, az nem lehet a gond. Két tippem van: 1. a tojást tényleg szó szerint sűrűre, fehéredésig kell keverni, hogy a térfogata kb. háromszorosára nőjön -eleve ettől egy sűrű krém lesz, nem lehet folyós. 2. a ribizli rengeteg vizet eresztett -mélyhűtöttnél valszeg érdemes lecsöpögtetni, és csak utána pürésíteni
Kedves Zsófia! A könyvben kétszeres mennyiség szerepel ugyanekkora méretű tepsihez. Én az alapján sütöttem, csodás lett.
Én is belevágtam délután a hűtő mélyén lapuló fagyasztott fekete ribizlivel. Ugyanúgy jártam, mint Named. Tepsi mérete stimmelt. A tojásos keveréket fehérré verte ugyan a a gép, de nem volt 3x-os a térfogata. Gondolom, olyan krémszerű sűrűségre gondolsz, mint a piskótánál, ugye? No, majd legközelebb! De akkor majd friss gyümölccsel próbálkozom. Így is elfogyott vacsora után az egész tepsi 🙂 Köszi!
szemetgyönyörködtető!
hm, hát nem is tudom, ekkora különbség lenne a friss és fagyasztott víztartalma között? jövő héten megcsinálom újra, és lefotózom az egyes fázisokat, hogy nálam mi hogy néz ki
kicsit off, de mindig izgatott, hogy miért kell ezt hideg vajjal csinálni. Valahogy az az érzésem, hogy mivel meleg sütőbe kerül úgyis elolvad és ezért mindegy is, aztán mégsem. Valaki el tudná mondani miért lesz más a tészta, ha hideg, ha meleg vajjal keverem, vagy ha először nedvesítem a lisztet és utána vajazom, mint fordítva?
Én is megcsináltam (málnából, ribizlit már nem találtam). Először én is csak néztem, hogy milyen miniatűr lett, de ha jobban megnézem a fotóidat, akkor az arányok (viszonyítva a gyümölcsökhoz) nálam stimmelnek. Tény, hogy nem egy oroszkrém torta vastagságu dolog ez 🙂 de nagyon finom. talán picivel több sütöportol jobban feljön, nem? vagy ha a tojást jobban felveri az ember. Ez csak tipp.
Az nagyon klassz lenne, Chili, megköszönöm! Tapasztalatom az, hogy szobahőmérsékletű vajjal a lisztes keverék igen hamar összeáll (géppel keverem), és elég nehéz szétteregetni a tepsiben, még lisztes kézzel is. Míg hidegen, a morzsalékos keveréket alig lisztezett kézzel is remekül el tudom teregetni, majd elegyengetni a tepsiben.
Hm, rájöttem, hogy lehet, hogy csak a kép ilyen megtévesztő. Ez egy közeli felvétel, nagyobbnak tűnik, de a süti egyébként kifejezetten vékony, tehát nem torta, vagy pite vastagságú. Kivettem direkt a maradékot a mélyhűtőből, és lemértem: összesen 2cm magas, ebből kb. 1,2cm a krém, a többi a tészta.yks: a hideg vaj kérdése tiszta tudomány és kémia (ebben én nem vagyok valami ász, de alkalomadtán megpróbálom majd leírni, vagy megkérjük a bűvösszakácsékat..)
hát ez nagyon állat jól néz ki! T-csoport előnyben 🙂
Én frissen szedett szederből csináltam. A 30 dkg gyümölcsből másfél deci nagyon sűrű lé lett. (Először turmixoltam, aztán átszűrtem.) Nagyon finom lett! Bár ahogy várható volt a színe nem rózsás, de Nigella temetési menüjébe viszont simán elmenne.
Uh, a temetési menüjébe? Ti nagyon nem bírjátok? vagy ezt így általánosan (Ti) nem lehet mondani.
Bocs, úgy értettem, hogy Nigella Feast könyvébe közölt Funeral Feast-be. Mert a szedertől egészen sötét színe lett a sütinek. Egyébként már el is fogyott…Nigellát én bírom, bár nem az újabb amerikai karrierjét.
Én „bírom” a nőt, alapkönyveiből rengeteget tanultam. Van neki új amerikai karrierje? Jé, nem is hallottam. Csak el ne „kurvuljon” náluk, már bocsánat. Alig várom az új könyvét….Sajnos, akárhogy is emlékszem, lapos lett a süti, nem volt az egész két centi, de alighanem nem vertem fel eléggé a tojás+cukrot 🙁
Húúúúú! EZ nagyon jól néz ki :-)!!!
Én is szederrel csináltam, a könyvből…tehát sosem fogy el. :)Klassz vendég-süti, mert kicsire, formásra lehet vágni, és gyönyörű, sötétlilában is. A magasságával nincs bajom, snájdig.
Egy kérdés, mégis. Nekem túl vajas a tésztája. A quiche tésztáját kifejezetten nem szeretem, ahelyett levelest inkább, ide meg kéne valami finom linzer tézta. Van az narancskrémes sütikéd, annak a tésztájával esetleg működhet? Az mégis csak – 10 dkg vaj.
Már nem is túl vajas. 🙂 Most megcsináltam rumos-meggyes-mákos változatban. Tök jól néz ki, csak nem lett olyan szilárd a teteje, vszeg mert öbb volt a gyümölcs püré. jaj de jó süti ez
Sajnos én a könyvben megjelent recepttel próbálkoztam. Ott kétszeres mennyiségű nyersanyagra ugyanezt a méretű tepsit írja a recept. Mehet az egész a kukába.