Az már nagyon jó jel, ha vannak olyan helyek, amelyekről ” beszél a város „. Összekacsintva, suttogva kérdezi mindenki, ” a …-ben voltál? Menjél, feltétlenül”. És az ember megy. Mert furdalja a kíváncsiság, és szeretne saját szemével meggyőződni róla (mert másénak úgysem hisz) hogy valóban történik-e valami valódi, hiteles, figyelemre méltó dolog, vagy esetleg csak ügyes szakemberek munkájának köszönhetően beindult a suttogó propaganda, ill. a mindenható médiagépezet. (Nagyon gyakran ez utóbbi)
Mostanság alapvetően két új étterem van, amelyről „beszél a város„. Ha van két, egymástól sok szempontból totálisan eltérő hely, hát ezek azok. Tűz és víz, nem is lehet/kell őket összehasonlítani, az egyik a Rolls-Royce kategóriában akar legjobb lenni, a másik lovasszekérben. Az egyik nagyon tudatos, tervezett, nagyon akart – napi 12 órás edzés után kivitelezett, tökéletes technikájú tripla szaltó, a másik ösztönös, természetes, nagyon individualista, néha hibázó, merész fejesugrás.
Számos dologban mégis egyformák. Legalább három tényező mindenképpen összeköti őket: 1. motiváció, 2. maximalizmus, 3. szerelem. Továbbá egy nagyon fontos jellemző, amely eddig igazán fehér holló volt a pesti éttermi szcénában: mindkét hely magas fokú, kölcsönös bizalmi viszonyra törekszik a közönségével, és nyitottságot, szellemi-gasztronómiai érettséget, kulináris intelligenciát feltételez a vendég részéről.
Mindkét helyről még csak első benyomásaim vannak, mindkettő a maga nemében élmény volt, átlagon felüli, kiváló teljesítményekkel spékelve.
Az alábbi zöld (a fotó nem túl jó, az Életben még szebb, harsányabb volt a színe) levest az egyik látogatás ihlette. Házi kivitelezésemben, saját interpretációmban levesbetét nem volt benne, tetejére került viszont egy kis ropogós morzsa: barnított vajban pirított friss kenyérmorzsa, amelyet ropogós, szezámos-korianderes dukkah fűszerrel kevertem.
Petrezselymes karalábékrémleves fűszeres morzsával
Hozzávalók (4-6 adag)
4 nagyon zsenge, szép karalábé
2 csokor petrezselyem
4 salotta
2 gerezd fokhagyma
1l szárnyas alaplé
1dl tejszín
vaj
só, fehérbors
friss kenyérmorzsa
vaj
dukkah fűszerkeverék
A karalábét meghámozzuk, és egyenletes méretű, apró kockákra vágjuk, citromos vízben tartjuk (hogy ne színeződjön el). A salottát és a fokhagymát finomra aprítjuk, a vajon, fedő alatt, csipet sóval üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a karalábét, átforgatjuk. Felöntjük az alaplével, hozzáadjuk a tejszínt és a petrezselyem szárát, sózzuk, borsozzuk. Fedő alatt addig főzzük, amíg a karalábé megpuhul (kb. 25-30 perc). Közben a petrezselyem levelét lecsipegetjük, forrásban lévő vízben néhány másodpercig blansírozzuk, jeges vízben frissítjük. A levesből eltávolítjuk a petrezselyem szárát. Robotgépben a petrezselyem levelével együtt simára püréstíjük (nagyobb űrtartalmú gépben is két adagban megy), majd átpasszírozzuk. A morzsához a vajat felolvasztjuk, majd a friss kenyérmorzsát aranyszínűre pirítjuk. Összeforgatjuk a fűszerkeverékkel, a forró levesre szórjuk.
A férjem utálja a karalábét, de ezt a levest vitte másnap ebédre, mert annyira finom lett szerinte. Szerintem és az 1 éves kisfiam szerint is, aki imádta… Én nem szűrtem a végén, kifejezetten jó volt a petrezselyemre ráharapni, mert a botmixerem nem zúzta szét rendesen, lehet siettem, éhes volt Kismanó. Köszönöm!
Ez isteni! (Ma Mautner menü van nálunk, véletlenül így alakult 🙂
Helga