Tegnap este vacsoravendégségbe voltam hivatalos egy kedves barátnőmnél. A standard kérdésre: mit vigyek? standard válasz: semmit, csak magadat. Rossz válasz. Ha ugyanis vendégségbe megyek, akkor az esetek többségében egészen biztos fogok készíteni valamit, úgyhogy maximum választani lehet, hogy az sós, vagy édes legyen. Főleg, ha a vendégség hétvégén van és még időm is van rendesen (mondom ezt úgy, mintha hétközben be sem tenném a lábam a konyhába…khmm). Szóval, már pénteken elkezdtem gondolatban tervezni, hogy mit süssek (ja, a sós/édes kérdésben nyilván szélsebesen a második győzött, a vendégség mindig jó ürügy a sütésre..). Ilyenkor jön a szokásos dilemma: jól bevált klasszikus a repertoárból, vagy új recept kipróbálása? Általában hajlok a második felé. Ekkor a szakácskönyvgyűjteményből előkerülnek a sütős témájúak, hogy valami inspirációra tegyek szert, hosszúlista készül a potenciális jelöltekről. A hosszúlistán mindig több recept szerepel az egyik alapműből, sokak sütőbibliájából, Nigella Lawson: How To Be a Domestic Goddess című remekművéből, aminek valószínűleg már a végiglapozása plussz egy kilót jelent. Aztán elérkezik a vasárnap és a listán szereplő finomságok különböző szempontok alapján szűkülnek: 1. milyen hozzávalók találhatóak meg/nem találhatóak meg a háztartásban; 2. Akinek készül, annak milyen speciális igényei/körülményei lehetnek? (Pl. egy gyermek mindenképpen speciális körülmény:) mert akkor pl. nem lehet alkoholos..)3. Azért legyen viszonylag lightos (ha-ha-ha, hát ez tréfa..). Így most erre a receptre esett a választás, az eredeti citrommal készül, én azt narancsra cseréltem, tettem bele egy csipet fahéjat és a sütési időt variálni kellett a könyvben szereplő instrukciókhoz képest. Nagyon jó az állaga, nem olyan száraz piskóta típusú, ami maximum tejeskávé mellett élvezhető, hanem olyan jó szaftos, szottyogós, a narancs és a mandula párosítása nagyon működik. A végeredmény összességében az OK-nál mindenképpen sokkal jobb, de azért nem kerül be a top öt-be.
Recept:
Hozzávalók (8-10 szelethez):
22,5 dkg vaj
22,5 dkg darált mandula
22,5 dkg cukor (fele simát, fele barnát használtam)
4 tojás
5 dkg liszt
1 narancs leve és héja
1 tk fahéj, csipet só
A sütőt előmelegítem 180C-ra.
A szobahőmérsékletű (mikróban kicsit meg lehet olvasztani, ha hűtőből vettük ki) vajat a cukorral fehéredésig keverem, hozzáadom a darált mandulát, majd egyesével a tojásokat. Lassanként beleszitálom a lisztet. A masszához adom a narancs kifacsart levét és lereszelt héját és végül a csipet sót és a fahéjat. Egy kivajazott, sütőpapírral az alján kibélelt 20 cm átmérőjű tortaformába öntöm a masszát és 180 C-on kb. 70 percig sütöm (tűpróba). Az első tíz perc után alufóliával letakarom az egész formát. ( a könyv azt írja, hogy 30 perc után, ezt nem javaslom, hacsak nem szeretnénk egy szép fekete színű tortát)
Eredeti recept: Nigella Lawson: How To Be a Domestic Goddess (Dump lemon and almond cake)
Hát…Nekem túl nehéz a tészta. És persze odaégett… Pedig a letakarás után kb 40 perccel megnéztem, de akkor már késő volt.Kerestem valami egyszerű, de nagyszerűt karácsonyra és gondoltam, kipróbálom…De nem ez lesz a nyerő, keresgélek tovább.Azért köszönöm, és az oldaladhoz gratulálok! szepy
Nekem isteni lett.. köszi:)
Nekem is isteni lett, de azért illik elmondani, hogy részben a hozzászólások inspiráltak némi változtatásra:Hogy a tészta lazább legyen én tettem a tésztába egy fél csomag sütőport és külön tettem bele a tojások sárgáját és a felvert habjukat. A sütést én 150-160 fokon tartottam letakarva így hosszabb ideig sült, de tutira nem égett oda. Könnyű lett és teljes.