Paprikás-fokhagymás savanyúkáposzta

Lassan már valóban beköszönt a tavasz, ez az év legnehezebb pár hete – már süt a nap, lekerülnek a télikabátok, a kedvünk is napfényesebb, vágyjuk a friss zöldeket, vitaminokat. De a saláták, zöldek még egy picit váratnak magukra, a piacon még hiába keressük az évszakváltást. Képen már láttam az első, zsenge medvehagymákat, piacon még nem (visszanéztem, szinte minden évben március első hétvégéjén jelentek meg az első csokrok).
Erre az időszakra ajánlom az egyik családi kedvencünket, ami annyira egyszerű, hogy talán ez lehet az oka, hogy még soha nem került fel a receptje ide a blogra.

A paprikás-fokhagymás savanyúkáposzta apukám alapdarabja, ő azt állítja, hogy a Vajdaságban tanulta a receptet (anyukám szerint a bulgáriai nászútjukon). Egész fej savanyúkáposzta szükséges hozzá, bár (az instaposztban) sokan írtátok, hogy apró savanyúkáposztából is szokott készülni, és sokan ismeritek, főleg vidéken. Mi sült húsok mellé szoktuk fogyasztani, de még pörköltfélék mellé is működik. Szintén olvasók írták: egészben, héjában sült krumpli mellé milyen jó – legközelebb így fogom megkóstolni, talán ezzel búcsúztatom el az idei telet. A mennyiségek csak iránymutatóak, minden a káposzta méretétől és ízléstől függ.

A savanyúkáposzta fejet torta-szerűen kb. 3-4 cm-es cikkekbe szeleteljük. Egy nagy tálra helyezzük, egy rétegben. Mindegyik cikket kissé megsózzuk (ez nagyon attól függ, hogy milyen a káposzta, ha tökéletesen érett, akkor valószínűleg nem kell rá só). A fokhagymát lereszeljük (vagy egész finomra aprítjuk), és cikkeket finoman bedörzsöljük, úgy, hogy a redők közé is jusson. Megszórjuk frissen őrölt borssal és az őrölt pirospaprikával (ha csípősre készítjük, akkor chilipehellyel is). Végül meglocsoljuk a hidegen préselt napraforgó- (vagy olíva, esetleg tökmag) olajjal. Legalább egy órát állni hagyjuk, de másnap, amikorra összeérnek az ízek, még finomabb.