Ha mostanában a szupermarketek gyümölcsrészlegén, vagy menőbb zöldségeseknél találkoznának a hármasával-négyesével csomagolt, lila pingpong labdákkal, azonnal csapjanak le rá! Ha lehet válogatni, akkor az kerüljön a kosárba, ami a legrosszabbul néz ki, a ráncosabb ugyanis az érettebb gyümölcs. A maracuja, vagy passiógyümölcs igazi trópusi különlegesség, itthon ritkán találkozunk vele (de most rendszeresen felbukkan, és meg kell kóstolni!). Dél-Amerika trópusi területein őshonos, de termelik Dél-Kelet Ázsiában, Ausztráliában, Új Zélandon és Izraelben is. A különböző elnevezések a passiflora család különböző fajtáit illetik. Itthon többnyire a lilahéjú passiógyümölccsel találkozunk, ritkábban a sárgahéjú granadillával, utóbbi neve a spanyol granada (gránátalma) kicsinyített változata. A golgotagyümölcsnek is hívott maracuja a golgotavirág termése, szépséges, egzotikus virága a keresztény hagyományban Krisztus szenvedését szimbolizálja (erre utal a passió): a három bibeszál például a három szög, amikkel Jézust a kereszthez szegezték, a bibe az ecettel átitatott szivacs, a nyeles magház a kehely, amit ki kellett innia, az öt portok az öt sebhely ( Dél-Amerikában a virágot flor de las cinco lagas-nak, az “öt sebhely virágának” nevezik), a tíz sziromlevél pedig a tíz apostol (Pétert és Júdást nem számítva).
A gyümölcs az egyik legfinomabb ízű trópusi alapanyag, nem véletlenül használják előszeretettel a csúcsgasztronómiában, és elsősorban a cukrászatban is. Belsejében lencsényi magok rejlenek (az is ehető!), amiket sárga, vagy zöldes, kissé kocsonyás állagú, intenzív, parfümös, bódítóan édes-savanykás gyümölcsvelő borít. Aki még nem kóstolta, az simán vágja félbe, majd kanalazza ki, úgy, ahogy van. Mivel igen intenzív (és nagy mennyiségben nem olcsó), érdemes más gyümölcsökkel keverni, a levével ízesíthetünk ananászt, mangót, vagy keverhetjük a levét citromlébe, málnavelőbe. Egy liter friss maracujaléhez kb. száz gyümölcs leve szükséges, de pár szemmel is csodákat lehet művelni. Az alábbi öntetettel például. A latin konyha gyakran használja sós fogásokhoz is, pl. halak, garnélák pácolásához, chiliszószokba (ají de maracuja), cevichébe, vagy éppenséggel koktélokban. Blendeljünk össze egy kis rumot, vagy cacachát, maracujalevet, sűrített tejet és tört jeget, máris kész a batida de maracuja.
Az öntethez a maracuját keresztben félbevágjuk, és a gyümölcs belsejét egy kis tálkába kikanalazzuk. Hozzákeverjük a citromlevet, vaníliamagokat és a hársmézet, kis habverővel erőteljes mozdulatokkal elkeverjük, így a kissé kocsonyás gyümölcsvelő leoldódik a magokról (a mag is ehető!). Ha nagyobb mennyiségben készül, akkor érdemes a gyümölcsvelőt egy lötty vízzel botmixerrel megmozgatni, éppen csak egy másodpercre, annyira, hogy a lé felszabaduljon (de a mag ne törjön). Aki szereti, tehet hozzá egy csipet csilit is, jól áll neki. A pontos mennyiségek (citrom, méz) változhatnak a hozzávalók érettségétől, méretétől függően, kóstolni kell, hogy elég savanyú és elég édes legyen, de inkább savanykás. Az ananásznak levágjuk a koronáját. Hosszában négy negyedre vágjuk, a fás, keményebb közepéből mindegyik negyedből leszeljük, majd a negyedeket kivágjuk a héjból (mint egy sárgadinnyét). De akár nagyobb kockákra is vághatjuk. Tányérokra tesszük a szeleteket, és rákanalazzuk az öntetet.
Hogy min pazar még ezt az öntetet? Például görög joghurton, zabkásán, vaníliafagylalton, panna cottán, Pavlova tortán, vaníliapudinggal töltött palacsintán, bármilyen, friss gyümölcssalátán, tejberizsen, tejbegrízen, kókusztejes tápiókapudingon.
